Hadjáratok

Amikor Mohammed Próféta (s.a.w.) Medinába érkezett, az Iszlám és a hitetlenség közötti kapcsolat új fázisába lépett. Mekkában Allah Küldötte (s.a.w.) szinte kizárólag arra törekedett, hogy az Iszlám alapjait magyarázza, és társai erkölcsi és spirituális nevelésére. A Hidzsra (622) után azonban különböző klánokból és földrajzi helyekről származó új muszlimok gyűltek Medinába. És, bár a muszlimok csak egy egészen kis földdarabot birtokoltak, a kurajs törzs a lehető legtöbb törzzsel szövetkezett, hogy kiirtsa őket.

Ilyen körülmények között a kis muszlim közösségnek nemhogy a sikere, de a túlélése is több tényezőtől függött. Ezek, fontossági sorrendben, a következők voltak:

• Hatékonyan és hatásosan hirdetni az Iszlámot, hogy többen legyenek muszlimok.
• Olyan meggyőzően mutatni be a hitetlenek hazugságait, hogy senki ne vonja kétségbe az Iszlám igazságát.
• Türelemmel és kitartással viselni a száműzetést, ellenségességet, gazdasági nehézségeket, éhséget, bizonytalanságot és veszélyeket.
• Visszaszerezni a vagyonukat és áruikat, amire a mekkaiak rátették a kezüket, miután a muszlimok elhagyták Mekkát.
• Bátorsággal és fegyverekkel ellenállni minden ellenséges megmozdulásnak. Az ellenállásnál nem szabad az ellenség szám- és felszerelésbeli fölényére gondolni.

A mekkaiak és szövetségeseik fenyegetései mellett a fiatal muszlim közösségnek a három medinai zsidó törzzsel is szembe kellett néznie, akik a város gazdasági életét irányították. Bár ők is vártak egy próféta eljövetelére, Mohammed Próféta (s.a.w.) prófétaságát nem fogadták el, mert nem volt zsidó. Mohammed Próféta (s.a.w.) egyik első dolga Medinában az volt, hogy egyezményt írjon alá a zsidókkal. Ennek ellenére a zsidók továbbra is rosszindulatot tápláltak Allah Küldötte (s.a.w.) iránt, és összeesküvést szőttek ellene és az Iszlám ellen. Például a híres zsidó költő, Kab ibn Asraf Allah Küldöttét (s.a.w.) gúnyoló verseket írt, hogy ezzel is az ellenséget lelkesítse.

Medinában jelentkezett egy másik ellenséges csoport is: a képmutatók. A képmutatókat négy nagy csoportra lehet osztani, a következőképpen:

• Akik egyáltalán nem hittek az Iszlámban, de színleg felvették, hogy belülről bomlasszák a muszlim közösséget.
• Akik megértették a politikai helyzetet, és előnyöket kerestek azáltal, hogy színleg felvették az Iszlámot. Viszont fenntartották kapcsolataikat az Iszlám-ellenes erőkkel is, remélve, hogy a kapcsolatokból mindkét oldalról hasznuk származik.
• Akik még nem döntötték el, hogy mit akarnak, de azért azt mondták, hogy felveszik az Iszlámot, mert körülöttük mindenki ezt tette.
• Akik igaz vallásként fogadták el az Iszlámot, de nehéz volt lemondaniuk a régi életformájukról, babonáikról és szokásaikról, és azt az önfegyelmet gyakorolniuk, amit az Iszlám megkíván.

Ilyen nehéz körülmények között döntött úgy Allah Küldötte (s.a.w.), hogy katonai hadjáratokat indít a sivatag szívébe. Többféle célt tartott szem előtt, többek között:

• A hitetlenek „ki akarják oltani a szájukkal Allah Fényét, de Allah tökéletesíti az Ő Fényét, még ha ez nem is tetszik a hitetleneknek” (Korán, 61:8). Allah Küldötte (s.a.w.) bizonyítani akarta, hogy a hitetlenek nem képesek megsemmisíteni az Iszlámot, és hogy az Iszlámot nem lehet figyelmen kívül hagyni.
• Mekka központi szerepet töltött be Arábiában. Mint a félsziget legnagyobb erejéhez, minden törzs ragaszkodott hozzá. Azzal, hogy a szomszédos területekre hadjáratokat küldött, Mohammed Próféta (s.a.w.) ki akarta mutatni az Iszlám erejét, és meg akarta törni a kurajs törzs egyeduralmát. Az addigi történelem során annak volt joga, akinél a hatalom volt, mert a jogok igazi birtokosai gyakran túl gyengék voltak ahhoz, hogy érvényesítsék jogaikat. Arábiában a kurajs törzsnek volt hatalma és vagyona, ezért a szomszédos törzsek engedelmeskedtek nekik. Az Iszlám azért is jött, hogy mindenkinek megadja a jogait, ezért Allah Küldöttének (s.a.w.) meg kellett törnie a mekkaiak zsarnokságát.
• Küldetése nem korlátozódott egy időszakra vagy népre, hanem a Világok Kegyelmeként küldetett el. Ezért az volt a megbízatása, hogy a lehető legszélesebb körben adja át az üzenetet. A sikerhez tudnia kellett, hogy mi zajlik a félszigeten. A hadjáratok révén információt is szerezhetett, ami segítette az Iszlám hirdetését.
• Az ellenség legyőzésének egyik legjobb módszere, ha elsietett cselekvésre kényszerítjük őket, mert akkor nálunk marad a kezdeményezés lehetősége. Mohammed Próféta (s.a.w.) tudott a kurajs törzs és Abdullah ibn Ubaj, a medinai képmutatók vezetője közötti kapcsolatról. A Medina elleni támadás lehetőségének is tudatában volt. Miután egy kurajs csapat behatolt Medina külvárosába, és a hadizsákmánnyal visszatért Mekkába, Allah Küldötte (s.a.w.) hadjáratokat indított, hogy elsietett cselekvésre ösztönözze őket. Így keresztülhúzhatta a számításaikat.
• A kurajs nemzetközi kereskedelemből élt, Szíria és Jemen piacain, ezért muszáj volt biztosítaniuk a kereskedelmi útvonalakat. Most, hogy a muszlimok Medinában éltek, fenyegetve látták útvonalaikat. Mohammed Próféta (s.a.w.) a pozíciójának megerősítésén kívül azért is küldött ki csapatokat, hogy letörje a kurajs törzs arra irányuló reményeit és terveit, hogy legyőzzék a muszlimokat.
• Az Iszlám parancsai közé tartozik az élet és vagyon biztonsága, az erkölcsösség és a hit, valamint a fizikai, mentális és lelki egészség biztosítása. Ennek alapján tiltott a gyilkosság és lopás, rablás, fosztogatás, a kamat, mások kihasználása, a szerencsejáték, alkohol, a törvénytelen szexuális kapcsolat, az anarchia, és a hitetlenség terjesztése.
• A hitet jelentő arab szó, az iman, biztonság nyújtását is jelenti. Tehát egy mu’min (hívő) soha nem téveszt meg másokat, és a hívő kezétől és nyelvétől a többiek biztonságban vannak. A hívő nem hazudik, nem szegi meg az ígéretét, nem él vissza a bizalommal. Nem szerez pénzt lopásból mások kihasználásából vagy kamatot is magába foglaló tranzakcióból. Arra törekszik, hogy ne ártson senkinek, mert meg van győződve arról, hogy egy ember elpusztítása egyenértékű az egész emberiség elpusztításával.
  
  Amikor Mohammed Próféta (s.a.w.) prófétaként elküldetett, Arábiában senkinek az élete, vagyona, erénye, egészsége vagy hite sem volt biztonságban. Ezért egyik feladata az volt, hogy tökéletes biztonságot alapozzon meg az élet minden területén. Egyszer azt mondta Adij ibn Khatamnak: „El fog jönni az a nap, amikor egy nő a tevéjén egyedül mehet Hirától Mekkáig, és Allahon és a vadállatokon kívül nem kell félnie senkitől”[i]. A hadjáratok segítségével Allah Küldötte (s.a.w.) a biztonságot akarta megalapozni, és meg akarta mutatni mindenkinek, hogy ezt a biztonságot csak az Iszlám képes megteremteni.

Hadjáratok

Az első hadjáratot a Hidzsra után Hamza (r.a.) vezetésével Szif al-Bahr irányába küldte ki Mohammed Próféta (s.a.w.). Akkor ért célba, amikor a kurajs kereskedők karavánja éppen visszatért Damaszkuszból. A kurajs eltulajdonította a muszlimok minden vagyonát, és Damaszkuszban eladta. Mohammed Próféta (s.a.w.) ezt a helyzetet használta ki, hogy demonstrálja a muszlimok erejét, és közvetlenül a kurajs törzs gazdasági jólétét fenyegesse. Az első találkozásnál nem történt fegyveres összecsapás, de az eseményeket figyelemmel kísérő sivatagi törzsek kénytelenek voltak tudomásul venni egy újabb erő jelenlétét a félszigeten.

Ezt a hadjáratot egy újabb követte, amelyet Ubaida ibn Harith vezetett. Hasonló céllal küldetett egészen a Mekka irányába eső Rabigh völgyig. A 60 muszlim lovas összetalálkozott egy 200 főből álló fegyveres kurajs csapattal. Nyilakat lőttek egymásra, majd a vereségtől félve a mekkaiak visszavonultak Mekka felé.[ii]

Ezután egymást követték a hadjáratok, némelyiket maga Mohammed Próféta (s.a.w.) vezette. Két ilyen portya alkalmával Abwáig és Buwatig mentek, azzal a céllal, hogy a kurajs karavánokat fenyegessék és megfélemlítsék őket.[iii] Abwában szerződést kötöttek a Banu Damra törzzsel, hogy egyikük sem harcol a másikkal, és a Banu Damra nem segíti a muszlimok ellenségeit.

Nem sokkal a badri csata (625) előtt Allah Küldötte Abdullah ibn Dzsahs vezetésével körülbelül 10 emberből álló csapatot küldött Nakhlába, ami Mekkától pár mérföldre volt a Taifba vezető úton. Azt mondta nekik, hogy kövessék a kurajs mozgását, és gyűjtsenek információt a terveikről. Amíg Nakhlában voltak, megpihent ott egy Taifból jövő kurajs karaván. Váratlanul történt valami, és a muszlimok megöltek egy mekkait, fogságba ejtették a többit, és holmijukkal együtt Medinába vitték őket.

Ez az esemény Redzseb hónap vége és Saban hónap eleje környékén történt. Ezért nem voltak benne biztosak, hogy nem sértették-e meg Redzseb hónap tilalmát. Redzseb ugyanis a négy „sérthetetlen hónap” egyike, amikor tilos a harc. A kurajs törzs, titkos zsidó szövetségeseik és a képmutatók teljes mértékben kihasználták ezt Iszlám-ellenes propagandájukban. Azt állították, hogy a muszlimok vért ontottak a sérthetetlen hónapban, amikor pedig tilos.

Mivel az esemény Mohammed Próféta (s.a.w.) jóváhagyása nélkül történt, ő elmagyarázta társainak, hogy nem adott nekik parancsot a harcra. Más muszlimok is szemrehányást tettek nekik. Azonban érkezett egy kinyilatkoztatás, amely Allah kegyelmével vigasztalta őket, mivel a szándékuk tiszta volt:

„Kérdeznek téged a Tiltott Hónapokkal kapcsolatban, és a harcról ezekben. Mondd: „A harc nagy bűn (ilyenkor), de másokat távol tartani Allah útjától, a hitetlenség Allahban, megtagadni a belépést a Sérthetetlen Mecsetbe és kiűzni onnan az embereket még nagyobb bűn Allah szemében. Az üldözés és elnyomás rosszabb, mint az ölés.” Nem szűnnek meg harcolni ellenetek, amíg el nem fordítanak benneteket a vallásotoktól, ha képesek rá. És aki elfordul a vallásától, és hitetlenként hal meg, annak a cselekedeteit kudarcot vallottak ezen a világon és a következőn. Ők a Tűz lakói, és örökké benne fognak lakni. De a hívők, akik elvégezték a hidzsrát, és erőfeszítéseket tesznek Allah útján – ők reménykedhetnek Allah Kegyelmében. Allah Megbocsátó, Irgalmas.” (Korán, 2:217-218)[iv]

Ezek az áják megválaszolták a muszlim-ellenes erők kifogásait. Röviden, valóban bűnös cselekedet a tiltott hónapokban harcolni. De azoknak, akik folyamatos és elképzelhetetlen üldözésnek tették ki a muszlimokat 13 hosszú éven át, csak azért, mert az Egyetlen istenben hittek, semmi joguk vagy indokuk nincsen ezt a muszlimok szemére vetni. Nemcsak hogy kiűzték a muszlimokat az otthonukból, hanem azt sem engedték nekik, hogy a mekkai mecsetbe lépjenek, márpedig ilyenre nem volt példa a Kába mintegy 2000 éves ismert történelmében. És akik ekkora bűnöket követtek el, milyen jogon hánytorgatnak fel egy jelentéktelen eseményt, főként, ha az Mohammed Próféta (s.a.w.) tudtán kívül történt?

Általános értékelés

A badri csatát mintegy 20 kisebb portya vagy felderítő hadjárat előzte meg. Ezek által Allah Küldötte (s.a.w.) átvette a sivatag ellenőrzését, és rombolta a mekkaiak harci szellemét. Továbbá, a sivatagi törzsek nagy része kezdte elismerni az Iszlám erejét, és többnyire szerződést is kötöttek a muszlimokkal. Mindössze egyetlen ilyen akció végződött azzal, hogy a muszlimok megöltek vagy megsebesítettek ellenséges harcosokat. Annak bizonyítására, hogy az Iszlám garantálja a biztonságot, soha nem fosztottak ki karavánokat, és nem nyúltak a sivatagi arabok tulajdonához sem.

