A próféták mentesek voltak minden testi és szellemi hibától
Minden muszlim vallástudós egyetért abban, hogy a prófétáknak nem voltak testi és szellemi hibái. Mivel különösen vonzóak voltak személyiségükben és viselkedésükben, méltóságteljesek és vonzóak voltak megjelenésükben is. Testi felépítésükben tökéletesek voltak, jóképűek, arányos termetűek.
Anasz (r.a.) elmondja, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) volt a legjóképűbb ember. Dzsabir ibn Szamura (r.a.) megjegyzi: „Telihold volt, amikor a mecsetben ültünk. Allah Küldötte (s.a.w.) bejött. Először a ragyogó holdra néztem, majd Allah Küldöttének (s.a.w.) arcára. Allahra esküszöm, hogy Allah Küldöttének (s.a.w.) arca ragyogóbb volt a holdnál.”
A prófétáknak minden testi hibától mentesnek kell lenniük, mivel nem szabad, hogy az embereket megjelenésükkel visszataszítsák. Said Nursi így magyarázza az abban rejlő isteni bölcsességet, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) nem élt tovább 63 éves koránál:
A hívők vallási kötelessége teljes szívükkel szeretni és tisztelni Allah Küldöttét (s.a.w.) és követni minden parancsát, anélkül, hogy bármiféle kifogást hoznának fel vagy vele szembeni nemtetszésüket hangoztatnák. Ezért Allah nem engedte, hogy az öregség nehéz és sokszor megalázó korát megérje és a legmagasabb lakhelyre küldte őt, amikor hatvanhárom éves volt. Ez volt közössége tagjainak átlagos életkora, így ebben a vonatkozásban is példaképül állította őt.
Jób (a.s.) szenvedései
Annak ellenére, hogy a testi és szellemi hibáktól való mentesség a próféták sajátja, Jóbról (a.s.) és Mózesről (a.s.) is van néhány téves történet, amely, vagy a zsidók történeteiből, vagy néhány korai Korán-ája félreértelmezéséből származik, és megtalálható egyes Korán-magyarázatokban is.
Egy hadíszban Allah (s.a.w.) Küldötte az mondja: „A próféták mennek keresztül a legnehezebb megpróbáltatásokon, a Mindenható Allah őket állítja a legnehezebb próbatételek elé. Aztán jön a többi hívő; minél erősebb a hitében, annál nehezebbek a próbatételei.” Jób prófétát dicséri a Korán, mint Allah állhatatos, kiváló szolgáját, aki olyan ember, aki mindig Urához fordul (Korán, 38:44.). Amint a Korán ájáiból is tudjuk, és a Biblia is említi, valamilyen bőrbetegség kínozta, undok fekéllyel borítva el tetőtől talpig (Jób, 2.7.). Zsidó történetektől befolyásolva, a Korán néhány magyarázója hozzátette, hogy férgek jelentek meg a sebeken, vagy keléseken és a kelésekből jövő rossz szag miatt, az emberek elhagyták őt.
Ezek a kiegészítések teljesen alaptalanok. Ha az emberek tényleg elhagyták volna őt, az későbbi szegénysége miatt lehetett volna. Kezdetben Allah gazdag, hálás szolgája volt; de később elvesztette minden vagyonát és gyermekét. Mint próféta, nem lehetett visszataszító, vagy undorító megjelenése, legalább az arca sebektől mentes kellett, hogy legyen, sem rossz szagot nem áraszthatott.
Azzal ellentétben, amit a Biblia ír, hogy nyíltan megátkozta születésének napját (Jób, 3:1.) és Allahot (Jób, 7:20-21.), és magát igazabbnak találta, mint Allahot (Jób, 32:2.), Jób évekig viselte a kínt, anélkül, hogy ellentmondott volna Allahnak. Így fohászkodott: „Balsors sújtott engem! Ám te vagy a kegyelmesek közt a Legkegyelmesebb!” (Korán, 21:83.). Allah válaszolt fohászára, és eltörölte a fájdalmat, ami kínozta és visszaadta néki a háza népét és velük együtt még egyszer annyit (Korán, 21:84.).
Mózes (a.s.) dadogása
A Koránban olvashatjuk, hogy Mózes, amikor megkapta a parancsot, hogy menjen Fáraóhoz, így fohászkodott: „Uram! Tárd ki a keblemet, könnyítsd meg a dolgomat, és oldj meg egy csomót a nyelvemen, hogy megértsék szavam!” (Korán, 20:25-8.)
Néhány Korán-magyarázó, akiket izraelita források befolyásoltak, félreértették Mózes fohászát, és azt állították, hogy beszédhibás volt. Azt mondják, hogy a gyermek Mózes egyszer meghúzta Fáraó szakállát. Feldühödve, a fáraó azt akarta, hogy öljék meg Mózest. De felesége, próbálva megmenteni a gyermeket, megkérte a fáraót, hogy vizsgálja meg, elég érett-e arra a kisfiú, hogy elítéljék, és ha nem, akkor döntsön a fiú javára. Hoztak egy mérleget, s egy darab aranyat tettek a mérleg egyik serpenyőjébe és parazsat a másikba. Mózes elvette a parazsat és a szájába tette. Ez beszédhibássá tette őt. Tehát ezen magyarázatok szerint, Mózes kérte Allahot, hogy állítsa vissza beszédkészségét.
Egy kitalált történet nem lehet alapja semmilyen Korán-ája magyarázatának. Ha Mózes beszédhibás lett volna, úgy fohászkodott volna, hogy: „Oldd meg a csomót, nem pedig egy csomót a nyelvemen”. Amit Mózes kért, az az volt, hogy jobban tudjon beszélni, amikor Allah üzenetét hirdeti Fáraó palotájában, mert nem volt olyan ékesszóló, mint bátyja Áron (28:34; Mózes második könyve, 4:10).
Következésképpen, minden próféta mind szellemileg, mind fizikailag tökéletes volt. Tekintet nélkül arra, amit egyesek állítanak, semmi sincs életükben, amely akár a leghalványabb hibát sugallná. Azonban néhányuk bizonyos vonatkozásokban felsőbbrendű lehetett, mint a többi: „Egyeseket közülük előnyben részesítettünk másokkal szemben. Akadnak közöttük olyanok, akikkel Allah beszélt. Némelyeket közülük több fokkal magasabbra emelt” (Korán, 2:253.). Mohammed Próféta (s.a.w.) magasabb rendű az összes többi prófétánál amiatt, hogy ő volt az utolsó próféta, akit az emberiséghez és a dzsinnekhez küldetett. Küldetése nem szorítkozott meghatározott emberekre és korra, hanem minden ember felé irányul és érvényes az idők végezetéig.
- Készítés ideje: