Nyilvánvaló győzelem: a Hudajbija egyezmény

Allah Küldötte (s.a.w.) a tettek embere volt. Soha nem habozott, ha terveit gyakorlatban meg kellett valósítania, mert tudta, hogy a tétovaság összezavarná és demoralizálná követőit. Mindig eltökélten cselekedett és tanácskozott társaival. De ha egyszer eldöntött vagy eltervezett valamit, akkor azt azonnal végrehajtotta, és később sem tépelődött vagy bánta meg döntését. Mielőtt cselekedett volna, megtette a szükséges óvintézkedéseket, figyelembe vette a lehetőségeket, és tanácskozott a szakértőkkel. Az ebből származó döntés határozottsága és véglegessége volt az egyik oka győzelmeinek és annak, hogy társai habozás nélkül követték őt.

A Hudajbija egyezmény olyan esemény, amelyet érdemes közelebbről megvizsgálnunk. Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta a társainak, hogy hamarosan beléphetnek a mekkai Sérthetetlen Mecsetbe, leborotvált vagy rövidre vágott hajjal, félelem nélkül, biztonságban. A társai, kivált a muhadzsirek, örvendeztek. Ebben az évben Mohammed Próféta (s.a.w.) elindult Mekkába 1400 fegyvertelen, a zarándokok ruháját viselő muszlimmal.

Ezt megtudva a kurajs törzs felfegyverkezett, és felfegyverezték a szomszédos törzseket is, hogy a muszlimokat ne engedjék Mekkába lépni. Khalid ibn Walid és Ikrima vezetésével 200 lovast küldtek egyészen Qura al-Ghamimig. A muszlimokat meglátva visszatértek Mekkába a hírekkel. Amikor a muszlimok elérték Hudajbiját, Mekkától mintegy 12 mérföldre, Mohammed Próféta (s.a.w.) megállást parancsolt. Megtudva, hogy nincs elég vizük, egy nyilat dobott Hudajbija egyetlen kútjába. A víz bőségesen kezdett ömleni, és megtöltötte a kutat. Mindenki ivott, elvégezte a rituális mosdást, és megtöltötte a vizestömlőjét[i].

Mivel a mekkaiak nem engedték, hogy a muszlimok belépjenek Mekkába, Mohammed Próféta (s.a.w.) a muszlimokkal szövetséges Khuda törzs egyik tagját, Budail ibn Warqát küldte el bejelenteni, hogy azért jöttek, hogy a zarándoklatot elvégezzék, tehát fegyvertelenek. A kurajs vezetői Urwa ibn Maszudot küldték válaszolni. Miközben Allah Küldöttével beszélt, Urwa tréfából próbálta megragadni a szakállát, de Mughira ibn Suba ellökte a kezét, és azt mondta, levágja, ha még egyszer próbálkozik, mert az ő keze tisztátalan.

Mughira Urwa unokatestvére volt, és mintegy 2 hónappal korábban vette fel az Iszlámot. Sőt, Urwa csak pár hónappal azelőtt fizette ki a vérdíjat egy olyan bűntényért, amit Mughira követett el. Mennyire megváltozott Mughira az Iszlám hatására! A társak elkötelezettsége ügyük és Mohammed Próféta (s.a.w.) iránt megdöbbentette Urwát, aki a kurajs vezetőkhöz visszatérve azt mondta: „Meglátogattam a perzsa uralkodót, a római császárt és a Négust. Egyikük alattvalói sem voltak annyira elkötelezettek, mint a muszlimok Mohammed iránt. Azt tanácsolom nektek, hogy ne harcoljatok vele.”[ii]

A kurajs törzs nem fogadta meg tanácsát, és nem fogadta szívesen Kharas ibn Umajját, akit Mohammed Próféta (s.a.w.) Urwa után küldött. Őt Oszmán ibn Affan követte, akinek befolyásos rokonai voltak a kurajs vezetői között. Bár Oszmán (r.a.) tárgyalni jött, a mekkaiak börtönbe vetették. Amikor nem tért vissza a megbeszélt időben, elterjedt a hír, hogy megölték őt. Ekkor Mohammed Próféta (s.a.w.) egy fa alatt ülve megeskette társait, hogy összetartanak és halálig harcolnak. Ő maga képviselte Oszmánt, és a távollétében a nevében tett esküt.[iii] Egyedül Dzsadd ibn Qaisz, aki elbújt egy teve mögött, nem tett esküt a többiekkel.

A kinyilatkoztatás így emlékezik meg erről az eseményről:

„Allah elégedett volt a hívőkkel, amikor hűséget esküdtek neked a fa alatt, és Ő tudta, mi van a szívükben, és leküldte rájuk a nyugalmat, és közeli győzelemmel jutalmazta őket.” (Korán, 48:18)

Ebben a feszült pillanatban egy porfelhő jelent meg a láthatáron, és hamarosan kibontakozott belőle a mekkaiak küldöttsége, Szuhail ibn Amr vezetésével. Amikor Mohammed Próféta (s.a.w.) ezt megtudta, jó jelnek vélte Szuhail nevének jelentését (könnyebbség), és azt mondta: „A helyzet könnyebbé válik”. Végül a kurajs törzs beleegyezett a tűzszünetbe, és megkötötték a Hudajbija egyezményt.

Az egyezmény szerint Mohammed Próféta (s.a.w.) és társai abban az évben nem, de a rákövetkező évben elvégezhetik a zarándoklatot, amikor a mekkaiak majd 3 napra kiürítik az egész várost. Az egyezmény 10 éves fegyverszünetet is kikötött, és hogy a törzsek szövetséget köthetnek bárkivel, akivel akarnak, és hogy a kurajs rokonai vagy alattvalói, akik Medinába menekültek, kiadatásra kerülnek. Ez az utóbbi feltétel nem volt kölcsönös, ezért ellenzésre talált a muszlimok között. Megdöbbentette az embereket, például Omárt is, aki meg is kérdezte róla Allah Küldöttét (s.a.w.). Azonban ennek a kitételnek nem volt nagy jelentősége. Akiket visszaküldtek Mekkába, azok nem hagyták el az Iszlámot, sőt, inkább a változás ügynökei lettek Mekkában.

Épp, mielőtt az egyezményt aláírták volna, Szuhail fia, Abu Dzsandal láncokban érkezett meg a muszlim táborba, és kérte, hogy a muszlimokkal mehessen. Mohammed Próféta (s.a.w.) könnyek között, de visszaadta őt az apjának. Közben azonban a fülébe súgta: „Allah hamarosan megment téged és a hozzád hasonlókat”[iv].

Nem sokkal a szerződés aláírása után Utba ibn Aszid (akit Abu Baszir néven is ismerünk) Medinába menekült. A kurajs törzs két embert küldött a kiadatására. Miközben visszavitték Mekkába Abu Baszir megszökött, egyik őrét megölve, a másikat megsebesítve. Az egyezményre hivatkozva Mohammed Próféta (s.a.w.) nem engedte, hogy Medinában maradjon. Ezért Ijsszben telepedett le, a Mekkából Szíriába vezető út mentén. Azok a muszlimok, akiket Mekkában tartottak, elkezdtek csatlakozni hozzá. Számuk egyre nőtt, és végül a mekkaiak fenyegetve látták Szíriába vezető kereskedelmi útvonalukat. Ez arra kényszerítette őket, hogy arra kérjék Mohammed Prófétát (s.a.w.), hogy módosítsák a szerződést, és engedjék be a mekkai muszlimokat Medinába[v].

A Kegyes Korán a Hudajbija egyezményt „nyilvánvaló győzelemnek” nevezi (Korán, 48:1). Ez több okból is igaznak bizonyult, többek között:

