A rasszizmus vége
A rasszizmus korunk egyik legsúlyosabb problémája. Mindenki hallott már arról, hogy a fekete afrikaiakat hogyan szállították keresztül az Atlanti-óceánon, speciálisan kialakított hajókon, mintha csak állatok lennének. Rabszolgává tették őket, elvették a nevüket, vallásukat és nyelvüket, még a szabadság reményétől és minden emberi joguktól is megfosztották őket. A nyugat magatartása a nem nyugatiak iránt változatlan maradt egészen a legutóbbi időkig. Ezért a fekete afrikaiak helyzete, még azoké is, akik elméletileg egyenlőnek számítottak a fehér amerikaiakkal vagy európaiakkal, a másodrendű állampolgár maradt.
Amikor Mohammed Próféta (s.a.w.) elküldetett, Mekkában is megszokott volt ez a fajta rasszizmus. A kurajs törzs különösen saját magát, és általában az arabokat minden más népnél felsőbbrendűnek gondolta. Mohammed Próféta (s.a.w.) viszont az isteni üzenetet hozta el, és kijelentette: „Nem felsőbbrendű az arab a nem arabnál, vagy a fehér ember a feketénél”[i]. A felsőbbrendűség csak a jóravalóság és istenfélelem alapján lehetséges (Korán, 49:13), és „a muszlimoknak engedelmeskedniük kell a vezetőjüknek, még ha egy fekete abesszin rabszolga is”[ii].
Mohammed Próféta (s.a.w.) eltörölte a bőrszínen alapuló rasszizmust és megkülönböztetést, olyan sikeresen, hogy egyszer Omár (r.a.) azt mondta Bilálról (r.a.), aki fekete volt: „Bilál a vezetőnk, akit a vezetőnk, Abu Bakr szabadított fel.”[iii]. Zaid ibn Haritha, a felszabadított fekete rabszolga, Mohammed Próféta (s.a.w.) örökbefogadott fia volt, mielőtt a kinyilatkoztatás megtiltotta az örökbefogadást. Mohammed Próféta (s.a.w.) Zainab bint Dzsahssal, az egyik legmagasabb rangú arab nővel házasította őt össze. Ezen kívül Zaidot nevezte ki a bizánciak ellen küldött sereg vezetőjévé, pedig abban ott volt Abu Bakr, Omár, Dzsafar ibn Abu Talib (Mohammed Próféta (s.a.w.) unokatestvére), és Khalid ibn Walid, a legyőzhetetlen hadvezér is[iv]. A halála előtt összeállított hadsereg vezérének pedig Oszamát, Zaid fiát nevezte ki. Ebben a seregben is ott voltak olyan vezető muszlimok, mint Abu Bakr, Omár, Abu Ubaida, Talha, Zubair és Khalid ibn Walid. Ez egyértelműen beleírta a muszlimok szívébe, hogy a rangot nem a születés, nemesség vagy bőrszín, hanem az istenfélelem és jóravalóság jelenti.
Kalifátusa idején Omár nagyobb fizetést adott Oszamának, mint a saját fiának, Abdullahnak. Amikor a fia megkérdezte, hogy miért tesz így, azt felelte: „Mert Allah Küldötte (s.a.w.) jobban szerette az ő apját, mint engem, én pedig jobban szeretem őt, mint téged”[v].
[i] Ibn Hanbal,5:441.
[ii] Muslim,, „Imara,” 37.
[iii] Ibn Hajar, Al-Isaba, 1:165.
[iv] Muslim, „Fada’il al-Sahaba,” 63.
[v] Ibn Sa’d, Tabaqat, 4:70; Ibn Hajar,, 1:564.
- Készítés ideje: