A Láthatatlanra vonatkozó tudás
A Láthatatlan fogalma kiterjed mindenre, ami az érzékek feletti, metafizikus, vagy akár metakozmikus. Ebben az értelemben a múlt, a jövő, és minden, ami túl van a normál emberi érzékelésen, a Láthatatlanhoz tartozik, amennyiben nincsenek konkrét megnyilvánulásai. Szűkebb értelemben a Láthatatlan birodalmába a jövő tartozik. A következő oldalakon a második, szűkebb értelmét fogom használni a Láthatatlan fogalmának, mivel Mohammed Próféta (s.a.w.) jóslataira fogok koncentrálni.
A Láthatatlan tudása elsősorban a Mindenható Allahnál van. Ahogy a Koránban is olvashatjuk:
„Nála vannak a Láthatatlan kulcsai, a kincsek, amiket senki sem ismer, csak Ő. Tudja, mi van a földön és mi van a vizek mélyén. Egy levél sem hullhat le úgy, hogy Ő ne tudna róla. Nincs egy mag sem a föld sötét mélységeiben, nincs semmi friss vagy száraz, Ami fel ne lenne jegyezve egy nyilvánvaló Feljegyzésben.” (Korán, 6:59)
„Mondd: „Nem mondom, hogy nálam vannak Allah kincsei, és azt sem, hogy ismerem a Láthatatlant, és nem mondom nektek, hogy angyal vagyok. Csak azt követem, ami kinyilatkoztatott nekem.” Mondd: „Vajon egyenlő-e a vak és a látó? Nem gondolkodtok el?” (Korán, 6:50)
„Mondd: „Nincs hatalmam, hogy ártsak vagy használjak magamnak, kivéve, ha Allah akarja. Ha ismerném a Láthatatlant, növelném a jót magamnak, és nem érhetne semmi rossz. Csak figyelmeztető vagyok, és jó hír hozója azoknak, akik hisznek.” (7:188)
Vajon azt jelenti-e ez, hogy senki sem kaphatja meg ennek a tudásnak még egy kis töredékét sem? Ahhoz, hogy ezt a kérdést megválaszolhassuk, a következő pontokat kell figyelembe vennünk:
Bármink is van (egészség, tudás, erő vagy bármi más), az lényegében Allah tulajdona, és Allahtól jön. Nincs erőnk, csak amit Tőle kapunk, és nincs tudásunk, csak amit Tőle tanultunk, és aminek a megtanulására Ő képessé tett minket. Azért látunk és hallunk, mert Ő képessé tesz minket rá. Mindezt figyelembe véve, a fenti áják nem zárják ki, hogy az ember birtokába jusson e tudás egy részének, természetesen csak akkor, ha a Mindenható Allah ezt lehetővé teszi számára.
A Láthatatlan fogalma vonatkozik a jövőre és a múltra. A Kegyes Korán úgy mutatja be az előttünk volt népek történetét, mint a Láthatatlan részeit. A történelmi kutatások is tájékoztathatnak a múlt eseményeiről.
Vannak olyan emberek, akik, a Mindenható Allah engedelmével, álmaikban vagy más módon bepillantást nyerhetnek a jövő egy részébe, ennek ismertetése azonban túlmutat ennek a könyvnek a körén.
A Korán, akárcsak a világmindenség vagy az emberiség, szerves egységet alkot, vagyis minden ája összefügg az összes többivel. Ezért a Korán első és legfontosabb magyarázata maga a Korán. Ez azt jelenti, hogy egy ája teljes és valódi megértése attól függ, hogy megértjük-e a többi vonatkozó áját is. A hit egyik alapelve, a Koránban egyértelműen megfogalmazva, hogy a Láthatatlannal kapcsolatos tudás, mint a hatalom, a látás, és a hallás, egyedül Allahé. Azonban Allah a Láthatatlan egy részét felfedi az általa kiválasztott Küldötteknek:
„(Allah) a Láthatatlan ismerője, és Ő nem fedi fel a Láthatatlant senkinek, kivéve egy Küldöttnek, akit kiválasztott.” (Korán, 72:26-27)
A Mindenható Allah sok titkot felfedett Küldöttének, aki aztán továbbadta azokat a népéből azoknak, akiknek tudniuk kellett róla. Hiteles hadíszgyűjteményekben mintegy 300 jóslatát jegyezték fel, amelyek három kategóriába sorolhatók: az ő idejében beteljesedett jövendölések, a halála utáni eseményekre vonatkozó jövendölések, és olyan csodás magyarázatok, amelyek csak a tudomány fejlődésének ismeretében érthetők meg.
Jövendölései: a saját idejében
Mint azt hiteles hadíszgyűjteményekben, például a Szahih Bukhariban feljegyezték, egy napon Allah Küldötte (s.a.w.) felment a szószékre, és azt mondta az egybegyűlteknek, hogy kérdezzenek tőle, amit csak akarnak. Többen is kérdeztek, míg végül felállt egy Abdullah nevű ifjú, és a saját apja neve felől érdeklődött. Mivel az Iszlám előtti időkben a törvénytelen nemi kapcsolat elterjedt dolog volt, ezt a fiút is másnak tulajdonították, nem Hudafa al-Sahminak, akit pedig ő az apjának hívott. Mohammed Próféta (s.a.w.) elmondta neki, hogy az apja valóban Hudafa al-Sahmi. Az alaptalan gyanúsítgatásoktól megszabadulva Abdullah megkönnyebbült, és ezután mindenki Abdullah ibn Hudafa al-Sahmi néven említette őt.
Az emberek tovább kérdeztek, amíg Omár (r.a.) észre nem vette a harag jeleit Mohammed Próféta (s.a.w.) arcán,[i] és felállt, azt mondva: „Elégedettek vagyunk Allahhal Urunkként, az Iszlámmal vallásunkként, és Mohameddel (s.a.w.) prófétánkként”. Mohammed Próféta (s.a.w.) megkönnyebbült és lejött a szószékről. (Bukhari, „Fitan,” 15) Ez az esemény a társak előtt történt, és senki nem cáfolta meg a történteket.
Omár (r.a.) a következőket beszélte el a Szahih Muszlim gyűjteménye szerint: A badri csata előtt Mohammed Próféta (s.a.w.) körbejárta a csatamezőt, rámutatott néhány helyre, és azt mondta: „Abu Dzsahlt itt fogják megölni, Utbát itt, Shaybát itt, Walidet itt, és így tovább”. Allahra esküszöm, a csata után pontosan azokon a helyeken találtuk meg a testüket. (Muslim,, „Janna,” 76,77)
Ahmad ibn Hanbal beszámolója szerint egy napon Mohammed Próféta (s.a.w.) a társaival ült a mecsetben. Egyszer csak így szólt a társaihoz: „Hamarosan érkezik ide egy fénylő arcú férfi. Ő az egyik legjobb Jemen népéből, és homlokán egy angyal keze nyoma van”. Kisvártatva érkezett is egy férfi, és bejelentette, hogy fel akarja venni az Iszlámot. Ő volt Dzsarir ibn Abdullah al-Badzsali. (Ibn Hanbal, 4:360-64)
A Dalail al-Nubuwwah című könyvében Bayhaqi a következőkről számol be: Abu Szufian Mekka elfoglalásakor vette fel az Iszlámot, de a hit még nem vert szilárdan gyökeret a szívében. Miközben Mohammed Próféta (s.a.w.) éppen a Kába megkerülését végezte, Abu Szufian azt gondolta magában: „Mi lenne, ha új hadsereget szerveznék, és megpróbálnék még egyszer szembeszállni ezzel az emberrel?”. Kisvártatva Mohammed Próféta (s.a.w.) odament hozzá, és azt mondta: „Ha ezt tennéd, Allah ismét legyőzne téged és a seregedet” (Ibn Kathir,, Al-Bidaya, 4:348; Bayhaqi, Dala’il al-Nubuwwa, 5:102). Ez az esemény megerősítette a hitet Abu Szufian szívében, és Allah bocsánatáért könyörgött. Végre megértette, hogy Mohammed Próféta (s.a.w.) tanítója nem más, mint a Mindenható Allah.
Hiteles hadíszok szerint Umair ibn Wahb, akit az Iszlámra való áttérése előtt „ördögi ember” néven emlegettek, összeesküvést szőtt Szafwan ibn Umayyával, Mohammed Próféta (s.a.w.) meggyilkolására. Hogy célját beteljesítse, Medinában ment, és azt színlelte, hogy muszlim. A mecsetbe vitték. A Próféta (s.a.w.) társai azonban nem bíztak meg benne, ezért védelmező körben vették körül Allah Küldöttét (s.a.w.), aki megkérdezte Umairt, hogy miért jött Medinába. Umair hazugságai nem tudták az igazságot elrejteni Allah Küldötte (s.a.w.) elől, aki végül így szólt: „Umair, mivel nem mondod meg az igazat te, megmondom hát én. Összeesküvést szőttél Szafwannal, hogy megölj engem, száz tevéért cserébe”. Umairt annyira megdöbbentette a válasz igazsága, hogy megragadta Mohammed Próféta (s.a.w.) kezét, és valóban, teljes hitével muszlim lett. Szívében olyan mély elkötelezettség született az Iszlám iránt, hogy ezután csak a legönmegtartóztatóbb muszlimnak nevezték. (Ibn Hajar, Al-Isaba fi Tamyiz al-Sahaba, 3:36)
Jövendölések – a közeljövő
Hiteles hadíszgyűjteményekben mintegy 300 ilyen jövendölést olvashatunk, többek között a következőket:
Bukhari és Muszlim azt jegyezték fel Oszamától: „Egy napon Allah Küldöttével (s.a.w.) voltam egy magas épület tetején, Medinában. Ő körülnézett és azt mondta: „Lázadást látok, és belső konfliktusokat, amelyek olyan szaporán követik egymást, mint az esőcseppek a házak között”. (Bukhari, „Fada’il al-Madina,” 8)
Omár (r.a.) nagyon félt attól, hogy ellenségeskedés és lázadás fog megjelenni a muszlimok közösségében. Kalifasága idején egyszer megkérdezte Hudhaifa ibn Yamant (r.a.), akinek Mohammed Próféta (s.a.w.) sok titkot elárult – többek között a jövő eseményeit is, és azt is, hogy kik voltak a képmutatók – arról, hogy kik képmutatók a muszlimok között. Hudhaifa azt válaszolt: „Te nem vagy közülük való, Omár. Ajtó van közted és köztük”. Omár megkérdezte, hogy mi lesz ezzel az ajtóval: becsukják, vagy lerombolják. Amikor Hudhaifa azt felelte, hogy lerombolják, Omár így kiáltott fel: „Jaj, akkor ezt a kaput nem lehet becsukni soha többé!”. Omár volt a kapu a muszlimok és a zendülés között. (Bukhari, „Sawm,” 3) Amikor egy áruló perzsa rabszolga megölte őt, a muszlim közösség végzetes csapást szenvedett. Attól a naptól fogva a muszlimok közössége a belső ellentét és lázadás nehézségeit szenvedi el.
Bukhari és Abu Dawud a következőket idézi Habbab ibn Arattól (r.a.): „A mekkai üldöztetésünk idején odamentem Allah Küldöttéhez (s.a.w.), aki a Kába árnyékában ült. Akkoriban még rabszolga voltam, és a mekkaiak nagyon keményen kínoztak. Nem bírtam már elviselni a kínzásokat, és arra kértem Allah Küldöttét (s.a.w.), hogy fohászkodjon számomra Allah segítségéért. Ő azonban rám nézett, és azt mondta: „Allahra esküszöm, az előttetek volt közösségek sokkal többet szenvedtek, mint ti. Voltak közülük, akiket elevenen fűrészeltek ketté, és mégsem tagadták meg a hitüket. Elevenen nyúzták meg őket, és mégsem gyengültek el az ellenséggel szemben. Allah tökéletesíteni fogja az Ő vallását, de ti türelmetlenek vagytok. El fog jönni az a nap, amikor egy asszony egyedül utazhat majd Szanából Hadramawtba, és a vadállatokon kívül nem kell félnie senkitől. Ti mégis türelmetlenek vagytok.”
Habbab még hozzátette: „Allahra esküszöm, amit Allah Küldötte (s.a.w.) jövendölt azon a napon, az mind valóra vált. Személyesen voltam tanúja mindennek.” (Bukhari, „Manaqib,” 22)
Utolsó betegsége idején Mohammed Próféta (s.a.w.) odahívatta a lányát, Fatimát (r.a.) a betegágyához. Valamit súgott a fülébe, mire Fatima könnyekbe tört ki. A Próféta (s.a.w.) ismét súgott neki valamit, mire Fatima arcán nagy öröm látszott. Aisa (r.a.) látta az eseményeket, és megkérdezte Fatimát, hogy mi történt. Fatima azonban először azt mondta, hogy ez titok közte és Allah Küldötte (s.a.w.) között. De Mohammed Próféta (s.a.w.) halála után Fatima elmesélte, hogy mi történt: „Először azt súgta nekem, hogy bele fog halni abba a betegségbe, amiben akkor szenvedett. Amikor ezt hallottam, keservesen sírtam. Másodszor pedig azt súgta, hogy a családtagjai közül én leszek az első, aki követi őt. Ezt hallva pedig nagyon boldog lettem”. Mohammed Próféta (s.a.w.) valóban meghalt abban a betegségben, Fatima pedig 6 hónappal később követte őt. (Ibn Maja, „Jana’iz,” 65)
Mind a hat legfontosabb hadíszgyűjtemény legtöbbjében megtalálható, egy napon Mohammed Próféta (s.a.w.) karjába vette az unokáját, Hasszánt (r.a.) a szószéken, és kijelentette: „Ez a fiam nemes, remélem, hogy Allah általa összebékít majd két nagy muszlim sereget”[ii]. Hasszán valóban nemes jellemű ember volt. 35 évvel később lemondott a kalifátusról Muawija javára, így bizonyítva nagyapja igazát.
Egy napon Mohammed Próféta (s.a.w.) Abdullah ibn Buszr fejére tette a kezét, és azt mondta: „Ez a fiú száz évig fog élni, és a szemölcsök az arcáról el fognak tűnni” (Bukhari, „Sulh,” 9). Abdullah valóban 100 évet élt, és szemölcsök nélkül halt meg.
Ahogy a hadíszgyűjteményekben és a Mohammed Próféta (s.a.w.) életéről szóló írásokban is olvashatjuk, az Árok Csatájában a muszlimok árkot ástak Medina köré, hogy a lovasság támadását megakadályozzák. Mohammed Próféta (s.a.w.) együtt dolgozott a muszlimokkal, és hogy megerősítse őket, gyakran fohászkodott: „Ó, Allah, az igazi élet a túlvilági élet, bocsáss meg a segítőknek és a menekülteknek” (Haythami, Al-Majma’al-Zawa’id, 9:404-5). A társai pedig így fohászkodtak: „Ó, Allah, a Te segítséged és kegyed nélkül nem találtuk volna meg az egyenes utat, nem imádkoztunk és nem adakoztunk volna. Küldj hát reánk nyugalmat, és erősítsd meg a léptünket, ha az ellenséggel találkozunk!” (Bukhari, „Manaqib al-Ansar,” 39)
Ásás közben egyszer csak hatalmas sziklába ütköztek. A társai nem tudták elmozdítani, ezért odahívták Mohammed Prófétát (s.a.w.). Ő odajött egy csákánnyal, hogy szétzúzza a sziklát. Háromszor sújtott rá, és mindhárom csapást hatalmas villanás kísérte. Minden villanás egy-egy jövőbeli eseményt mutatott meg Mohammed Prófétának (s.a.w.), aki így jövendölte meg a jövőbeli hódításokat: „Megadattak nekem Bizánc kulcsai, megadattak nekem Perzsia kulcsai, és megadattak nekem Jemen kulcsai” (Bukhari, „Maghazi,” 29). 20 éven belül Szad ibn Abi Waqqasz és Khalid ibn Walid zseniális hadvezéri képességeinek segítségével Perzsia és Jemen nagy része a muszlimoké volt, Bizáncot pedig később az ottomán szultán, Hódító Mehmet foglalta el.
Adij ibn Khatam a következőket beszélte el: Egy napon Mohammed Próféta (s.a.w.) előtt az emberek a szegénységről, szükségről, és veszélyes sivatagi utakról panaszkodtak. Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta erre: „Eljön majd az a nap, amikor egy magányos nő egyedül a tevéjén Hirából a Kábához mehet úgy, hogy Allahon kívül nem kell félnie senkitől. Eljön majd a nap, amikor a perzsa birodalom kincsei szétosztatnak közöttetek. Eljön majd a nap, amikor az emberek azt keresik, kinek adhatnák oda a kötelező zakátot, de nem találnak senkit”. Amikor ezt mondta, a sivatagi tajj törzs tagjai megtámadták és kirabolták az utazókat, és a perzsa birodalom a legerősebb napjait élte. De én magam láttam, hogy az első két jövendölése beteljesedett, és várom, hogy a harmadik mikor fog beteljesedni. (Ibn Hanbal, 4:303)
Adij nem élt elég ideig ahhoz, hogy láthassa a harmadik jóslat beteljesedését. Halála után nem sokkal, Omar ibn Abdulaziz uralkodása alatt azonban az emberek olyan jómódúak voltak, hogy a hatalmas muszlim földeken nem találtatott senki, aki elég szegény lett volna a kötelező zakát elfogadásához. Az életszínvonal magas volt, és nem volt jelentős különbség az egyes emberek anyagi helyzete között.
Amikor a Próféta (s.a.w.) mecsetét építették Medinában, minden muszlim, maga Mohammed Próféta (s.a.w.) is részt vett a munkában. Voltak, akik agyagtéglákat készítettek, mások az építkezés helyszínére cipelték őket. Eközben Ammar ibn Jaszír (r.a.), az első muszlimok egyike, odament Allah Küldöttéhez (s.a.w.), és talán, hogy szeretetét és figyelmét magára vonja, így szólt hozzá: „Ó, Allah Küldötte, két agyagtéglával is megterheltek!”. Mohammed Próféta (s.a.w.) mosolygott, letörölte a port Ammar arcáról, és elmondta neki a mártírhalál hírét: „Milyen kár (más változat szerint: Jó hír neked), Ammar, egy lázadó csoport meg fog ölni téged” (Bukhari, „Manaqib,” 22). Ammar mintegy 40 évvel később halt mártírhalált, a szifini csatában Muawija követői ölték meg.
