Az iszlámban nincs dogmatizmus
Kérdés: Hogyan viszonyul az iszlám a dogmatizmushoz?
Válasz: Ha a dogmatizmus azt jelenti, hogy valamit vakon elfogadunk vagy lemásolunk anélkül, hogy a szabad gondolatnak és az értelmi képességek használatának teret engednénk, akkor az iszlámban nincs dogmatizmus. Különösen a nyugaton kifejlõdött vallásfelfogásban tudni és hinni két különbözõ dolgot jelent. Az iszlámban ugyanakkor kiegészítik egymást. A Korán ragaszkodik ahhoz, hogy mindenki használja fel értelmi képességeit. (pl. gondolkodjon, érveljen, reflektáljon, mérlegeljen, kritizáljon, értékeljen, stb.)
Kérdés: Mi a helyzet azokkal a Korán-versekkel, amelyek döntõ jelentõségûek a kánonjogban?
Válasz: Vannak rögzített és változatlan aspektusai a teremtésnek és az életnek. Minthogy a természet törvényei soha nem változnak, minthogy az emberiség meghatározó szempontjai (mint természet, alapvetõ szükségletek, érzések, és így tovább) soha nem változnak, az emberiséget megszólító vallásnak is kell, hogy legyenek változatlan alapelvei és állandó értékei. Ráadásul az olyan erkölcsi standardok, mint az igazmondás, becsületesség, tisztaság, az idõsebbek tisztelete (fõleg a szülõké), könyörület, szeretet és segítõkészség mindig is egyetemesen elfogadott értékek lesznek. Hasonlóképpen az alkoholtól, szerencsejátéktól, házasságtöréstõl és paráznaságtól, rablástól, csalástól, és a megélhetés törvénytelen útjaitól való tartózkodás ugyancsak egyetemesen elfogadottak. A törvényalkotásnál ilyen standardokat és értékeket elfogadni és szem elõtt tartani nem nevezhetõ dogmatizmusnak.
Mindazonáltal, mint minden más vallásban, az iszlámban is elõfordultak dogmatikus viselkedések. Például a zahirizmus 'Ali uralkodása alatt kezdõdött a Kharidzsite szélsõségbõl eredõen. Csak olyan ájákat (Korán verseket) fogadtak el, amelyeknek van külsõ jelentésük, és elutasították olyan alapvetõ szabályok figyelembe vételét, mint az eltörlés, részletezés és általánosítás. Kezdetben nem lett az irányzatból gondolati iskola. Azonban olyan emberek, mint Dawud al-Zahiri és Ibn al-Hazm egy rendszert hoztak ebbõl létre Andalúziában és könyveket adtak ki róla. Késõbb ez az iskola befolyásos emberek kezébe került, mint Ibn al-Taymiyya, és olyan tudósokra volt hatással, mint Ibn al-Qayyim al-Jawziyya, Imam Dhahabi és Ibn al-Kathir. Utólag elõidézte a wahhabizmus kialakulását. Mindazonáltal az ilyen emberek mindig csak egy apró kisebbséget képviseltek.
Eyup Can, „Elérni a horizontot Fethullah Gülennel,” (ford.) Zaman, August 1995.
- Készítés ideje: