Fethullah Gülen Német ZDF Tv interjúja

Gülen úr, a török puccskísérlet óta szabályos tisztogatási hullám folyik a követői ellen Törökországban. Néhány számadat: több mint százezer tanárt, bírót és állami alkalmazottat elbocsátottak, 20.000 személyt letartóztattak. Merre tart az országa?

Ezt már előre kitervelték. Csak egy meggyőző ürügyre volt szükség. Ha az megvan, a világ közvéleménye elfogadja a dolgot - gondolták. Tulajdonképpen rendszeresen jöttek listák. Az igazságszolgáltatástól, talán a hadseregtől is, de vártak. Szükség volt valami jogalapra, valami ürügyre. Egy puccs forgatókönyve a dolgot észszerű színben tüntette fel. Maga az a tény, hogy már másnap elkezdték, világossá teszi, mi is volt a céljuk.

Hogy merre tart Törökország, Önök jobban tudják, mint én, mert jól látják, mi történik a világban. Ha megvizsgálják az eseményeket, bizonyára világos lesz, hogy egy forgatókönyvről van szó. Az államelnök a puccs utáni napon ragyogott, és azt mondta: jó, hogy ez történt, kapóra jön nekünk. Másrészt az embereket felfegyverezték, és azt mondták nekik: Lőjetek civilekre! Mindez úgy fest, mint egy fonákul elsült forgatókönyv.

Pozitív irányba fejlődik Törökország?

Törökország a múltban is küzdött le sötét időket: május 27-ét, március 12-ét, és én mindig azok közé tartoztam, akik megtorlást szenvedtek el. Az 1980. szeptember 12-i puccsot is leküzdötte Törökország, és február 28-át is – akkor jöttem én ide. Hiszek benne, hogy Isten segítségével azt is legyűrjük, amit most élünk át.

A török államelnök azzal vádolja Önt, hogy ennek a puccskísérletnek, vagyis puccsnak Ön mozgatta a szálait. Törökország, az államügyészség kétszeres életfogytiglant, 1900 év szabadságvesztést kért. Benne volt a keze? Van ebben valami?

15-16 éve itt vagyok. Ha azt állítják, hogy azokkal, akik a puccskísérletet végrehajtották, beszéltem vagy telefonáltam, ezt be kellene bizonyítaniuk. Akkor kész vagyok mindent elfogadni, amit követelnek - ez az egyik. Másrészt tettem egy ésszerű javaslatot: egy nemzetközi szervezetnek kellene kivizsgálnia az ügyet. Ha a vádjaik igazak, készséggel elfogadom, amit követelnek. De sem valamilyen konkrét dologgal nem sikerült előállniuk, sem az én javaslatomra nem tudtak választ adni. Ezért ezek csak üres állítások. Az összes akta, amelyet ideküldenek, csak semmitmondó papírokat tartalmaz. Az Igazságügy-minisztérium vagy a Külügyminisztérium ezeket az aktákat továbbadta a helyi igazságszolgáltatásnak. A bíróság megvizsgálja őket, és eldönti, valósak-e a vádak. Remélem, Németországban is van jog és igazság. Hogy az Egyesült Államokban is van jog és igazság, egyszer már kijelentettem a New Jersey-i ügyészségen február 28-ával kapcsolatban. Akkor a katonák vádoltak meg, a puccsisták. Felmentettek, és a Semmítőszék ezt megerősítette.

Amerikában is érzi Erdogan messzire érő kezét? Tart tőle, hogy Önt is, mint követőit, üldözik vagy akár megfenyegetik?

Mostanáig 3 - 4 katonai puccsot éltem meg, és minden alkalommal meggyötörtek. Isten segítségével nem én haltam meg, hanem a félelmet öltem meg, tapostam szét magamban. 75 éves vagyok, égek a vágytól, ahogy annak idején Mevlana égett, hogy Istenhez jussak. Az énem, a bennem lévő ösztön egyszer súgott nekem valamit. Örültem, amikor Törökországban eltörölték a halálbüntetést. De ha most engem Törökországba vinnének, és ott felakasztanának, akkor ezt a szégyentelen embert szemen köpném, és azután halnék meg.

Visszamenne-e tehát Törökországba, ahogy épp az előbb mondta, és mikor, milyen körülmények között tenné ezt meg?

Ha itt azt mondják, hogy menjek vissza. Itt 14-15 éve vendégként tartanak számon. Zsirinovszkij sok évvel ezelőtt meghívott engem Oroszországba. Azt mondta: jöjjön, maradjon itt, itt biztonságban van. Később egy egyiptomi miniszter hívott meg, Argentínából is érkeztek meghívások, de mivel az amerikaiak olyan őszintén és melegen fogadtak, a rendelkezésemre bocsátották ezt a helyet itt, megbíztak bennem, nem hagynám el csak úgy egyszerűen ezt az országot. Ez tiszteletlenség lenne ezzel a nagyszerű nemzettel szemben.

Törökország azonban most hivatalosan kérte kiadatását, James Jeffrey, az USA korábbi törökországi nagykövete támogatja ezt - mi lesz, ha egy nap az Egyesült Államok elengedi a kezét? 

Ha az USA erre igent mond, akkor megyek - nem probléma. Akkor a hátralévő napjaimat azzal töltöm, hogy általuk meggyötörve, bűneimtől és hibáimtól megtisztuljak, és tisztán álljak Isten színe elé. Egy dolgot azonban sajnálnék: ez mind az ő evilági, mind a túlvilági létüket tönkretenné, mert én Mevlana útját követem. Ön valószínűleg ismeri Mevlanát: Goethe ismertette meg vele Németországot.

Ön hosszú időn keresztül Erdogan küzdőtársa, mondhatni, hittestvére volt, a szekuláris hadsereggel szemben úgyszólván egyezséget kötöttek, együtt harcoltak – hogyan került sor a szakításra, és honnan ez a nagy gyűlölet? Ön most Erdogan követőit Hitler SS-éhez is hasonlítja - hogy lehet ez?

Téves lenne az az állítás, hogy kezdetben szoros kapcsolatban álltam vele. Egyszer meglátogatott, amikor főpolgármester volt, később én látogattam meg őt. Még arra sem emlékszem, hogy megkínált-e egy csésze teával, vagy sem. Másodszor akkor látogatott meg, amikor éppen pártot akart alapítani. Volt az az FEM-iskola, amit most lefoglaltak, ott laktam egy ehhez hasonló szobában. Elmondta, hogy el akar szakadni Necmettin Erbakantól, és kérte a véleményemet. Márpedig ha valaki megkérdezi a véleményemet, megmondom, amit gondolok, még akkor is, ha a halálos ellenségemről lenne szó. Azt mondtam neki: tedd meg, anélkül, hogy összevesznél Erbakannal. És Törökországban mindig a hadsereg hajt végre puccsot. Csak akkor érhettek el bármit is, ha jó viszonyban vagytok a hadsereggel. És már 20 évvel ezelőtt azt mondtam, hogy a demokrácia egy olyan rendszer, amelyből nincs visszaút. A köztársaság egy olyan rendszer, amelyből nincs visszaút. Azok a sajtótermékek, amelyeket ma pool-médiának nevezünk, annak idején megtámadtak engem. Elmondtam neki mindezt, és hogy jól kell kijönnie a hadsereggel – őszintén elmondtam neki a véleményemet. Ez volt az egyik alkalom. A második alkalomra pedig egy nemzetközi labdarúgótorna kapcsán került sor, amit Szarajevó megsegítésére szerveztünk. Ő annak idején főpolgármester volt, és Tansu Çiller volt a miniszterelnök. Ő is eljött. Erdogan mellém ült. Nem emlékszem, váltottunk-e egyáltalán szót egymással, de rajta voltunk ugyanazon a fényképen. Ennyiből állt a kapcsolatunk. De hadd tegyek hozzá még valamit: amikor eljött hozzám, hogy a pártalapítás ügyében a véleményemet kérje, a liftben lefelé menet már akkor azt mondta a kísérőjének: először ezeket az embereket kell elintézni. Azaz már akkor éreztette, hogy nem tűr el alternatívát. Van itt egy félreértés, hadd tegyek hozzá még valamit: a bírák és ügyészek legfelsőbb tanácsába történő választás kapcsán néhány barátomnak azt tanácsoltam, hogy támogassák őt, mert ez egy fontos lépés volt a demokrácia számára, és ő demokráciáról, emberi jogokról, az EU-ról és hasonlókról beszélt. Ő pedig, anélkül, hogy a nevemet kimondta volna, azt mondta: köszönöm, Pennsylvania. Így kereszteltek át Pennsylvaniának. Nem emlékszem rá, hogy valaha is kiejtette volna a száján a nevemet. Azt, hogy van-e köztünk szoros kapcsolat, vagy nincs, véleményem szerint ezeknek az információknak a fényében kellene megítélni. Ugyanezen okokból, mivel demokráciáról, emberi jogokról, EU-ról, NATO-ról és hasonlókról beszélt, korábban a megboldogult Süleyman Demirelt, Turgut Özalt és Bülent Ecevitet is támogattam volna. Ismet Inönü esetében nem tudom, mert akkor még gyerek, nagyon fiatal voltam, de mindenkinek adtam tanácsokat, aki hitt a demokráciában, ők pedig sok mindent megígértek. A jóhiszeműségem áldozata voltam, bíztam bennük. De életemben még soha senkinek nem adtam a szavazatomat a választásokon, nekik sem. Csak a bírák és ügyészek legfelsőbb tanácsába történő választáskor mondtam ki egyértelműen, hogy észszerű támogatni őket, a demokrácia nevében. Ez minden. Ha németországi testvéreink ezt egyezségnek akarják nevezni, tudniuk kell, hogy nem történt több, mint amit elmondtam.

Éppen ez a török elnök volt az, aki úgyszólván bezáratta az iskoláit, megcsapolta a jövedelemforrásait, letartóztatta a követőit. Mi lesz most a Gülen-mozgalommal, mi lesz a tagokkal? Fenyeget-e a mozgalom széthullásának veszélye?

Azért indultunk el ezen az úton, mert hiszünk benne, hogy az, amit teszünk, helyes, mind Isten akarata szerint, mind az emberek számára. Mecsetekben és konferenciákon ennek értelmében adtam tanácsokat, és ezek csak tanácsok voltak. Ezek a borzalmas, halálos fegyverek, az emberek közti harcok, rágalmak – ezek mind korunk betegségei. A tudatlanság, a szegénység is korunk betegségei közé tartozik. Ezek ellen a betegségek ellen csak egyetlen út van, azt hiszem, egyetért velem: a megoldás az oktatásban rejlik. A gyökerénél kell megragadni a problémát, a fiatalokkal kell kezdeni. Csak így lehet ezeket a problémákat megoldani. A tanácsaimat mindig ez a gondolat vezérelte. Talán egy százalékát vagy egy ezredrészét ismerem azoknak az embereknek, akik síkra szálltak ezért az ügyért.

Mivel hisznek benne, hisznek abban, hogy van értelme, ezek az emberek 170 országban hozták létre a testvériség intézményeit: iskolákat, egyetemeket, kulturális intézeteket. Kapcsolatokat építettek ki azokkal az államokkal, amelyekben élnek. Gondoskodtak róla, hogy különböző bőrszínű emberek, fehérek, feketék, megölelhessék egymást, és látszott, hogy ez valami szép dolog, így egyre többen lelkesedtek érte. Ezen az úton tovább lehet menni, ha Isten engedi. Mi nem tudjuk ezt befolyásolni. Csak azt várjuk el, hogy elismerjék a jószándékunkat, és hogy a mindenható Isten elégedett legyen velünk. Az embereknek meg kell ölelniük, el kell fogadniuk egymást, ezt a szegénység nevű betegséget le kell küzdeni. Az európai szociális forradalmak története tele van ezzel kapcsolatos negatív példákkal. Kapitalisták és látszólagos kommunisták kölcsönösen egymás torkának estek. Másrészt a tudatlanság is nagyon fontos tényező, amit el kell távolítani. Ugyanez a helyzet a társadalom megosztottságával is - márpedig ők pontosan ezt tették: polarizálták a társadalmat. Ez ellen harcolnunk kell, amíg Isten engedi. Mi vállaltunk egy feladatot, mivel felelősnek éreztük magunkat Isten előtt, és mivel ezt követelte tőlünk az emberek iránt érzett tiszteletünk. Amíg a körülmények engedik, el fogjuk látni ezt a feladatok - ez az egyik dolog. Másrészt soha nem hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a reménytelenség. Több katonai puccsot is elszenvedtünk, a puccsisták megtámadták az iskolákat, de Isten nem adott nekik alkalmat rá, hogy sikerrel járjanak. Most betörték az igazságszolgáltatás kapuit, ügyvédeket küldtek száműzetésbe és zártak be, elhallgattatták a sajtót. Így egyedül az ő hangjuk hallható Törökországban, és azt a látszatot keltik, mintha mindent uralnának. De ez semmi esetre sem fog így továbbmenni. Németország jól ismeri ezt a saját történelméből. Ott is átélték ezt, ahogy Oroszországban is. Hasonló példák vannak a zsarnokságra ma is a Közel-Kelet egyes országaiban, de ez nem marad így hosszú távon. Van egy török szólás: aki másokat megkínoz, saját túlvilági létét pusztítja el. Lehet, hogy a kínzó kezében az erőszak fegyvere, de a megkínzott élvezi Isten segítségét. Ma talán könnyűnek tűnik kínozni a népet, de holnap Isten ítélőszéke elé kerülünk.

Tehát akkor mégsem megy olyan rosszul a Gülen-mozgalom sora? Nem fenyegeti a szétesés, nem csökken a tagok száma, és a pénzügyei is rendben vannak.

Az emberek bátorítása döntő fontosságú. Isten akarata és hatalma legyőzhetetlen. Sem az emberek, sem Isten támogatását nem lehet legyőzni. Mostanáig 170 országban pusztítottak, de soha nem sikerült tartósan berendezkedniük. Ha jól emlékszem, csak Szomáliában kellett egy iskolának elköltöznie. Több mint 170 országban vannak iskolák. Rengeteg pénzt költöttek rá, hogy ezeket az iskolákat bezárják, de sehol nem teljesültek a vágyaik. Sőt, itt az idén lehetőséget kaptunk 14 új iskola, a Charter-iskolák létrehozására. Már körülbelül 20 éve hallgatják itt ennek a mozgalomnak az eszméit, figyelik a szívét, és még soha nem találtak semmi nyugtalanítót. Ellenkező esetben már bizonyosan felléptek volna ellene. A világ számos pontján próbálkoztak már ugyanezzel, hogy összezavarják az embereket, de sehol nem jártak sikerrel. Ezért nem látok okot arra, hogy elveszítsük a reményt. Nemzeti költőnk szerint a reménytelenség olyan, mint az iszap: ha beleesel, megfulladsz. Kapaszkodj az akaratodba és az erődbe, és magad is csodálkozni fogsz. Aki él, csak a remény által él. Aki elvesztette a reményt, annak gúzsba kötik a lelkét és a lelkiismeretét. Ezt biztosan megérti.

Maradjunk még egy kicsit a Gülen-mozgalomnál. Pacifista, oktatási célú mozgalomként tekint magára, és muszlim elit, iszlám elit kiművelésére törekszik. A mozgalom kritikusai azt vetik a szemére, hogy beszivárog a társadalomba, állítólag áthatja a hadsereget, az igazságszolgáltatást. Bizonyítékként egy 1990-es videót hoznak fel, ahol Ön felhívja a követőit, hogy szivárogjanak be a társadalomba, és majd vegyék át a hatalmat. Ön egy báránybőrbe bújt farkas?

A hadsereg mindig vádolta a hívő embereket. Az emberek 90 százaléka ezzel ellenkezően gondolkodik. A török nemzet, az anatóliai emberek voltak azok, akik világszerte értéket teremtettek. Egy kisebbség talán úgy gondolkodik, ahogy leírta, de ha a hadsereg ilyen vádakat fogalmaz meg, ellent kell mondani neki, mert azt nem lehet beszivárgásnak nevezni, ha egy ember a saját országában különböző területeken aktív. Beszivárgásról akkor van szó, ha máshonnan jönnek ide emberek, például szlávok, vagy azok, akik az orosz cár parancsára jöttek, hamis néven lopóztak be az államba, az Oszmán Birodalomba vagy Törökországba. De ha például egy német a saját országában belép a hadsereg vagy a biztonsági erők soraiba, vagy a bíróságon vagy a közigazgatásban dolgozik, az nem beszivárgás. Lehet, hogy létfontosságú intézmények kaptak támogatást - ezt annak idején így is mondtam a katonáknak, nem ez a probléma. A valódi probléma ezeknek az embereknek a számára az, hogy mindent uralni akarnak. Sőt azt gondolom, ez a szörnyű ellenségesség is arra vezethető vissza, hogy a több mint 170 országban működő iskoláknak tulajdonképpen azt a célt kellett volna szolgálniuk, hogy ő lehessen az iszlám világ vallási vezetője. Ha ez a potenciál ebbe az irányba hatna, támogatná is. De mivel a dolgok nem afelé fejlődnek, azt mondta, ha nem uralhatom ezeket az iskolákat, akkor semmibe veszem őket. Ha nem 170 országban léteznének, mint most, hanem 340-ben, ha nem a tayyipizmust vagy erdoganizmust szolgálják, pokolba az összes ilyen mozgalommal, még akkor is, ha a mennybe vezető utat egyengetik – gondolja. És mivel a mai Törökországban az ellenzéki hangok hallgatásra kényszerülnek, csak az ő hangját, csak az ő lélegzetét hallani, ami az emberek tömegeit félrevezeti.   Azok, akik tudják, milyen volt a helyzet Németországban a negyvenes években vagy 1945-ben, azt hiszem, el tudják képzelni, milyen lelkiállapotról beszélek.

Egyszerűen olyan erősek lettek a mozgalmukkal, hogy Erdogan ezt a következtetést vonta le, és talán a puccsot használta úgyszólván ürügyként? Lehet, hogy a mozgalma által Ön túl erős, túl hatalmas lett?

Azok az emberek, akiket megmérgez a hatalom, a pszichológusok és a pszichiáterek jól tudják, paranoiddá válhatnak. Ebben az esetben is egy ilyen helyzetről beszélünk. Minden lépés és minden fejlődés aggodalmat kelt benne. Például delegációkat küldenek szerte a világba, hogy a terrorszervezetről szóló agyrémeikkel másokat is megfertőzzenek. Korábban azt kérdezte, félek-e – megmondom: nem félek, csak Istentől. Az emberekkel, az emberiséggel szembeni tiszteletlenségtől félek. Ez az ember tegnap még egy szegényes házban élt, mára palotákat és villákat zsákmányolt. Hajói vannak, egész flottái, milliárdjai, amelyeket a világ legkülönbözőbb államaiban halmozott fel. Mint a december 17-i és 24-i korrupciós botrányban kiderült, mindezt ellenünk akarta fordítani. Hiszen ő, mint a muszlimok feje, mindig példás muszlimnak mutatta magát. Megtámadta szimpatizánsainkat, és azzal kezdte, hogy mély ellenségességet ébresztett irántunk. Aztán kitalálta ezt a katonai puccsot, hogy az embereket minden jogi kontroll nélkül bezárassa. Mindez a paranoiájának a gyümölcse. Azt hiszem, remeg és reszket a félelemtől. Azok, akik jól ismerik őt, azt mondják, legszívesebben ököllel verné és rugdosná a falat. Fájdalmak kínozzák. A Korán az egyik helyen azt írja: ha szenvedsz, tudd, hogy a másik vonaglik a kíntól.

Lenne még egy olyan kérdésem, amely az Ön személyét érintő kritikát illeti: kívülről egy, a misztikus iszlámot hirdető liberális prédikátornak tekintik, a Baden-württembergi Alkotmányvédelmi Hivatal valahol azt mondta vagy írta, hogy az Ön mozgalma esetében egy iszlamista elemekkel vegyített török nacionalizmus tapasztalható. Aki az iszlámot megtagadja, halált érdemel - mondta Ön állítólag egyszer. Ennek kevés köze van az ártalmatlan miszticizmushoz. Milyen iszlám-felfogást és milyen politikai-vallási célokat követ az Ön mozgalma?

Nem emlékszem, hogy ilyet mondtam volna. Lehet, hogy valamely nyilatkozataimat elöl-hátul meghamisították, úgy, hogy nem nézték a teljes mondanivalóját. Ilyesmi rendszeresen megtörténik. Ma a pool-média is ezt csinálja. Például azt mondom: egyesek szétszóratnak a mezőn, mint a szél által lefújt falevelek, és ezt aztán úgy magyarázzák, mintha arra utaltam volna, hogy ezekből a levelekből trágya lesz, amiből majd bombákat és atombombákat építenek, hogy embereket öljenek velük. És ha felveszek egy köpenyt, akkor azt mondják: de hiszen olyan a színe, mint a katonáké – tehát provokálta az embereket, hogy lázadjanak fel a hatalom ellen. Pedig csak éppen azt vettem fel, ami a kezembe akadt. Úgy vélem, az Ön által idézett mondat esetében is hasonló tudatos félrevezetésről van szó. A könyveimet az összes iszlám ország nyelvére lefordították, vannak olyanok is, amelyeket egyetemi tankönyvként használnak. Tegnap meglátogatott egy indiai úr, Envernek hívták. Azt mondta, hogy ő kommunista, marxista.  Állítólag olvasta az egyik könyvemet, és muszlim hitre tért. A világ sok országában foglalkoznak ezekkel a könyvekkel. Ha lenne bennük valami, ami az embereket félrevezeti, azt szóvá tennék, és a sajtóban is megjelenne. Ötven éve írok könyveket, összesen 70 van. El kellene olvasni a könyveket, és közben az eszméim összességét is látni kellene, mielőtt valaki ítéletet mond. Különben olyan lesz a helyzet, ahogy Napóleon mondta egyszer: ha valakit meg akarok ölni, adjatok nekem egy mondatot, amit használt. Kicsavarok belőle egy szót, amivel átadhatom őt a hóhérnak.

Németországban is több mint 300 Gülen-egyesület és iskola működik. A kilépők szektához hasonló szerkezetről beszélnek, mint pl. a szcientológia esetében. A tagjaik állítólag úgynevezett Fény Házaiban, egy kollégium és egy Korán-iskola egyfajta keverékében, szigorú iszlám szabályok szerint élnek, agymosást emlegetnek velük kapcsolatban – igaz ez?

Ennek semmi köze az agymosáshoz. Aki szeretne, élhet az iszlám szabályai szerint. Egyszer például azt mondtam, a fejkendő nem meghatározó az iszlámban. Attól, hogy egy nő nem visel fejkendőt, még nem lesz hitetlen. Ez az ember, aki ma ott trónol a csúcson, állandóan arról beszél, még nagy demonstrációkon is szóba hozza. Ami valójában meghatározó, az a tisztelet mindenki iránt, függetlenül attól, amit gondol, vagy amiben hisz. Szeretnék itt egy zárójelet nyitni: mindenki Gülenről beszél, de ennek a dolognak semmi köze egyedül Gülenhez. Mecsetekben és konferenciákon beszéltem ezekről a témákról, néhány folyóiratban is írtam róluk annak érdekében, hogy elősegítsem a tudományos gondolkodást, az emberek közti harmóniát, a testvériséget és a jobb megértést, hogy hozzájáruljak a szegénység elleni küzdelemhez. Szilárd meggyőződésem, hogy minden problémát csak a tudomány fényében lehet megoldani. Aztán jöttek mások, így vagy úgy magyarázták a szavaimat, elnevezéseket találtak ki rájuk. Valójában nem létezik gülenizmus, nem létezik fethullahizmus sem. Ha azt, ami számtalan ember gondolkodásának és munkájának eredménye, a saját gondolatomnak, a saját tulajdonomnak tekinteném, a Mindenhatóval tenném magam egyenlővé. Én nem tetszem magamnak. Azok sem tetszenek nekem, akiknek én tetszem. Ha valaki azt mondja nekem, hogy milyen nagyszerű dolgot csináltam, azt sértőnek érzem.  Csak azoknak a munkájáról és teljesítményéről van szó, akik ezeket az eszméket helyesnek találják, természetesen Isten segítségével. Ennek semmi köze az én személyemhez – sem a németországi, sem az angliai, sem az amerikai személynek nincs köze hozzám. Ezeknek az embereknek az ezredrészét sem ismerem – talán csak egyet a több ezerből.

Megmutatta nekünk a magánlakrészét, amit nagyon köszönünk. Nagyon szerényen él itt. Pedig valójában tudjuk, hogy egy milliárdos birodalom ura, kórházakat, sajtótermékeket, bankokat, egyetemeket birtokol. Nincs egy postacíme a mozgalmának? Megjelenik a Gülen név valahol? Nincs postaláda, nincs hivatalos tagság, nincs alapszabály. Miért nem nyilvánosak a pénzügyek?

Szerintem ez nem így van. A pénzügyek nyitottak. Egy amerikainak azt mondtam: amikor csak akarja, akár a magánlakrészemet is megtekintheti, belenézhet a könyveimbe, az újságoknak írt cikkekhez készült jegyzeteimbe. És a látogatása végén elégedettségét fejezte ki, azt mondta, mindent megtettem az átláthatóság érdekében. Minden országban vannak adóhivatalnokok, igazságügyi és rendőrségi hivatalnokok. Mindent a legapróbb részletekig nyugodtan ellenőrizhetnek. Ha valami olyat találnak, ami nincs rendben, habozás nélkül bezárhatják az illető intézményt. Egyáltalán semmi kifogásom nem lenne ellene.

Soha nem szabad elhagyni a jog és az igazság ösvényét, ezt mondom minden ismerősömnek is: legyetek átláthatóak, legyetek nyitottak. Mindegy, melyik országban éltek, teljes mértékben integrálódnotok kell. Úgy tekintsetek magatokra, mint az adott államnak a polgárai, az illető állam érdekeiért dolgozzatok – mindig ezt tanácsolom. És ha valaki ezt hamisnak tartja, ha valaki itt is valami alattomosságra gyanakszik, arra azt kell mondanom, hogy annál az embernél valami nincs rendben.

Gülen úr, Önnek több millió követője van világszerte, és több millió még Törökországban is – szeretne még visszatérni? És milyen körülmények között lenne ez lehetséges?

De hiszen ez az én országom. Bizonyára ismeri a honvágy érzését. Fáj, hogy távol vagyok. De, hogy ne nyugtalanítsak senkit, idejöttem, és itt maradtam. És ez itt senkinek nem volt ellenére.

Milyen körülmények között térne vissza?

Ha megtört a zsarnokság hatalma.

Gülen úr, kinek van nagyobb jelentősége Törökország sorsa szempontjából: Fethullah Gülennek, vagy Recep Tayyip Erdogannak?

Nem mondhatom, hogy jelentős volnék. Inkább azt gondolom, hogy egyáltalán semmit nem tudok elérni. Ha nagyobbnak állítanak be, mint amilyen vagyok, azáltal, hogy mások, akik az én tanácsaimra hallgatva cselekedtek, nekem tulajdonítják a teljesítményüket, az csak ezeknek a barátoknak a téves értelmezése. Tévesen gondolkodnak, remélhetőleg Isten megbocsát nekik. De Erdogan néhány elődje szintén elért bizonyos fejlődést Törökországban – az Európai Unió, a NATO, az univerzális értékek kérdésében. Erdogan most mindent tönkretett, és problémák egész sorát zúdította Törökországra, eltávolítva az országot úgy a Közel-Kelettől és Közép-Ázsiától, mint az Európai Uniótól, ezért ma véleményem szerint a tevékenysége káros Törökországra nézve. Más utat, mint Istent kérni, hogy viselje gondját, nem ismerek. Nem átkozom, nem ítélem el őt. Átadom őt Istennek, Törökország érdekében.

Mit üzen Erdogan elnöknek?

Nem üzenek semmit. Isten irgalmazzon neki, és térítse le a rossz útról.

Tweet

Whatsapp