Allah Küldötte (s.a.w.) a hadizsákmányt osztotta szét, amikor egy mongol arcvonású ember azt mondta neki, hogy nem osztott igazságosan. Erre a szemtelenségre Mohammed Próféta (s.a.w.) megkérdezte: „Ki lenne igazságos, ha én nem vagyok az? Ha nem lennék igazságos, elvesznék és alávettetnék”. Egy másik verzió szerint azt mondta: „Ha én nem lennék igazságos, (engem követve) ti is elvesznétek és alávettetnétek”. (Bukhari, „Salat,” 63)
Omár (r.a.) nagyon megharagudott erre az emberre, és engedélyt kért Allah Küldöttétől (s.a.w.), hogy „levághassa ennek a képmutatónak a fejét”. De Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta: „A jövőben lesz majd egy csoport, telt arcú, vágott szemű, lapos orrú (mint ez az ember). Olyan sokat fogják olvasni a Koránt, hogy az ő olvasásukhoz viszonyítva a tietek kevésnek tűnik majd. De hiába olvasnak akármennyit is, semmilyen hatással nem lesz rájuk. Úgy hagyják el az Iszlámot, ahogy az kilőtt nyíl elhagyja az íjat. Egyiküknek egy nagy, zsíros kinövés lesz a karján.” (Muslim,, „Zakat,” 142)
Teltek-múltak az évek, és a muszlimok között kialakult egy csoport, a kharidzsiták. Pontosan ezekkel a jellemzőkkel bírtak, és a Korán hamis magyarázatát véve alapul, fellázadtak Ali kalifa (r. a.) ellen. Ali megütközött velük, és Nahrawannál legyőzte őket. Egy holttestet, karján zsíros kinövéssel, Ali elé vittek. Ez az esemény nemcsak Mohammed Próféta (s.a.w.) igazát bizonyította, hanem egy másik jövendölését is beváltotta: „Ó, Ali, én harcoltam a Korán kinyilatkoztatásáért, te pedig harcolni fogsz a hamis értelmezése ellen” (Bukhari, „Adab,” 95).
Egy napon Mohammed Próféta (s.a.w.) Umm Haram házában aludt, aki szoptatós dajkájának testvére volt. Mosolyogva ébredt. Umm Haram megkérdezte, hogy miért olyan boldog, ő pedig azt felelte: „Azt álmodtam, hogy akár a trónon ülő királyok, egy csoport muszlim hajóra szállt, és így indultak útnak”. Umm Haram arra kérte őt, hogy fohászkodjék, hogy ő is közöttük lehessen. Mohammed Próféta (s.a.w.) fohászkodott, és azt mondta neki, hogy ő is közöttük lesz. (Ibn Hanbal 3:82) Évek teltek el, és Muawija kalifátusa idején a muszlimok Cipruson háborúztak. Umm Haram is ott volt a hadseregben, a férjét, Ubada ibn Szamírt kísérte el. Cipruson is halt meg, sírját a mai napig meglátogatják a muszlimok.
Jövendölések: a távoli jövő
Egyszer Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta: „Amikor közelít majd az Utolsó Nap, megjelennek Kantura gyermekei. A szemük vágott lesz, az arcuk telt, az orruk lapos” (Bukhari , „Jihad,” 3:8). Ez a leírás illik a mongolokra és a kharidzsitákra is, akikre hagyományosan vonatkoztatják. Allah Küldötte (s.a.w.) megjósolta a mongolok invázióját és a muszlim világ pusztulását, illetve az andalúziai muszlimok lemészárlását is – a muszlimokat ért két legsúlyosabb katasztrófát. Mohammed Próféta (s.a.w.) mindig aggódott népe sorsa miatt, és ezekkel a jövendölésekkel figyelmeztette őket, hogy ha letérnek a helyes útról, az katasztrófába fog torkollni. A Mindenható Allah zsarnokokat és gonosztevőket használ fel abban, hogy szolgáit megfegyelmezze és kijavítsa. Utána a zsarnokok ellen fordul, és elpusztítja őket.
Mohammed Próféta (s.a.w.) előre látta Konstantinápoly (a mai Isztanbul) meghódítását: „Konstantinápolyt biztosan el fogják foglalni. Milyen jó a hadvezér, aki elfoglalja, és milyen jó a hadserege!” (Abu Dawud, „Malahim,” 10) Muawija idejétől fogva számos muszlim hadvezér és uralkodó próbálkozott, hogy kiérdemelje a Próféta (s.a.w.) győztes hadvezérnek járó dicséretét. Az egyik hadjárat során Abu Ajjub al-Anszari, Mohammed Próféta (s.a.w.) egyik társa is mártírhalált halt, és a város falai előtt temették el.
Konstantinápolyt végül az ottomán uralkodó, Hódító Mehmet szultán foglalta el. E nagy államférfi és hadvezér mellett két gyermekkori barátja, Ulubati Hasszán és Kadi Hizir Cselebi, valamint a szultán tanítója, Aksemszettin is a hódítás szereplői voltak. Egyikük a hadseregben, a másik kettő a tudományos és vallási szakértők között volt. Mohammed Próféta (s.a.w.) fohásza és dicsérete valamennyiükre vonatkozik.
Mohammed Próféta (s.a.w.) megjósolta az ottomán birodalom bukásának alapvető okait, és a muszlim világ állapotát az első világháború után: „A népek hívják majd egymást, mint ahogy vacsorára hívnak meg valakit, hogy közösen támadjanak rátok”. Valaki megkérdezte: „Azért lesz így, mert kevesen lesznek a muszlimok?” Allah Küldötte (s.a.w.) azt felelte: „Nem, a számotok nagy lesz, de olyan gyengék lesztek, mint a forgács vagy a szalma, amit elsodor a folyó. Allah eltávolítja majd az ellenség félelmét a szívükből, a ti szívetekbe pedig a halálfélelmet és az evilág szeretetét ülteti.” (Ibn Hanbal,4:335)
A jövendölés, amely valósággá vált az első világháborúban, jelenlegi helyzetünket is leírja. A muszlimok számtalan csoportra szakadtak, ellenségeink pedig a közös érdeken alapuló egységre törekszenek. A múltban féltek a muszlimoktól, mert akkor a muszlimok még úgy tekintettek a sírra, mint a nászi ágyra, amelyet már alig vártak. De mára már annyira kötődünk ehhez a világhoz, hogy mindent megteszünk, hogy elmeneküljünk a haláltól, hiába tudjuk, hogy ez nem lehetséges. Számos árulás áldozatai is voltunk. Oszmán és Ali kalifa árulás által vesztek el, és a hatalmas ottomán birodalom áldozati ételül szolgált a világ ragadozó népeinek asztalán. Számtalan árulást kellett megtapasztalnia olyan népektől, akik pedig bőségben és békében éltek az ottomán uralkodók alatt.
Mohammed Próféta (s.a.w.) a kommunizmus felemelkedését is megjövendölte. Ibn Omár (r.a.) beszámolója szerint Mohammed Próféta (s.a.w.) arccal kelet felé fordult, és azt mondta: „Vigyázzatok! Zűrzavar és pusztítás jelenik majd abból az irányból, ahonnan a Sátán Korszaka kezdődik!” (Abu Dawud, „Malahim,” 5). A Sátán Korszaka, amely az istentagadásra és hedonizmusra épül, Mohammed Próféta (s.a.w.) korának ellentéte, amely pedig az istenhitre és istenszolgálatra épült. A kommunizmus, a kapitalizmus törvénytelen gyermeke, ellenséges a vallással, jámborsággal, minden erkölcsi és hagyományos értékkel szemben. Egy másik hadíszban Mohammed Próféta (s.a.w.) azt jövendöli, hogy a kommunizmus „vörös szélként” tör majd előre.
Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta: „Az Eufrátesz visszahúzódik majd, és felfed egy hatalmas kincset, ami alatta rejtőzik. Aki tanúja lesz ennek, az ne vegyen el belőle semmit” (Bukhari, „Fitan,” 16). Ez a hadísz egy hatalmas háborúra céloz, amelyet az Eufrátesz mellett vívnak majd. Bár ez a folyó számos háborút látott már, többek között az Irak-Irán között dúlót is, ez a hadísz egy sokkal nagyobb háborút jósol a jövőre. A hadíszt értelmezhetjük szó szerint, de átvitt értelemben is. Például az olajat is gyakran nevezik „fekete aranynak”. Vagy az is lehet, hogy maga a víz lesz majd olyan értékes, mint az arany, és helyi, vagy akár nemzetközi háborúk törnek ki miatta. Esetleg a folyó gátjaiból származó jövedelem vált majd ki nemzetközi érdeklődést és okoz nagy háborúkat. Bármi is legyen a helyzet, Mohammed Próféta (s.a.w.) figyelmeztetett minket, hogy az Eufrátesz vidéke a muszlim világ szívében olyan, akár a dinamit.
Mohammed Próféta (s.a.w.) azt jövendölte, hogy a kereszténység megtisztul az idegen, pogány elemektől, és csatakozik az Iszlámhoz, így erősítve az isteni vallást (Bukhari, „Fitan,” 24). Ez általános fordulópont lesz majd az emberiség történetében, és a hívők legyőzik majd a hitetlenség képviselőit egy olyan időben, amikor ellenségeik szorongatják őket.
Mohammed Próféta (s.a.w.) megjósolta, hogy a mezőgazdaság reformja és a tudomány fejlődése oda vezet majd, hogy a gazdálkodók olyan gránátalmát tudnak termeszteni, amely elegendő lesz húsz embernek is, a héja alatt pedig árnyékot találnak majd az emberek. Azt is mondta, hogy egy ház tetején annyi búzát lehet majd termeszteni, amennyi egy évig elegendő az egész családnak. (Muslim,, „Iman,” 244-47) A biotechnológia előrehaladtával és a géntechnológia fejlődésével ezek a csodák valószínűleg nincsenek messze a jövőben.
Egy másik hadíszban Mohammed Próféta (s.a.w.) így írja le az utolsó időket: „Az Ítélet Napja előtt az emberek majd különbséget tesznek abban, hogy kinek köszönnek, és kinek nem, a kereskedés annyira fontos lesz, hogy a feleség is segíteni fogja benne a férjét, nem látogatják többé a szülőket és rokonokat, hamis bizonyítékok és hamis tanúskodás veszi át az igazság helyét, és az írás nagyon nagy fontosságot nyer” (Muslim, „Fitan,” 110)
Mindez valósággá is vált. Manapság a jövedelemszerzés legkedveltebb módja a kereskedelem, és a nőket kihasználják azzal, hogy képeikkel minél több árut adjanak el, és a vevőket vonzzák vele. A szülők és rokonok jogait már nem tisztelik, és ha megöregszenek, mikor pedig éppen a legtöbb figyelemre és törődésre lenne szükségük, otthonokba vagy kórházba adják őket. A modern sajtó ereje megkérdőjelezhetetlen, a hazugság pedig annyira elterjedt, hogy csak kevesen tudnak ellenállni neki. Ez minden szinten igaz, az üzleti hazugságoktól kezdve a hamis tanúskodásig.
Egy hadísz kudsziban a Mindenható Allah szavait idézi Mohammed Próféta (s.a.w.): „Az idők végén megszerezhetővé teszem a tudást mindenki számára, legyen az férfi vagy nő, szabad vagy rabszolga, idős vagy fiatal” (Ibn Hanbal, 1:407,408). Az oktatás ma teljesen nyílt és csaknem mindenki számára hozzáférhető iskolákon, egyetemeken és a médián keresztül. Sok tudós és gondolkodó mondja, hogy az emberiség következő korszaka az információ kora lesz.
