Szerénysége

A társadalomban mindenkinek van egy ablaka (a társadalmi helyzete), amelyen keresztül a többieket szemléli. Ha ez az ablak magasabban van, mint az illető valódi termete, akkor fennhéjázással és felvett magatartásformákkal próbálják magukat is magasabbnak feltüntetni. Ha az ablak alacsonyabban van, mint valódi termetük, akár alázatosan meg kell hajolniuk, hogy kinézhessenek, lássanak és lássák őket. Az alázat az ember nagyságának mértéke, ahogy a hiúság és beképzeltség pedig az alantas jellem jele[i].

Mohammed Próféta (s.a.w.) spirituális termete olyan hatalmas volt, hogy azt is mondhatnánk, hogy a mennyek gyökeréig ért. Ezért neki nem volt szüksége arra, hogy mások lássák. Aki az erények világában utazik, az minden teremtett lény előtt láthatja őt, még az angyalok előtt is. Said Nursi szavaival Mohammed Próféta (s.a.w.) a Mindenható Allah nemes szárnysegédje. Leereszkedett ahhoz, hogy egy darabig ebben a világban maradjon, hogy az emberek rajta keresztül utat találhassanak Allahhoz. Mivel ő az emberek legnagyobbika, a szerénysége is neki a legnagyobb, hiszen a mondás szerint: minél nagyobb valaki, annál nagyobb a szerénysége.

Sosem tartotta magát nagyobbnak senki másnál. Csak sugárzó arca és vonzó személyisége különböztette meg társaitól. Úgy élt és úgy öltözködött, mint a legszegényebb muszlim, közöttük ült és közöttük evett, és a szolgálók és rabszolgák között. Egyszer egy asszony látta ezt, és megjegyezte: úgy eszik, mint egy rabszolga. Allah Küldötte (s.a.w.) azt felelte: „Lehetne-e jobb szolga nálam? Allah szolgája vagyok.”[ii]

Egyszer, mikor éppen a társait szolgálta ki, odajött egy sivatagi arab, és azt kiabálta: „Ki a vezetője ennek a népnek?” Allah Küldötte (s.a.w.) az Iszlám egyik lényeges alapelvével válaszolt: „Az az emberek vezetője, aki szolgálja őket”. Ali (r.a.) azt mondta, hogy az emberek között Mohammed Próféta (s.a.w.) egy volt az emberek között. Amikor ő és Abu Bakr (r.a.) a hidzsra közben elérték Medinát, a medinaiak közül többen nem tudták, hogy hogy néz ki a Próféta (s.a.w.), és Abu Bakr kezét próbálták megcsókolni. Az egyetlen különbség, amit észrevettek, az volt, hogy ő idősebbnek nézett ki[iii].

Mikor a muszlimok új mecsetüket építették Medinában, Mohammed Próféta (s.a.w.) két szárított agyagtéglát cipelt, mindenki más csak egyet[iv]. Amikor árkot ástak Medina körül, mindenki egy követ kötött a gyomrára az éhség ellen, de Mohammed Próféta (s.a.w.) kettőt.[v] Amikor egy ember először találkozott vele, remegett félelmében, de ő így nyugtatta meg: „Ne félj, testvérem. Ugyanolyan ember vagyok, mint te, az anyám száraz kenyeret evett.”[vi]

Máskor egy bolond asszony megragadta a kezét, és a házához vezette: „Gyere, végezd el nálam a házimunkát!”, Mohammed Próféta (s.a.w.) pedig engedelmeskedett neki.[vii] Aisa elbeszélte, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) maga foltozta a ruháit, javította a cipőjét, és segített feleségeinek a házimunkában.[viii]

Bár szerénysége a legmagasabb rangara emelte, ő Allah egyszerű szolgájának tartotta magát. Azt mondta: „A saját cselekedetei miatt senki sem léphet a Paradicsomba”. Amikor megkérdezték, hogy ez rá is érvényes-e, azt felelte, hogy ő is csak Allah kegyelme által léphet a Paradicsomba[ix].

Társai mindig kikérték a tanácsát és engedélyét minden cselekedetük előtt. Egyszer Omár (r.a.) engedélyt kért tőle, hogy elvégezhesse az umrát. Mohammed Próféta (s.a.w.) engedélyt adott, és megkérte, hogy fohászkodjon érte is. Omár annyira örült, hogy később azt mondta: „Ha a világokat megkaptam volna, akkor sem lettem volna ilyen boldog.”[x]

Az alázat Mohammed Próféta (s.a.w.) egyik legnagyszerűbb tulajdonsága volt. Ahogy minden egyes nappal magasabb rangot ért el, úgy növekedett alázata és az Allah iránti szolgasága. Szolgasága fontosabb még prófétaságánál is, ahogy a tanúságtételből is láthatjuk: „Tanúsítom, hogy nincs más isten, csak Allah, és tanúsítom, hogy Mohammed az Ő szolgája és küldötte”. Inkább szolga-próféta akart lenni, mint király-próféta.

Egy napon, mikor Gábriel angyal társaságában ült, megemlítette, hogy már napok óta nem evett. Ekkor megjelent egy angyal, és azt mondta: „Ó, Allah Küldötte, Urunk üdvözletét küldi, és azt kérdezteti, hogy mi szeretnél lenni inkább: király-próféta, vagy szolga-próféta?” Mohammed Próféta (s.a.w.) Gábrielhez fordult, aki az alázatot tanácsolta neki. Mohammed Próféta (s.a.w.) felemelte a hangját és így felelt: „Azt választom, hogy szolga-próféta legyek, aki egy nap éhesen dicséri Allahot, más nap pedig jóllakik, és hálát ad Neki[xi]”. A Mindenható Allah dicséri szolgaságát, és több ájában is szolgaként említi: „Amikor Allah szolgája fölállt, hogy imádkozzon, (a dzsinnek) mind köréje sereglettek” (Korán, 72:19). És:

„Ha kétségben vagytok afelől, amit kinyilatkoztattunk a mi szolgánknak, hozzatok csak egy hozzá hasonló szúrát és szólítsatok tanúnak Allahon kívül bárkit, ha igazat mondotok.” (Korán, 2:23)

Miután Khadidzsa (r.a.) és Abu Talib meghalt, Mohammed Próféta (s.a.w.) számára bizonyossá vált, hogy nem várhat győzelmet vagy biztonságot Mekkában. Ezért, mielőtt a helyzet túl kritikussá vált volna, új bázist keresett Taifban. Mivel a város lakói ellenségesen viselkedtek vele, úgy érezte, nincs, aki védelmezze és támogassa. De akkor a Mindenható Allah megnyilvánította kegyelmét, és abban a megtiszteltetésben részesítette, hogy felemelte az Ő jelenlétébe. Amikor erről az eseményről beszél, a Mindenható Allah a szolgájának nevezi, ezzel is hangsúlyozva, hogy az Ő jelenlétébe a szolgaság által lehet emelkedni:

„Dicsőség Annak, Aki éjszaka utazásra vitte szolgáját, a Sérthetetlen Mecsetből a Távoli Mecsetbe, amelynek megáldottuk a környékét, hogy mutassunk neki a jeleinkből! Bizony, Ő az, Aki mindent hall és lát.” (Korán, 17:1)

Az alázat Mohammed Próféta (s.a.w.) szolgaságának egyik legfontosabb oldala. Azt mondta: „Allah felemeli az alázatosakat, és aláveti a fennhéjázókat”[xii]. Ali (r.a.) így jellemezte Allah Küldöttét (s.a.w.): „A legbőkezűbb az adásban, a legelső és legelnézőbb a türelemben és kitartásban. A legigazabb a beszédében, a legkedvesebb a barátságban, a legnemesebb a családjával. Aki látta, azt először elöntötte a félelem és csodálat, aki jobban megismerte, az mély vonzalmat érzett iránta. Aki megpróbálja leírni őt, azt mondja: még sosem láttam hozzá hasonlót.”[xiii]

[i] Said Nursi, Letters, 2:315.
[ii] Haythami, Majma’, 9:21.
[iii] Ibn Hisham, 2:137.
[iv] Bukhari, 1:111; Muslim, 2:65; Semhudi, Wafa’, 1:237; Ibn Sa’d, 1:240.
[v] Tirimidhi, „Zuhd,” 39.
[vi] Ibn Maja, „At’ima,” 30; Haythami, 9:20.
[vii] Qadi ’Iyad, Al-Shifa’, 1:131, 133.
[viii] Tirimidhi, Shama’il, 78; Ibn Hanbal, 6:256.
[ix] Bukhari, „Riqaq,” 18.
[x] Ibn Maja, „Manasik,” 5; Tirimidhi, „Da’awat,” 109; Abu Dawud, „Witr,” 23.
[xi] Ibn Hanbal, 2:231; Haythami, 9:18.
[xii] Hindi, Kanz al-’Ummal, 3:113; Haythami, 10:325.
[xiii] Tirimidhi, Hadith No. 3880.

Pin It
  • Készítés ideje: