Az utolsó szó

Mohammed Próféta (s.a.w.) rendelkezett az összes szükséges vezetői képességgel az élet minden területére. De, ami még fontosabb, képes volt minden területen sikerre is vezetni közösségét. Ő az a forrás, amelyből minden későbbi államigazgatási, katonai, vallási, spirituális fejlődés fakadt, és fakad ma is a muszlim világban.

Általánosságban véve egy vezetőnek a következő tulajdonságokra van szüksége:

• Realizmus: üzenetüknek és kijelentéseiknek nem szabad ellentmondaniuk a valósággal. Meg kell érteniük az adott körülményeket, tudatában kell lenniük az előnyöknek és hátrányoknak.
• Tökéletes hit az üzenetükben: meggyőződésüknek sosem szabad elvesznie, és sosem szabad feladniuk a küldetésüket.
• Személyes bátorság: még ha egyedül maradnának is, elég bátraknak kell lenniük, hogy kitartsanak. Amikor üldözőik csapata felmászott a hegyre, egészen a barlangig, ahol rejtőztek, Abu Bakr nagyon aggódott, a Próféta (s.a.w.) életét féltve. Mohammed Próféta (s.a.w.) azonban azt mondta neki: „Ne félj! Allah velünk van.” (Korán, 9:40).
• Akaraterő és eltökéltség: egyetlen pillanatra sem szabad feladniuk a reményt.
• A személyes felelősség tudata: mindent meg kell tenniük, hogy ennek a felelősségnek megfeleljenek. Nem vezethetik őket félre az evilági csábítások.
• Előretekintés és célközpontúság: tudnak tervezni, értékelni a múltat, jelent, jövőt, és szintézisre jutni. Akik gyakorta változtatják véleményüket, azok csak zavart okoznak a közösségben.
• Személyesen ismerik minden követőjüket: ismerik minden követőjük természetét, jellemét, képességeit, hiányosságait, ambícióit és gyengeségeit. Akiben nincs meg ez a képesség, hogy tudna megfelelő embereket választani az egyes pozíciókra?
• Erős jellem és dicséretes tulajdonságok: a vezetők eltökéltek, de rugalmasak döntéseik kivitelezésében, tudják, mikor kell rendíthetetlennek vagy elnézőnek lenniük. Tudják, mikor viselkedjenek méltóságteljesen vagy szerényen, és mindig egyenesek, igazak, megbízhatóak és igazságosak.
• Nincsenek evilági ambícióik, és nem élnek vissza a hatalmukkal: a vezetőknek úgy kell élniük, mint közösségük legszegényebb tagjának. Soha nem szabad különbséget tenniük alárendeltjeik között, inkább azok kell igyekezniük, hogy szeressék őket, még saját maguknál is jobban, és úgy viselkedjenek, hogy alárendeltjeik is őszintén szeressék őket. Hűségesnek kell lenniük közösségükhöz, hogy ezzel is biztosítsák a közösség hűségét és elkötelezettségét irányukba.

Allah Küldöttében (s.a.w.) megvoltak mindezek a tulajdonságok, és még ennél sokkal több is. Hogy csak néhány példát idézzünk, soha eszébe sem jutott, hogy felhagyjon küldetésével, bármilyen nehézségekkel, kísértésekkel vagy ellenségességgel találkozott. Inkább csak annyit mondott: „Mondjátok, hogy nincs más isten, csak Allah, és sikeresek lesztek mindkét világban!”[i] Amikor a társai a mekkai nehéz körülményekről és megpróbáltatásokról panaszkodtak, csak annyit mondott: „Nem vagytok türelmesek. Eljön majd a nap, amikor egy asszony egyedül is biztonságban utazhat a tevéjén Hirából Mekkába, hogy elvégezze a zarándoklatot, és az én népem megszerzi a perzsa uralkodó minden kincsét”[ii].

Egyszer eljött hozzá a mekkaiak vezére, és azt mondta: „Ha egyszer találkozol velünk úgy, hogy mások, különösen a szegények nincsenek ott, akkor beszélhetünk arról, hogy elfogadjuk a vallásodat”. Megvetették a szegény muszlimokat, mint például Bilál, Ammar és Habbab, és különleges bánásmódot akartam maguknak. Mohammed Próféta (s.a.w.) elutasította az ilyen javaslatokat. A kinyilatkoztatott áják így szóltak erről a kérdésről: „Tarts ki türelemmel azokkal, akik reggel és este Urukhoz fohászkodnak, az Ő Arcára vágyva” (Korán, 18:28).

[i] Bukhari, „Tafsir,” 1; Muslim,, „Iman,” 355.
[ii] Bukhari, „Manaqib,” 25.