Egy másik hiteles hadíszban Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondja: „Nem jön el addig az Utolsó Nap, amíg a Korán nem lesz a szégyen forrása, és az Iszlám erős támogatók nélkül marad” (Darimi, Muqaddima, 27). A muszlimokat csaknem egy évszázada még saját földjeiken is üldözik. Míg a hitetlenek és ateisták mindenhol fennen hangoztatják hitetlenségüket, az Iszlám a szóbeli, írásbeli, sőt, fizikai támadások céltáblájává vált. A muszlimok gyakran úgy érzik, el kell rejteniük a hitüket, és szégyellik bevallani, hogy muszlimok.
Mohammed Próféta (s.a.w.) megjövendölte a közlekedés és telekommunikáció modern módszereit is. A fenti hadísz így folytatódik: „Nem jön el addig az Utolsó Óra, amíg a térbeli és időbeli távolságok el nem enyésznek”. A taqarub szó, amit itt elenyészésnek fordítottunk, szó szerint azt jelenti, hogy közel kerül egymáshoz. (Hindi, Kanz al-’Ummal, 14:244) Azt jelenti ez, hogy az Ítélet Napja előtt azok a dolgok, amelyekhez régebben hosszú idő kellett, nagyon rövid idő alatt is lehetségesek lesznek.
Mohammed Próféta (s.a.w.) azt is jövendölte: „Eljön majd az idő, amikor szinte mindenki kamatból eszik majd, olyan sokan, hogy még akik megtartóztatják magukat tőle, azok is ki lesznek téve a porának” (Haythami, Al-Majma’al-Zawa’id, 7:324). Allah Küldötte (s.a.w.) két fontos tényre mutat rá:
- Eljön az az idő, amikor minden pénzügyi tranzakcióban ott lesz a kamat. Senki nem tudja majd teljesen elkerülni. Azonban azok, akik mindent megtesznek, hogy ne bonyolódjanak kamatot is magába foglaló tranzakcióba, azokat nem fogják felelősségre vonni amiatt, amit önkéntelenül felhasznál belőle, amennyiben minden tőle telhetőt megtesz, hogy a kamattól távol tartsa magát.
- Mohammed Próféta (s.a.w.) azt is érthette azzal, hogy „ki lesz téve a porának”, hogy létrejön egy kapitalista osztály, amely a kamat által növeli vagyonát. Ez a munkásosztályt egyre nagyobb szegénységbe kényszeríti, ezért közvetlen és súlyos osztályharcok törnek ki.
Ezek a jövendölések mind beigazolódtak. Milyen tragikus, hogy a muszlim országok ilyen nyomorúságos, hanyatlásnak indult állapotban vannak, többek között azért is, mert fuldokolnak a kamat mocsarában, annak ellenére, hogy a Kegyes Korán figyelmeztet arra, hogy bárki, aki kamatot is magába foglaló pénzügyi tranzakcióba bonyolódik, „hadat visel Allah és a Küldötte ellen” (Korán, 2:279). Bárcsak a muszlimok tudatában lennének a Korán ilyen szavainak, akkor talán nem lennének ilyen nyomorúságos állapotban.
Egy másik hiteles hagyományban Mohammed Próféta (s.a.w.) a muszlim világ jelenlegi tragikus állapotának egy másik oldalára mutat rá: „El fog jönni az az idő, amikor a hívők úgy rejtik majd el magukat, ahogy most a képmutatók bújnak el köztetek” (Ibn Maja, „Tijara,” 58). Mohammed Próféta (s.a.w.) idejében a képmutatók úgy próbáltak elrejtőzni a muszlimok között, hogy külsőre, formailag végrehajtották a vallási kötelezettségeket, például az imát. E szerint a hadísz szerint a muszlimok megpróbálnak majd elrejtőzni, annyira, hogy még a vallási kötelességeiket is titokban végzik. Egy másik hadísz hasonlóról beszél: „Lázadás és tévelygés fog majd támadni. A muszlimot megszégyenítik majd amiatt, hogy imádkozik, ahogy ma a házasságtörő nőt szégyenítik meg.”
Egy másik elbeszélés szerint Mohammed Próféta (s.a.w.) megjósolta, hogy olajat fognak találni Taleqan (Irán) területén: „Jó hír Taleqannak! Allah kincse van ott, de nem arany, és nem is ezüst” (Hindi, Kanz al-’Ummal, 11:176). Régen a kincs aranyat vagy ezüstöt jelentett. Ezért hangsúlyozta Allah Küldötte (s.a.w.), hogy Taleqan kincse valami más. Ami ma elsőre eszünkbe jut a kincsről, az az olaj. Mindamellett a jóslat vonatkozhat éppen urániumra vagy gyémántra is. Ebben az esetben a jóslat már valóra vált, mert Taleqan területén és környékén mindhármat találtak.
„Annyira fogjátok követni azokat, akik előttetek voltak, hogy ha ők a kígyóverembe dugnák a fejüket, ti is azt tennétek”. Amikor a társak megkérdezték, hogy az előttük voltak azok a zsidók és a keresztények-e, Mohammed Próféta (s.a.w.) azt felelte: Ki más lehetne? A muszlimok két évszázada identitásválságban szenvednek. A nyugatot másolják vakon, és átveszik mindazokat a gonoszságokat és tévelygéseket, amelyek elpusztítottak minden korábban volt civilizációt.
Jövendölések: tudományos fejlődés
Mohammed Próféta (s.a.w.) számos tudományos témával kapcsolatos dolgot is megjósolt, amelyek egy része már valóra vált. A rengeteg példából csak néhányat idézek, hogy bemutassam jövendöléseinek pontosságát.