• A konfliktus hosszú évei után az egyezmény aláírásával a kurajs törzs magával egyenrangú félnek ismerte el a muszlimokat. Voltaképpen feladták a harcot, csak még maguknak sem ismerték be. A hír, hogy a kurajs törzs egyenrangúként tárgyal velük, bejárta egész Arábiát.
• A létrejött béke sok kurajs törzsbélinek előnyére szolgált, mert végre elgondolkodtak a történteken. Olyan kurajs vezetők, mint Khalid ibn Walid, Amr ibn al-Asz, vagy Oszmán ibn Talha vették fel az Iszlámot, akik mind híresek voltak katonai és politikai képességeikről. Oszmán volt az az ember, akire a Kába kulcsait bízták, és Mekka meghódítása után Mohammed Próféta (s.a.w.) ugyanezzel a feladattal tisztelte meg őt.
• A kurajs hajlamos volt a Kábát a saját kizárólagos tulajdonának tekinteni, és a látogatóktól pénzt szedett. A muszlimoknak viszont nem kellett a zarándoklatuk alkalmával fizetni, tehát ezzel a kurajs voltaképpen elismerte, hogy monopolhelyzetének vége. A sivatagi arab törzsek ezáltal felismerték, hogy a kurajs törzsnek semmi joga pénzt szedni a zarándokoktól.
• Ebben az időben Mekkában is éltek muszlimok. Medinában nem mindenki tudta, hogy kik azok. Olyanok is voltak, akik hírszerzéssel szolgálták Allah Küldöttét (s.a.w.). Ha harc tört volna ki Mekkában, előfordulhatott volna, hogy a muszlimok más muszlimokat is megölnek. Ez súlyos lelki terhet okozhatott volna, és Mohammed Próféta (s.a.w.) hírszerzőinek elvesztét vagy lelepleződését is. Az egyezmény megelőzte ezt a katasztrófát. A Kegyes Korán így írja le ezt:
• „Ő az, aki Mekka völgyében visszatartotta a kezüket tőletek és a tiéteket tőlük, miután győzelemre segített benneteket fölöttük. Allah átlátja azt, amit cselekszetek. Ők azok, akik hitetlenek és távoltartottak benneteket a Sérthetetlen Mecsettől és az áldozati állatokat, hogy nem tudtátok az áldozóhelyet elérni. Ha nem lett volna az, hogy általatok ismeretlen hívő férfiakat és nőket ölhettetek volna meg, és - anélkül, hogy tudnátok - vétkeztetek volna ellenük, és hogy bebocsássa Allah az irgalmába, akit akar. Ha egyértelműen elkülönültek volna egymástól, akkor fájdalmas büntetéssel sújtottuk volna azokat, akik köztük hitetlenek.” (Korán, 48:24-25)
• Mohammed Próféta (s.a.w.) a rákövetkező évben végezte el az umrát. Egész Mekkán végigvisszhangzott a tanúságtétel: „Nincs más isten, csak Allah, és Mohammed Allah Küldötte”. az Abu Qubaisz hegyen táborozó kurajs törzs is hallotta az Iszlám eljövendő győzelmének bizonyítékát. Ez volt a beteljesülése annak az ígéretnek, amit a Mindenható Allah tett Küldöttének (s.a.w.):
• „Allah valóban beteljesítette Küldöttének álmát: be fogtok lépni a Sérthetetlen Mecsetbe, ha Allah úgy akarja, biztonságban, leborotvált fejjel, rövidre vágott hajjal, félelem nélkül. Ő tudta, amit ti nem tudtatok, és ezen kívül egy közeli győzelmet rendelt nektek.” (Korán, 48:27)
• Az egyezmény lehetővé tette, hogy Mohammed Próféta (s.a.w.) másokkal foglalkozzon. Az egyezmény megkötése utáni időben bevették Khaibar félelmetes fellegvárát, felkínálva a zsidóknak a választást, hogy vegyék fel az Iszlámot, vagy fizessenek védelmi adót (dzsizját) a muszlim államnak. Szomszédaikat és a sivatagi arab törzseket lenyűgözte a muszlimok egyre növekvő ereje.

A muszlimok igazul betartották az egyezség feltételeit, a mekkaiak egyik szövetségese viszont nem. A Banu Bakr törzs megtámadta a Banu Khudát, akik a muszlimok szövetségesei voltak. Ezért 629 decemberében 10.000 fős muszlim hadsereg kelt útra Mekka ellen, és az új év első napján ellenállás nélkül, vértelen győzelemmel el is foglalták. A Kábát megtisztították a bálványoktól, és az elkövetkező néhány napban a mekkaiak nagy része felvette az Iszlámot. Ez azért történt, mert:

„Ő az, aki elküldte az Ő Küldöttét a vezetéssel és az igaz vallással, hogy győzelemre vigye azt az összes többi vallással szemben. Allah elegendő tanú. Mohammed Allah Küldötte. Akik vele tartanak, azok szigorúak a hitetlenekkel, és alázatosak egymással. Látod őket, amint meghajolnak és leborulnak, Allah kegyét és megelégedését keresve. Az ismertetőjelük az arcukon van a leborulás nyomától. Ilyen az ő példájuk a Tórában, és ez az Evangéliumban: Olyanok ők, mint a vetőmag, amely hajtást hoz, megerősíti azt, úgyhogy megvastagszik és egyenesen áll a szárán a szántóvetők csodálatára és Ő általuk kelt haragvást a hitetlenekben. Allah megbocsátást és óriási fizetséget ígért azoknak közöttük, akik hisznek és jótetteket cselekszenek.” (Korán, 48:28-29)

[i] Muslim, Hadith No. 1834; Bukhari, 4:256.
[ii] Bukhari, 3:180; Ibn Hanbal,4:324; Tabari, 3:75.
[iii] Ibn Hisham, 3:330.
[iv] Ibn Hisham, 3:321-33; Ibn Kathir, 4:188-93.
[v] Ibn Hisham, 3:337-38.