Mohammed Próféta (s.a.w.) „kertje”

Az Iszlám, Mohammed Próféta (s.a.w.) iskolája, olyan, mint egy kert, amely mindenféle virágban gazdag. A Mindenható Allah olyan kitűnő embereket hozott elő belőle, mint Abu Bakr, Omár, Oszmán, Ali, Omár ibn Abdulaziz, Mahdi al-Abbaszi, Harun Rasid, Alp Arszlan, Hódító Mehmet, Szelim vagy Szulejmán szultán. Nemcsak a legkitűnőbb államférfiak és legyőzhetetlen hadvezérek, hanem a mély spiritualitás, tudás, szónoklás és irodalom emberei is voltak.

Allah Küldöttének (s.a.w.) áldott, tiszta közege legyőzhetetlen tábornokokat hozott létre. Az első generációban olyan zseniális hadvezérek voltak, mint Khalid ibn Walid, Szad ibn Abi Waqqasz, Abu Ubaida, Surahbil ibn Haszana és Ala al-Khadrami. Őket olyan zseniális tábornokok követték, mint Tariq ibn Zijad és Uqba ibn Nafi, akik a katonai zsenialitást a vallásos meggyőződéssel, kedvességgel és elkötelezettséggel egyesítették személyiségükben.

Amikor Uqba, Észak-Afrika meghódítója Arábiától 2000 mérföldre elérte az Atlanti-óceán partját, így kiáltott fel: „Ó, Uram, most vedd el az életemet! Ha ez az óceán nem állna az utamba, elvinném Nevedet más földekre is!”. Nehéz lenne elképzelni, hogy „Nagy” Sándor ilyen gondolatokkal kelt útra Perzsiából. De hódítóként azonos nagyságú győzelmeket értek el.

Tariq győzedelmes hadvezér volt, nemcsak akkor, amikor legyőzte a 90.000 fős spanyol sereget, hanem akkor is, mikor a legyőzött király kincsestára előtt állva azt mondta magának: „Légy óvatos, Tariq! Tegnap még láncra vert rabszolga voltál. Allah felszabadított, és mára győzedelmes hadvezérré tett. Holnap viszont nem leszel más, mint a föld alatt porladó hús. És elfog jönni az a nap, mikor Allah elé kell állnod.”

Yavuz Szelim, az ottomán szultán, aki úgy tartotta, hogy a föld túl kicsi két uralkodónak, győzedelmes volt, mikor királyokat döntött meg vagy nevezett ki, de akkor is, mikor csendben és éjszaka vonult be Isztanbulba, hogy az emberek ne ünnepeljék. És akkor is, mikor meghagyta, hogy koporsóját azzal a köntössel takarják le, amelyet tanítója lova sározott be – áldott köntös volt, hiszen egy tudós lova sározta össze.

A Mohammed Próféta (s.a.w.) halála utáni gyors hódítások idején számos hadifogoly került a muszlim családokhoz. Ezekből a felszabadított rabszolgákból gyakran az Iszlám legnagyobb tudósai lettek: Haszan al-Baszri (Baszra), Ata ibn Rabah, Mudzsahid és Szulejmán ibn Jaszar (Mekka), Zaid ibn Aszlam vagy Nafi ibn Abi Nudzsai (Medina), Hammad vagy Abu Hanifa (Kufa), Tawusz és Ibn Munabbih (Jemen).

Az egyik ilyen tudós, Abu Hanifa alapította a hanafi vallásjogi iskolát, amelynek ma több százmillió követője van. Olyan tudósokat nevelt, mint Imám Abu Juszuf, Imám Zufar vagy Imám Mohammed Hasszán al-Sajbani, aki Imám Safi tanítója volt. A jegyzeteket, amelyeket Abu Hanifa diktált Imám Sajbaninak, századokkal később Imám Sarakhsi fejtette ki 30 kötetes, Al-Mabszut című munkájában.

Imám Safit, aki az Iszlám törvény módszertanának alapjait dolgozta ki, a vallástudományok megújítójának tartják. Mikor azonban Imám Sarakhsi előtt megemlítették, hogy Imám Safi, az Iszlám egyik jogi iskolájának alapítója, 300 fejezetnyi hadíszt tudott fejből, azt mondta: „A zakátját (1/40-ed részét) tudta annak, amit én tudok”. Imám Safi, Abu Hanifa, Imam Malik vagy Ahmad ibn Hanbal mind Mohammed Próféta (s.a.w.) iskolájában nevelődtek.

Az Iszlám szerint a Mindenható Allah a legjobb mintára teremtette az emberiséget. De az emberek, óvatlanságuk miatt, a legalacsonyabb szintre süllyedhetnek. Az Iszlám belső dimenziója, a szúfizmus, a tökéletességre vezeti az embert, lehetővé teszi, hogy ismét elérje eredeti, angyali természetét. Mivel belső természetünk és a külső világ megismerését az Iszlám sosem választotta el egymástól, a szúfi mesterek között számtalan nagy tudós is volt. Ilyen nagy tudósok és tanítók Abdul Kadir Geilani, Sah Naqsband, Maruf al-Karkhi, Hasszán Sadhili, Ahmad Badawi. Dzsafar Szadiq, Dzsunaid Baghdadi, Bayazid Besztami, Ibn Arabi vagy Dzselaleddin Rúmi, akik megvilágították az igazsághoz vezető utat, és megtanítottak másokat is alsóbb énjük megtisztítására.

A szúfi mesterek, akik az őszinteség, isteni szeretet és tiszta szándék megtestesülései, az Iszlám hódításai mögött rejlő motiváló tényezővé és hajtóerővé váltak. Az olyan tudósok, mint Imám Ghazali, Imám Rabbani vagy Bediuzzaman Said Nursi az Iszlám megújítói és újjáélesztői, akikben egyesül a bölcsek megvilágosodottsága, vallástudósok bölcsessége és Allah barátainak spiritualitása.

Az Iszlám szoros kapcsolatot tart fenn a tudományok és az Iszlám tanulmányok között. Különösen az Iszlám első évszázadaiban az Iszlám iskolákban a legtöbb természettudományt kiemelten oktatták. Az egyetemek, könyvtárak, csillagvizsgálók és más tudományos létesítmények mindig is fontos szerepet játszottak az Iszlám tudományos életében. Azzal a ténnyel párosulva, hogy a muszlim diákok több száz mérföldet utaztak azért, hogy egy-egy híres tanártól tanulhassanak, mindez lehetővé tette, hogy a tudás egésze fennmaradjon és átadassék az újabb generációknak. Ez a tudás azonban nem maradt statikus, hanem fejlődött és gazdagodott. Ma több százezer Iszlám (nagyrészt arab nyelvű) tudományos kézirat található a világ könyvtáraiban[i]. Még ma is megemlékeznek az olyan muszlim tudósokról, mint al-Kharizmi (matematika), Ibn Satir (csillagászat), al-Khazini(fizika) vagy Dzsabir ibn-Hajjan (orvostudomány). A muszlim Andalúzia volt a fő központ, ahonnan a nyugati tudósok évszázadokon keresztül tudást szereztek

Az Iszlám a legkiemelkedőbb civilizációt hozta létre. Ez nem is meglepő, hiszen a Kegyes Korán is azzal a paranccsal kezdődött: „Olvass, Urad nevében, Aki teremt” (Korán, 96:1). A Korán akkor parancsolta meg az embereknek, hogy olvassanak, amikor még igencsak kevés olvasnivaló volt, és a legtöbben írástudatlanok voltak. Ebből azt érthetjük, hogy az embernek a Teremtés könyvét kell olvasnia, ami maga a világmindenség. Betűkbe és szavakba foglalt megfelelője pedig a Kegyes Korán. Meg kell figyelnünk a világot, meg kell értenünk tartalmát és jelentését, és ennek segítségével fel kell ismernünk a Teremtő rendszerének szépségét és egyedülállóságát, Hatalmának megnyilvánulását. Kötelességünk behatolni a világmindenség mélységeibe, felfedezni a természetben rejlő isteni törvényeket, és megalapozni egy olyan világot, amelyben a hit és a tudomány kiegészítik egymást. Ezáltal nyerhetjük el a valódi boldogságot mindkét világban.

A Kegyes Korán parancsainak és Mohammed Próféta (s.a.w.) példájának megfelelően a muszlimok tanulmányozták a Mindenható Allah kinyilatkoztatott Könyvét (a Korán) és teremtett Könyvét (a világmindenséget), és fényes civilizációkat hoztak létre. Egész Európa tudósai szereztek tudást egyetemeikről: Damaszkusz, Bukhara, Bagdad, Kairó, Faz, Qairwan, Zeituna, Cordova, Iszfahan, Delhi és a többi muszlim város mint a tudás központjai voltak.

Az Iszlám első öt évszázadában a leghaladóbb civilizáció volt. Fényes városok, lenyűgöző mecsetek, hatalmas egyetemek – a muszlim kelet éles ellentétben állt a keresztény nyugattal, amely akkor a középkor sötétségébe süllyedt. Még a mongol invázió és a XIII. századi keresztes hadjáratok sem voltak képesek visszavetni az Iszlámot, amely erős és messze a nyugat előtt járó maradt.

Bár legalább 11 évszázadig az Iszlám uralta az ismert világ kétharmadát, a lustaság és a határain kívül történő események iránti érdektelenség végül a birodalom hanyatlását okozták. Ez azonban csak a muszlim civilizáció hanyatlását jelentette – nem magáét az Iszlámét. A XVIII. Század közepéig folytatódó katonai sikerek miatt a muszlimok csak ültek a babérjaikon, és elhanyagolták a további tudományos kutatásokat. Csak a saját életükkel törődtek, és úgy olvasták a Koránt, hogy nem foglalkoztak a jelentésével. Eközben Európa nagy fejlődést ért el azokban a tudományokban, amelyek alapjait az Iszlámtól tanulta.

Amit mi tudományoknak nevezünk, azok valójában a teremtés könyvének nyelvei. Akik ezt a könyvet figyelmen kívül hagyják, azok kudarcra vannak ítélve ebben a világban. Amikor a muszlimok kezdték figyelmen kívül hagyni, csak idő kérdése volt, hogy a külső erők legyőzzék őket. Ebben az esetben ez a külső erő Európa volt. A nyugati erők vég nélküli támadásai és a gyarmatosítás is nagyban hozzájárult ehhez az eredményhez.

Minden civilizációnak megvannak a jellemzői, amelyek a többi civilizációtól megkülönböztetik. A jelenlegi civilizáció, bár nagyban hozzájárul a tudomány és technika fejlődéséhez, elsődlegesen materialista, és nem képes kielégíteni az emberiség spirituális igényeit. Ezért van az, hogy sok nyugati szociológus, például Oswald Spengler szerint nem maradhat fenn sokáig. Spengler azért jósolja a nyugati civilizáció összeomlását, mert ellenkezik az emberi értékekkel és természettel. A jövő fényes világa a hit és tudomány szilárd, kettős alapjára épül majd, spiritualitásra, erkölcsre és megfelelő fontosságot tulajdonít majd az emberi értékeknek és jogoknak. Az Iszlám fogja a legnagyobb hozzájárulást tenni ehhez a világhoz.

[i] George Sarton A bevezetés a tudománytörténetbe című monumentális művében minden korszakot az akkor legfontosabb tudós nevéről nevez el. A VIII. és a XI. század közötti időszakok mind muszlim tudósok nevét viselik.

Pin It
  • Készítés ideje: