Példamutatás
A próféták azért is küldettek el, hogy példaként szolgáljanak nekünk, amelyet tudatosan kell követnünk. Miután a prófétákat említi a Koránban, a Mindenható Allah azt mondja Utolsó Küldöttének: „Ők azok, akiket Allah vezetett, ezért kövesd a vezetésüket.” (Korán, 6:90). És nekünk is az parancsoltatott, hogy kövessük Mohammed Próféta (s.a.w.) példáját: „Bizony, Allah Küldöttében szép példaképetek van, azoknak, akik reményüket Allahba és az Utolsó Napba vetik, és gyakran megemlékeznek Allahról” (Korán, 33:21).
Allah Küldötte (s.a.w.) a mi vezetőnk. Úgy imádkozunk, ahogy ő imádkozott, és azon kell igyekeznünk, hogy úgy éljünk, ahogy ő élt. Azok, akik őt követték az Iszlám első évszázadában, az igazi muszlim életmód képviselői. Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta róluk:
Utánam majd muszlim seregek érkeznek a városok kapuihoz. Megkérdezik tőlük: „Látta-e valaki közületek a prófétát?”. Ők igennel válaszolnak, és a kapukat megnyitják előttük. Akik utánuk jönnek majd, azokat is megkérdezik: „Látta-e valaki közületek a prófétát?”. Ők is igennel válaszolnak, és a kapukat megnyitják előttük. A harmadik generáció tagjaitól pedig majd azt kérdezik: „Látta-e valaki közületek a próféta társainak követőit?”. Ők igennel válaszolnak, és a hódításuk sikerrel jár majd.”[i]
Egy másik elbeszélésben, Bukhari és Muszlim szerint, Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta: „A legjobbak köztetek az én kortársaim, aztán az utánuk jövők, aztán az azok után jövők”.[ii]
Ez a három generáció a lehető legpontosabban követte Mohammed Próféta (s.a.w.) példáját, és ennek megfelelően hatalmas győzelmeket arattak szerte a világon. Mózes próféta (a.s.) megjósolta őket: „A szentek lobogója van a kezükben”.[iii] Ők Mohammed Próféta (s.a.w.) társai, és azok, akik őket követik minden évszázadban.
Egy hadísz szerint – bár gyenge hagyományozási láncolattal – Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta: „Az én népem tudósai olyanok, mint Izrael fiainak prófétái”.[iv] Omár (r.a.) olyan őszinte odaadással vetette magát alá Allahnak, hogy Allah szolgájaként sokkal többre volt képes, mint bárki képzelte volna. Kalifátusa alatt Irakot, Iránt és Egyiptomot is meghódították. A muszlim seregek hatalmas területeket jártak be, olyan hadvezérek vezetése alatt, mint Abu Ubaida, Surahbil ibn Haszana, Szad ibn Abu Waqqasz, Amr ibn al-Asz vagy Yazid ibn Abu Szufian.
Jeruzsálemet is az ő kalifátusa alatt hódították meg. Amikor a muszlim sereg fővezére felszólította a város főpapjait, hogy adják át a város kulcsait, azt felelték: „Nem látjuk köztetek azt, akinek a kulcsokat át kellene adnunk”. Vallási könyveikben ugyanis olvasták annak az embernek a leírását, aki jogosult arra, hogy a kulcsokat megkapja.
Ezért hát a papok és a muszlim parancsnokok vártak, közben pedig Omár kalifa a szolgájával együtt Jeruzsálem felé tartott. Mivel egyetlen tevéjük volt csak, felváltva ültek a hátára. Bár Omár kalifa hatalmas földek felett uralkodott, saját tevéje nem volt. Az államkincstárból kölcsönzött egyet, és szolgájával együtt így indultak Jeruzsálem felé. Amikor a Jordán folyóhoz értek, a túlparton várakozó parancsnokok nagyon idegesek lettek, és így fohászkodtak: „Ó, Allah, add, hogy Omár üljön a tevén, mikor átkelnek a folyón. Ezek a rómaiak annyira szeretik a pompát és a külsőségeket, nem sokra fognak becsülni minket, ha meglátják, hogy a kalifánk vezeti a tevét, amin a szolgája ül”. A Mindenható Allah azonban máshogy rendelte. Amikor Omár kalifa megérkezett, ő vezette a tevét, amelyen a szolgája ült. A város papjai látták számos helyen megfoltozott köntösét. Rögtön nyújtották neki a város kulcsait, hiszen ő volt az az ember, akiről vallásos könyveik beszéltek.
Omár kalifa sohasem tért le Mohammed Próféta (s.a.w.) útjáról. Amikor egy hitetlen rabszolga hátba szúrta, végzetes sebet okozva neki, és a halálos ágyán feküdt, sem ételt, sem italt nem tudott elfogadni, annyira gyenge volt. De amikor eljött az imaidő, mégis mindig felkelt és imádkozott, bár a sebe ilyenkor felnyílt és újra vérezni kezdett. Azt mondta: „Akik az imát elhagyják, azok nem közülünk valók”[v]. Mohammed Próféta (s.a.w.) példa értékű követője volt, akinek példáját következő generációk követték.
[i] Bukhari, „Fada’il al-Ashab,” 1; Muslim „Fada’il al-Sahaba,” 208-9.
[ii] Bukhari, „Fada’il al-Ashab,” 1; Muslim „Fada’il al-Sahaba,” 212.
[iii] Ibrahim al-Halabi, Sira, 1:218.
[iv] ’Ajluni, Kashf al-Khafa’, 2:83.
[v] Ibn Sa’d, Tabaqat, 3:350; Haythami, Majma’ al-Zawa’id, 1:295.
- Készítés ideje: