Fethullah Gülen üzenete a törökországi puccskísérlet évfordulóján

Szombat szomorú pillanata a török történelemnek, mert egy éve ezen a napon történt a szánalmas puccskísérlet, ami több száz ember halálához és több ezer sérüléséhez vezetett. Ennek alkalmából ismét elítélem ezt az aljas puccsot és elkövetőit, és őszinte együttérzésemet fejezem ki azoknak a családoknak és barátoknak, ismerősöknek, akiket érintett ez a szörnyű tragédia.

Sajnos e tragikus incidens túl sok ártatlan ember életét árnyékolta be. Jogtalanul elbocsátották a munkájából, letartóztatták, bebörtönözték sőt akár meg is kínozták – mindezt a kormányzat utasítására. Megfosztották őket a megélhetésüktől, méltóságuktól és emberi jogaiktól, miközben a kormány boszorkányüldözést folytat, hogy eltávolítsa azokat, akiket nem tart lojálisnak Recep Tayyip Erdogan elnökhöz és rezsimjéhez.

A múlt évben nagy ára volt annak, hogy több százezer ártatlan török állampolgárt büntettek meg pusztán azért, mert a kormány úgy véli, valamilyen „kapcsolatban” vannak velem vagy a Hizmet mozgalommal, és ezt a feltételezett kapcsolatot bűncselekményként kezeli. A puccskísérlettel kapcsolatban ellenem hangoztatott vádak alaptalanok, politikai motivációjú rágalmak. Ahogy a kormány az elmúlt egy év alatt az ártatlan állampolgárokkal bánt, Törökországot a világ legrosszabb demokráciával, joguralommal és alapvető szabadságjogokkal rendelkező országai közé helyezi. Ezen a napon megismétlem felhívásomat egy független nemzetközi vizsgálatra, amely teljes egészében kivizsgálná, mi történt július 15-én, és bíróság elé állítaná a puccs elkövetőit. Kitartok ígéretem mellett, elfogadom ennek döntését, és visszatérek Törökországba, ha a bizottság felelősnek talál a puccskísérletért.

Ahelyett, hogy arra keresnék a választ, miért nem sikerült meggyőzni a világ vezetőit az ellenem felhozott vádakról, Törökország vezetői összeesküvés-elméletekkel etetik a török közvéleményt a médiákon keresztül, amelyek a kormány szócsövévé váltak. Sajnos, miután nem jut hozzá egyéb beszámolókhoz a szörnyű incidenssel kapcsolatban, a török nép tömegeire hatnak a gyűlöletüzenetek. Nagyon kevés ember képes megállni, és észrevenni, milyen riasztóan hasonlít a Hizmet résztvevőinek bűnbakká nyilvánítása ahhoz, ahogy a XX. században a fasiszta és kommunista totalitariánus rendszerek tettek bűnbakká bizonyos csoportokat.

A demokráciát nem lehet elérni vagy megvédeni erőszakos eszközökkel. Még ha választott politikai vezetők azt alapvető emberi jogokat sárba tiporva üldözik is saját polgáraikat, elfogadhatatlan, hogy elmozdításuk antidemokratikus eszközökkel történjen. Annak ellenére, hogy az utóbbi egy évben a török történelemben példátlan módszerekkel és mértékben üldözik őket, egyetlen Hizmet résztvevő sem emelt kezet üldözőire. Ehelyett továbbra is törvényes és békés módon követelik jogaikat. Azt hiszem, aki mindezen előzmények után továbbra is kételkedik benne, hogy elkötelezettek az erőszakmentesség és a jogállam mellett, azt az előítélet vakítja el.

Abban reménykedem, hogy a török értelmiség felemeli szavát, és szolidaritást vállal az üldözések áldozataival, az igazságszolgáltatás képviselői pedig szembeszállnak a politika nyomással, és tartják magukat az igazság univerzális elveihez. Imádkozom a Legkönyörületesebb Istenhez, mentse meg ezt az áldott földet a mostani sötétségtől, és a béke és nyugalom légkörét bocsássa ránk.