A szunna a Koránban

A szunna a vallási életünk fő forrása. A Korán is hangsúlyozza:

„Ő az, Aki elküldött az írástudatlanokhoz egy közülük való Küldöttet, hogy az Ő jeleit olvassa nekik, megtisztítsa őket, és megtanítsa nekik az Írást és a bölcsességet, bár korábban nyilvánvaló tévelygésben voltak.” (Korán, 62:2)

A legtöbb Korán-magyarázó szerint a bölcsesség szó itt a szunnát jelenti. Az Írás a Kegyes Koránt jelenti, a bölcsesség, ami pedig közvetlenül mellette, utána jön, a szunnát.

A Kegyes Korán tökéletes engedelmességet parancsol Allah Küldöttének (s.a.w.), az élet minden területén. Engedelmességünk nem neki szól, hanem rajta keresztül Allahnak: „Nem küldtünk küldöttet másért, mint hogy Allah engedelmével engedelmeskedjenek neki” (Korán, 4:64), és: „Ti hívők! Engedelmeskedjetek Allahnak és a Küldöttének, és ne forduljatok el tőle!” (Korán, 8:20)

A Mindenható Allah iránti engedelmesség feltétlen engedelmességet jelent mindenben, ami a Koránban ki lett nyilatkoztatva. Az engedelmesség Mohammed Próféta (s.a.w.) iránt azt jelenti, hogy a lehető legjobban követjük az ő példáját azzal, hogy engedelmeskedünk a Kegyes Korán és Mohammed Próféta (s.a.w.) parancsainak és tiltásainak. Allah Küldötte (s.a.w.) így figyelmeztette közösségét: „Vigyázzatok! Megadatott nekem az Írás, és vele együtt az, ami ahhoz hasonló!”[i]

Mint a Korán 8:20 ájában olvashatjuk, a muszlimoknak nem szabad elfordulniuk Allah Küldöttétől. Ezért a szunna kritizálása, becsmérlése vagy elhagyása bűnnek, sőt, akár a hit elhagyásának számít. A szunna követésének fontosságát számos más ája is hangsúlyozza: „Ti hívők! Engedelmeskedjetek Allahnak és a Küldöttének, és azoknak, akiknek joguk van köztetek a parancsolásra!” (Korán, 4:59).

Egy másik ája szerint: „Engedelmeskedjetek Allahnak és a Küldöttének, és ne vitázzatok egymás közt, nehogy szétszóródjatok, és elhagyjon az erőtök, hanem legyetek állhatatosak!” (Korán, 8:46). A muszlimok ereje és egysége az Allahnak és Küldöttének (s.a.w.) való engedelmességben rejlik. Mohammed Próféta (s.a.w.) azzal alapozta meg a szunnát, hogy életében is megvalósította a Koránt, ami azt jelenti, hogy ez az egyetlen út, amelyet közössége követhet. Ennek alapján a szunna átfogóbb, mint a Korán, és elengedhetetlen az Iszlámnak megfelelő élet kialakításához.

A muszlimok úgy engedelmeskedhetnek Allahnak, és úgy mutathatják ki a szeretetüket Iránta, hogy engedelmeskednek Allah Küldöttének (s.a.w.), és követik a szunnáját: „Mondd: Ha szeretitek Allahot, kövessetek engem, és akkor Allah is szeretni fog benneteket” (Korán, 3:31), „Allah Küldöttében pedig szép példaképetek van, annak, aki reményét Allahba és a Végső Napba veti, és sokat megemlékezik Allahról.” (Korán 33:21), és még sok más ája. Akik azt állítják, hogy szeretik Allahot, vagy hogy Allahot szereti őket, de nem követik a szunnát, azok bizony súlyos tévedésben és tévelygésben vannak.

Ha az egyenes úton akarnak maradni, és meg akarnak menekülni a tévelygéstől, a muszlimoknak ragaszkodniuk kell a szunnához. Például egy napon egy asszony azt mondta Abdullah ibn Maszudnak (r.a.): „Azt hallottam, hogy azt mondtad, hogy Allah megátkozta a tetováló és a tetovált nőket, azokat a nőket, akik a szőröket kitépkedik az arcukról, és akik közöket reszelnek a fogaik közé, és megváltoztatják ezzel Allah teremtését”[ii]. „Ez mind benne van a Koránban” – válaszolta Ibn Maszud. „Allahra esküszöm, hogy én végigolvastam az egész Koránt, de nem találtam benne semmit ezzel kapcsolatban” – mondta az asszony. „Allah Küldötte (s.a.w.) megátkozta a parókák készítőit és viselőit, és a tetoválókat és a tetováltakat. És nem olvastad-e a Koránban: Amit a Küldött mond nektek, azt fogadjátok el, és amit megtilt, attól tartózkodjatok (59:7).” – felelte Ibn Mas’ud.[iii]

A Kegyes Korán azt is mondja:

„De nem, az Uradra! Mindaddig nem lesznek hívők, ameddig nem tesznek téged döntőbírának abban, ami vita tárgyát alkotja közöttük” (Korán, 4:65)

[i] Abu Dawud, „Sunna,” 5.
[ii] Ide tartozik a tisztán kozmetikai célú sebészet, pl. az ajkak formájának megváltoztatása. Ilyen műtétek csak egészségügyi okokól megengedettek az Iszlámban.
[iii] Muslim,, „Libas,” 120.