Zárszó: elismerés Mohammed Prófétának (s.a.w.)

Ezek Lamartine, a francia történész elismerő szavai Mohammed Próféta (s.a.w.) iránt: „Van-e nagyobb ember, mint Mohammed?”

„Soha nem volt ember, aki, szándékosan vagy véletlenül, magasztosabb célt tűzött volna maga elé, mert ez a cél emberfeletti volt: eltörölni a babonákat, amelyek az ember és Teremtője közé álltak, közelebb hozni az Istent az emberhez, és az embert az Istenhez, visszaállítani a materializmus és bálványok káosza helyett az Istenség racionális és szent fogalmát. Soha még ember fel nem vállalt ekkora feladatot ilyen szerény eszközök birtokában, saját magán kívül semmi más eszközzel, egy maroknyi, a sivatag eldugott sarkában élő emberen kívül semmi más segítővel. És végül, soha még ember nem vitt keresztül ilyen hatalmas méretű és tartós forradalmat, mert születése után kevesebb, mint két évszázaddal, hitében és fegyveresen is az Iszlám uralta egész Arábiát, és Isten nevében meghódította Perzsiát, Khoraszant, Nyugat-Indiát, Szíriát, Abesszíniát, Észak-Afrika akkor ismert területeit, számos földközi-tengeri szigetet, Spanyolországot, és Gallia egy részét.

Ha a cél nagysága, az eszközök kicsisége és a kiemelkedő eredmények az emberi zsenialitás három alapelve, akkor ki merészelne bármilyen nagy embert Mohammedhez hasonlítani? A leghíresebb emberek csak hadseregeket, törvényeket és birodalmakat hoztak létre. Ha bármit is alapítottak, az csak anyagi birodalom volt, ami gyakran a szemük előtt esett szét. Ez az ember viszont nemcsak hadseregeket, államgépezetet, birodalmakat, népeket és dinasztiákat mozgatott, hanem embermilliókat az akkor ismert világ egyharmadában, és, ami még fontosabb, megmozdította az oltárokat, isteneket, vallásokat, gondolatokat, a hitet és a lelket. Egy Könyv alapján, amelynek minden egyes betűje törvénnyé vált, spirituális nemzetet hozott létre, amelyben mindenféle nyelvű és fajú nép keveredett. Ránk hagyta ennek a muszlim nemzetnek a kitörölhetetlen karakterét, és a szenvedélyes szeretetet az Egyetlen és anyagi létezéshez nem köthető Isten iránt. Ez, az isteni dolgok profanizálása elleni tökéletes elkötelezettség alakította ki Mohammed követőinek jó tulajdonságait: a csodát, hogy ez a hit a világ egyharmadát meghódította.

A többistenhit közegében az Isteni Egyedülvalóság hirdetése már egymagában olyan csoda volt, hogy a Mohammed ajkáról szóló szavak ledöntötték a bálványok ősi templomait, és tűzbe borították a világ egyharmadát. Élete, gondolkodásmódja, országának babonái ellen való hősies küzdelme és a bálványimádás dühét semmibe vevő bátorsága, 13 évig tartó türelme és állhatatossága Mekkában, a nyilvános megvetés elviselése: mindez, és fáradhatatlan hirdetése, minden esély ellenére megnyert háborúi, a sikerbe vetett hite, és a nehézségek közötti emberfeletti biztonsága, a győzelemben mutatott alázata, minden ambíciója, amelyet egyetlen célnak szentelt, az, hogy nem érdekelte az uralkodás és a földi birodalom, véget nem érő imái, az Istennel folytatott titokzatos párbeszédek, halála, és halála utáni győzelme – mindezek nem megtévesztésre, hanem éppen hogy szilárd meggyőződésre utalnak. Meggyőződése adott neki erőt, hogy visszaállítsa a hitet. Ennek a hit két alaptétele volt: a hit Isten Egyedülvalóságában, és abban, hogy Istent nem lehet anyagi formák közé szorítani – az előbbi elmondja nekünk, hogy mi Isten, az utóbbi, pedig hogy mi nem.

Filozófus, szónok, tanító, törvényhozó, harcos, a szívek meghódítója, a racionális hit visszaállítója, a képektől mentes hit megalapítója, húsz földi és egy spirituális birodalom megalapítója – ez Mohammed. Tekintetbe véve minden mércét, amellyel az emberi nagyságot mérhetjük, jogosan tesszük fel a kérdést: Van-e nagyobb ember nála?”