Allah Küldötte (s.a.w.) hírszerző szolgálatot alakított ki, amely tájékoztatta mindenről, ami a sivatagban vagy Mekkában történt. Ez a rendszer annyira kifinomult volt, hogy a valószínűleg még a medinai társainak nagy része sem tudta, hogy például a nagybátyja, Abbasz, azért maradt Mekkában, hogy tájékoztassa őt az eseményekről. Amikor Allah Küldötte (s.a.w.) elindult egy hadjáratra, senki nem ismerte valódi szándékát és célját[v]. Hírnököket küldött, hogy az elöl harcoló katonáival tartsa a kapcsolatot, és a hírek több állomáson keresztül jutottak el hozzá. Ezzel a rendszerrel mindig naprakész információi voltak.

Ezekben a hadjáratokban csak a Mekkából menekült muszlimok vettek részt. Először is, a kurajs törzs velük állt háborúban, és nem akarták, hogy Medinában menedéket találjanak. Másodszor, őket űzték el az otthonukból, és az ő hátrahagyott vagyonukra tették rá a kezüket. Mivel a medinai anszárok hűséget esküdtek Allah Küldöttének (s.a.w.), maguktól kellett rájönniük, hogy nekik is harcolniuk kell Allah útján.

Mohammed Próféta (s.a.w.) katonai zsenialitása hadvezéreinek kiválasztásában is megmutatkozott. Az első hadjáratot a nagybátyja, Hamza (r.a.) vezette. Őt a bátorság és erő mellett a józan ítélőképesség és kitűnő vezetői képesség is jellemezte. Amíg a közösség meg nem szokta és el nem fogadta küldetésének egy új dimenzióját, addig ő mindig saját családjában gyakorolta azt. Mivel küldetésének katonai oldala ekkor mutatkozott meg először, Mohammed Próféta (s.a.w.) a saját rokonait állította az első sorokba, amíg mindenki hozzászokott ehhez. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ezek a vezetők tehetséges és sikeres hadvezérek voltak, akik nagyon is megfeleltek erre a pozícióra. Ezen túl teljes mértékben elkötelezettek voltak az Iszlám iránt.

Hamza (r.a.) az uhudi csatában halt mártírhalált, miután több mint 20 ellenséges katonát ölt meg. Ubaida ibn Harith, (r.a.) Mohammed Próféta (s.a.w.) unokatestvére, a badri csatában szerzett sebeibe halt bele. Halála előtt azt kérdezte: „Ó, Allah Küldötte, nem a csatatéren haltam meg, mártírnak számítok-e így is?”[vi]

A nakhlai csapat vezetője Abdullah ibn Dzsahs (r.a.) volt, Mohammed Próféta (s.a.w.) nagynénjének fia. Az uhudi csata második felében hősiesen harcolt. Amikor találkozott Szad ibn Abi Waqqasszal (r.a.), azt mondta neki: „Fohászkodj, és én áment mondok a fohászodra. Aztán majd én fohászkodom, és te mondj rá áment”. Szad így fohászkodott: „Uram, add, hogy a legerősebb ellenséggel találkozzam össze, és add, hogy legyőzzem!”. Abdullah áment mondott, majd így fohászkodott: „Uram, add, hogy a legerősebb ellenséges harcossal találkozzam, és miután súlyosan megsebesítem, add, hogy ő öljön meg engem. És add, hogy levágja a fülemet, az orromat és az ajkamat, hogy vérrel borítva léphessek a Te színed elé. És ha Te majd megkérdezed: „Abdullah, hol a füled, az orrod és az ajkad?”, én azt felelem: „Ó, Uram, szégyelltem a színed elé lépni azokkal a testrészeimmel, amelyek vétkeztek Ellened, ezért feláldoztam őket a Te Szeretetted útján harcolva.”

Amikor a csatának vége volt, megtalálták Abdullah holttestét. Az ellenség levágta a fülét, az orrát és az ajkait, és lándzsával tépték fel a hasát.[vii]

Végül, azzal, hogy felderítő és portyázó csapatokat küldött, Mohammed Próféta (s.a.w.) elsietett és átgondolatlan cselekedetekre kényszerítette a kurajs törzset. Azért, hogy visszaszerezzék karavánjukat, ezer mekkai indult el Mekkából a mintegy 90 mérföld távolságra fekvő Badrba.

[i] Bukhari, „Manaqib,” 25.
[ii] Ibn Hisham, Sira, 2:241; Ibn Sa’d, Tabaqat, 2:7.
[iii] Ibn Hisham, 2:241, 248.
[iv] Ibn Hisham, 2:252.
[v] Ibn Hisham, 4:39-42; Ibn Kathir, Al-Bidaya, 4:332-335.
[vi] Hakim. Mustadrak, 3:188; Ibn Kathir, 3:334.
[vii] Ibn Hajar, Al-Isaba, 1:286-287.