Mint azt Imám Bukhari beszámolójában olvashatjuk, Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta: „Allah nem küldött le olyan betegséget, amelyre ne küldött volna orvosságot is” (Muslim, „Ilm,” 6). Ez a hadísz nemcsak azt jelenti ki, hogy minden betegség gyógyítható, hanem egyben az orvosi kutatásokat bátorító legátfogóbb kijelentés is. Egy másik hadíszban a Próféta (s.a.w.) azt mondja, hogy „minden betegségre van gyógymód” (Bukhari, „Tib,” 1)
Egy másik változatban azt olvashatjuk: „Ne hanyagoljátok el a betegségek kezelését, mert Allah nem küldött le olyan betegséget, amire ne küldött volna le orvosságot is. Az egyetlen kivétel az öregség” (Abu Dawud, „Tib,” 10). Az emberiség felfedezheti minden betegség gyógymódját, de sohasem fog felfedezni semmit, ami megállíthatná utazásunkat a lelkek világából erre az anyagi világra, innen pedig a Paradicsomba vagy a Pokolba, a magzati lét, csecsemőkor, gyermekkor, ifjúkor, felnőttség és öregkor fázisain át a sírba, majd a Feltámadás Napjára. Mohammed Próféta (s.a.w.) arra bátorít minket, hogy tanuljuk meg, hogyan lehet gyógyítani a betegségeket, de arra is figyelmeztet, hogy ne feledkezzünk meg a következő világra való felkészülésről.
A Mindenható Allah azzal is a tudományos ismeretek megszerzésére ösztönöz minket, hogy elbeszéli a korábbi próféták csodáit. A csodákkal bizonyos dolgokra hívja fel a tudósok figyelmét, és megmutatja nekik a tudásuk határait is. Például amikor Jézus (a.s.) feltámasztotta a halottakat, ezzel felhívta a tudósok és orvosok figyelmét arra, hogy bármit meg tudnak gyógyítani, kivéve a halált.
Mózes (a.s.) botjának története emlékeztet minket arra, hogy bár az élettelen tárgyak segítségével számtalan feladatot meg tudunk oldani, például a felszínre szivattyúzhatjuk a vizet a föld mélyéből, arra azonban sosem lehetünk képesek, hogy vizet fakasszunk a sziklából, vagy egy botot kígyóvá változtassunk – Mózes próféta (a.s.) pedig megtette mindkettőt.
Mohammed Próféta (s.a.w.) legnagyobb csodája a Kegyes Korán, az irodalmi stílus, választékosság és kifinomultság legmagasabb foka, amit csak el lehet érni. Ez azt is jelzi, hogy az írásnak és stílusnak milyen fontos szerepe lesz az idők vége felé. Mohammed Próféta (s.a.w.) példákat állított nekünk, és megmutatta azokat a legvégső határokat, ameddig eljuthatunk anyagi és spirituális fejlődésünkben.
Allah Küldötte (s.a.w.) karantént javasolt a fertőző betegségek, járványok terjedésének megelőzésére: „Ha halljátok, hogy járvány tör ki valahol, ne menjetek arra a helyre, és ha járvány tör ki ott, ahol vagytok, ne menjetek máshová, hogy a járványt elkerüljétek” (Tirimidhi, „Tib,” 2). Ahmad ibn Hanbal beszámolója szerint azt is mondta: „Meneküljetek a leprástól, ahogy az oroszlántól menekültök” (Bukhari, „Tib,” 30). Ebben a hadíszban Mohammed Próféta (s.a.w.) arra int minket, hogy védjük magunkat a leprától. A karantént javasolja a fertőző betegségek legyőzésére.
Imám Muszlim beszámolója szerint Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta: „Ha a kutya belenyal az edénybe, mossátok ki hétszer: először földdel, aztán hatszor vízzel” (Bukhari, „Tib,” 19). Ez a hadísz a következő, baktériumokkal kapcsolatos egészségügyi alapelveket tartalmazza:
- a kutyák olyan mikrobák hordozói lehetnek, amelyek az embert is megfertőzhetik. Ezt a tényt nemrégiben fedezték fel a tudósok.
- a kutya nyála és ürüléke olyan anyagokat tartalmazhat, amelyek károsak az ember egészségére.
- Mohammed Próféta (s.a.w.) idején a fertőtlenítés ismeretlen dolog volt. Mégis azt javasolta, hogy a kutya által megnyalt edényt földdel tisztítsák meg. Ma már tudjuk, hogy a földnek vannak antiszeptikus tulajdonságai, például tetraciklint is tartalmaz.
Egy másik hadíszban a kutyákkal kapcsolatban Mohammed Próféta (s.a.w.) az ökológia egyik alapelvét szögezi le: „Ha a kutyák nem alkotnának egy külön közösséget, elrendelném a megölésüket” (Muslim, „Tahara,” 91). Ez azt jelenti, hogy az ökológiai egyensúlyban minden fajnak megvan a saját, pótolhatatlan szerepe.
Ahogy a Szahih Bukhari és a Szunan Abu Dawud hadíszgyűjteményekben olvashatjuk, Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta: „Az ételen akkor van áldás, ha evés előtt és után megmossátok a kezeteket” (Abu Dawud, „Adahi,” 21). Ez a hadísz a tisztaság fontosságát hangsúlyozza. A kezünkön felhalmozódnak a baktériumok, és csak kézmosással távolíthatjuk el őket. Egy másik hadísz azt tanácsolja, hogy felkelés után mossunk kezet, mert „nem tudhatjátok, hol volt a kezetek, míg aludtatok” (Abu Dawud, „At’ima,” 11). Pedig abban a korban még semmit sem tudtak a mikrobákról.
A hat leghitelesebb hadíszgyűjteményben Mohammed Próféta (s.a.w.) mintegy 40 társának beszámolója alapján jegyezték fel, hogy mit mondott, a fogápolás alapjait lefektetve: „Ha nem terhelném vele a közösségemet, megparancsolnám, hogy minden ima előtt tisztítsák meg a fogukat miszvákkal (fogtisztító pálcika)” (Muslim, „Tahara,” 87). A fogápolás nemcsak a fogak, hanem az egész test egészségének szempontjából rendkívül fontos. Mohammed Próféta (s.a.w.) ezt a gyakorlatot követte, ezért nekünk is erre kell törekednünk.
Az egészséggel és emésztéssel kapcsolatban Mohammed Próféta (s.a.w.) azt tanácsolta: „Ha esztek, a gyomrotokat egyharmadáig töltsétek meg étellel, egyharmadáig itallal, a harmadik harmadot pedig hagyjátok szabadon. A leggyűlöletesebb edény Allah szemében a teletömött gyomor” (Bukhari, „Jumu’a,” 8). Egy másik, hasonló hadíszban Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta: „Amitől legjobban féltem a népemet, az a teletömött gyomor, a túl sok alvás, a tétlenség és a bizonyosság hiánya” (Tirimidhi, „Zuhd,” 47)
Ezek a dolgok voltaképpen egymás következményei. Azok, akik tétlenek és nemtörődömök, akikben nincs önfegyelem és önkritika, hajlamosak elhízni. Ettől még többet esznek. A tele gyomor a túl sok alvás okozója lehet. Az ilyenek, akik a túl sok evés és alvás betegei, soha nem lesznek képesek elérni a bizonyosságot és mély meggyőződést az Iszlámban. A legtöbb ember ebben az állapotban van ma.
Mohammed Próféta (s.a.w.) javasolta kohl (Hindi, Kanz al-’Ummal, 3:460) (egyfajta ásványi anyag) elkelmazását a szemre, illetve a henna használatát, (Abu Dawud, „Tib) annak antibakteriális tulajdonsága miatt.
Imám Bukhari azt jegyezte fel Abu Hurairától (r.a.), hogy Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta: „A fekete szezámmag gyógyszer minden betegségre, kivéve a halált” (Ibn Maja, „Tib,” 29). Ez a hadísz sok igazságot tartalmaz a terápiával kapcsolatban. A betegnek, különösen a lábadozás idején, olyan ételekre van szüksége, amelyek gazdagok fehérjében, vitaminokban és kalóriában, és könnyen emészthetők. A tudományos kutatások a közelmúltban igazolták, hogy a fekete szezámmag (Nigella sativa) rendelkezik mindezekkel a tulajdonságokkal.
Imám Bukhari feljegyzései szerint Mohammed Próféta (s.a.w.) azt mondta: „Ha egy légy belerepül az ételetekbe, mártsátok bele teljesen, mielőtt kivennétek, mert a légy egyik szárnyán van a betegség, a másikon pedig az orvosság” (Bukhari, „Tib,” 7). Abban az időben még senki sem tudta, hogy a legyek mikrobákat hordoznak a testükön. Amikor a légy beleesik valami folyadékba, próbálja az egyik szárnyát a felszín felett tartani, hogy újra fel tudjon szállni. Közben a testén lévő baktériumok az ételre kerülnek. De ha teljesen alámerítik, akkor kidurran az a kis zsák a szárnyán, amely a baktériumokat elpusztító ellenanyagot tartalmazza. Ezt a tényt a tudomány nemrég fedezte fel.
Aisa (r.a.) azt beszélte el, hogy egyszer Fatima bint Abu Khubas (r.a.) elment Mohammed Prófétához (s.a.w.), és azt mondta: „A vérzésem nem akar abbamaradni. Elhagyjam-e a kötelező imákat?” Mohammed Próféta (s.a.w.) azt válaszolta: „Nem, mert ez nem menstruáció, hanem inkább kóros méhvérzés” (Bukhari, „Bad’u al-Khalq,” 17). Ha nem a prófétaság által, akkor hogyan tudott volna különbséget tenni a menstruációs vérzés és a kóros méhvérzés között?
Tariq ibn Szuwaid (r.a.) azt beszélte el: Beteg voltam, és alkoholt ittam orvosságként. Amikor az alkohol megtiltatott nekünk, megkérdeztem Mohammed Prófétát (s.a.w.), hogy gyógyszerként továbbra is fogyaszthatom-e. Ő azt felelte: „Nem, mert az alkohol nem gyógyszer, hanem inkább maga a betegség” (Bukhari, „Wudu,” 63). A tudósok ma már egyetértenek abban, hogy még a kis mennyiségű alkohol is káros az ember fizikai és mentális egészsége szempontjából.
Mohammed Próféta (s.a.w.) kijelentette, hogy a természetes tisztaság tíz dolgot kíván meg. Ezek egyike a körülmetélés. (Muslim, „Ashriba,” 12) A mai tudósok elismerik, hogy a férfiak előbőre hajlamos a fertőzésekre, és akár a rák forrása is lehet. Ezért Európában és Amerikában évente férfiak millióit metélik körül.
Meg vagyunk győződve arról, hogy a Nyugat egy napon el fogja ismerni az Iszlám igazságát, és beteljesedik az, amit Said Nursi jövendölt a huszadik század elején: „Az ottomán birodalom egy nyugati birodalommal viselős, a Nyugat pedig egy Iszlám típusúval. Mindkettő azt fogja megszülni, amivel várandós.” (Ibn Kathir,, 49)
Az eddigiekben megmagyaráztuk a próféták igazmondását, különös tekintettel Mohammed Prófétára (s.a.w.). Mint már említettük, a próféták jóslatai mind valóra válnak, mert ők sohasem hazudtak. Azért küldettek, hogy az egyenes útra és a Paradicsomba vezessenek minket. Ha csak egyszer is hazudtak volna, senkit nem lettek volna képesek az igazságra vezetni. Igazmondásuk, különösen Mohammed Prófétáé (s.a.w.), a Napnál is világosabb lesz majd a Túlvilágon, ahol az emberek az igazi valójukban látják majd a dolgokat. Ott majd megtapasztaljuk mindazt, amit a próféták a következő életről, a Feltámadásról, az Összegyűjtés Helyéről, a Végső Elszámolásról, a Hídról, a Paradicsomról és a Pokolról mondtak nekünk.
[i] Nem tudjuk pontosan, miért volt mérges Mohammed Próféta (s.a.w.), talán nem megfelelő vagy szükségtelen dolgokat kérdeztek, vagy kételkedtek a válaszban.
[ii] Allah Küldöttének halála olyan mélyen érintette Fatimat, hogy a következő verssorokban adott hangot bánatának: „Milyen illat létezhet még annak, aki érezte Mohammed Próféta (s.a.w.) sírjának illatát? Érez-e utána bármi más illatot? Akkora a szomorúságom, hogy ha a nappalt sújtaná, azt is éjszakává tenné.
- Készítés ideje: