Fethullah Gülen interjúja a The Wall Street Journalnak
1. A miniszterelnök folyamatosan támadja Önt és a Hizmetet az elmúlt hetekben. Úgy gondolja, hogy az Önök és az AKP közti szövetség ezzel végérvényesen véget ért?
Ha már szövetségről beszülünk, meg kell jegyezni, hogy annak az alapja a demokráciába, az univerzális emberi jogokba és a szabadságba vetett közös hit volt, s nem pedig politikai pártokba és jelöltekbe. A 2010-es alkotmányos népszavazás idején is említettem, hogy ha ezek a demokratikus reformokat – melyek az Európai Uniós tagság követelményeivel összhangban vannak – a CHP vitte volna véghez korábban, akkor őket támogattam volna.
A törökök egy meglehetősen széles rétege, beleértve a Hizmet tagjait is, támogatta az AKP demokratizáló reformjait, azt hogy véget vessenek a katonaság politika fölötti gyámkodásának, és hogy az országot Európa felé kormányozzák. Mindig azt támogattuk, amit helyesnek és a demokratikus elvekkel megegyezőnek véltünk. És ugyanakkor azt is kritizáltuk, amit rossznak ítéltünk meg, mivel az ezen elvekkel szembement.
Értékeink vagy álláspontunk nem változott. A demokrácia szószólói maradunk. A török társadalomnak és a független megfigyelőknek a szerint érdemes ítéletet mondani, hogy a politikai szereplők álláspontja és tevékenysége mennyire következetes a korábbi elveikhez képest.
2. Ön egy évtizeden keresztül szövetségese volt Erdoğannak – mi az a momentum, ami leginkább zavarta Önt az elnök kormányzásában?
Csak hogy újra tisztázzuk, ha mi szövetségről beszélünk, akkor az elvi és értékalapú volt. Végig az AKP-kormány időszakában, mi a demokratikus irányú reformokat támogattuk és szembehelyezkedtünk az anti-demokratikus törekvésekkel. Így például 2005-ben kritizáltuk azt a terrorellenes törvénytervezetet, mely a terrorista bűntényt túl tág értelemben definiálta, és ekképpen a szabadság megsértésének kockázatával járt együtt.
A 2003 és 2010 között az általános tendencia a demokratikus reformok irányába és azok nagymértékű társadalmi támogatottságának irányába mutatott. Ez megnyilvánult 2010-ben is az alkotmányról szóló népszavazáson, amely 58%-os támogatást kapott. S valóban, Törökország gazdasági és demokratikus fejlődésen ment keresztül az utóbbi 15 évben.
Mi azonban azt szeretnénk, ha ezek a reformok folytatódnának. Azok, akik 2010-ben az alkotmány-kiegészítést támogatták, s azt mondták, hogy „jó, de nem elégséges”, most azért elégedetlenek, mert az utóbbi két évben ez a folyamat megfordult. Egy új civil kezdeményezésű, demokratikus alkotmány megszilárdíthatná azokat a demokratikus fejleményeket, melyek segítenék Törökország útját az EU-ba. Sajnos azonban ez a lehetőség most nem áll fenn.
3. Hogyan reagál azokra a történésekre, hogy a miniszterelnök tisztogatást kezdeményezett a rendőrség kötelékeiben?
Ha a rendőrég vagy más kormányzati szerv tagja törvénysértést követett el vagy az intézményi szabályozás ellen vétett, helyzetük nem védhető, s az ilyet jogi vizsgálatnak kell alávetni. Ha azonban semmi illegálist nem tettek és nem is szegték meg az intézményi szabályokat, hanem világnézeti alapon kerültek a hatóságok látókörébe, és ekképpen diszkriminálták őket, akkor a kormányzat ezen tettei semmiképpen sem összeegyeztethetőek a demokráciával, a jogállamisággal és az univerzális emberi jogok eszméjével.
Az ideológiai vagy szimpátia alapú tisztogatásokra a jelenlegi kormány csak mint múltbéli gyakorlatra hivatkozott, s azt ígérte, hogy véget vet ennek a választási kampány során. A dolog iróniája azonban, hogy a rendőrség tagjai és az igazságszolgáltatás emberei néhány hónappal ezelőtt hősnek lettek kikiáltva, azonban most télen éppen őket rágalmazták meg anélkül, hogy bárminemű nyomozást folytattak volna le velük kapcsolatosan.
4. Mi az oka annak, hogy a Hizmet arra bátorította tagjait, hogy a rendőrségben és az igazságszolgáltatás területén csináljanak karriert?
Először is, nézzük meg a kérdésben lévő előfeltevést. Én csak személyes elköteleződéseimről tudok beszélni, melyekről többször tájékoztattam a török közvéleményt. Mindig is azt tartottam, hogy az egyéni nevelésnek az oktatás a legjobb módja és hozzásegít ahhoz, hogy a társadalom számára egy szilárd alapot építsünk. Minden társadalmi probléma az egyénnél kezdődik, s hosszú távon is csak ezen a szinten oldható meg. Rendszerszintű és intézményi megoldások bizonyosan sikertelenek, ha az egyént nem veszik számításba. Így tehát igencsak elkötelezett pártolója vagyok az oktatásnak.
Ezért van az is, hogy oly sokan, akik egyetértenek velem, különféle oktatási intézmények létrehozásában vesznek részt, kezdve a kollégiumoktól, a vizsgaközpontokon és a magániskolákon át az ingyenes tanítóintézetekig. Ezek az intézmények lehetővé teszik a társadalom szélesebb részei számára, hogy minőségi oktatáshoz jussanak hozzá, ahhoz, ami eddig csak a kiváltságosak osztályrésze volt.
Mindig is arra bíztattam a török embereket, hogy képviseljék magukat az ország minden egyes intézményében, mivel ezeknek vissza kell tükröznie a török társadalom sokrétűségét. Azokat a választásokat, melyeket a diákok és szüleik hoztak azonban olyan tényezők is befolyásolták, mint például az elhelyezkedési lehetőség vagy a társadalmi ranglétrán való feljebb kerülés vágya. Azzal nem vagyok tisztában, hogy az én véleményemet ezek a családok milyen mértékben tartották szem előtt.
Ami a Hizmet-mozgalom résztvevői által létrehozott intézményeket jelenti, nincs pontos kimutatásom arról, hogy milyen szakmákat választanak az ott végzettek. De ellentétben azzal, mint ahogyan gondolja, az olyan diákok, akik a rendőrségben vagy az igazságszolgáltatásban kívánnak elhelyezkedni, már régtől fogva hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve amiatt, hogy nálunk végeztek.
5. A kormány jelezte, hogy felülvizsgálják a puccsal vádolt katonai tisztviselők elleni ítéleteket. Félnek attól, hogy az Önök követői elleni új szövetséget hoznak létre? Mi az Önök stratégiája, hogy szembeszálljon ezzel?
Az új bizonyítékok vagy eljárási szabálytalanság miatt az újratárgyalás alapvető emberi jog. Senki sem kívánja ugyanis, hogy ártatlan emberek igazságtalanul bűnhődjenek.
Azonban ha a kormány szándéka az, hogy eltörölje a több ezer per során hozott ítéletet, akkor az aláaknázza az igazságügyi rendszerbe vetett hitet, s így megsemmisítő hatással lenne az elmúlt évtized demokratikus fejleményeire. Ezt elég nehéz lenne a török társadalom 58%-ának megmagyarázni, amely 2010-ben támogatta az alkotmány-kiegészítést, ami lehetővé tette, hogy először a török történelem során korábbi puccsistákat polgári bíróságokon pereljenek be. Az egész iróniaként hatna, mivel a jelenlegi kormány vezetői évekig úgy hivatkoztak ezekre a tárgyalásokra, mint a demokrácia diadalára és azokat a bátor ügyészeket és bírákat éltették, akik végigvitték az ügyeket. A kormány azzal a teljesítményével is kérkedett, hogy a katonai vezetést polgári hatóságoknak rendelte alá.
Ezeknek a bírósági tárgyalások és kivitelezésüknek a kommunikációja teljesen ellentmond a politikai vezetés utóbbi tíz évben tapasztalható retorikájának. Van valami hamisság ebben az egészben, ugyanis amikor a Török Titkosszolgálat (MİT) vezetőjét egy ügyész egyes titkosszolgálati ügynökök a KÇK/PKK terrorakcióiban való állítólagos részvételéről faggatta, a kormány azonnal egy olyan jogszabályt hozott, mely szerint a miniszterelnök beleegyezése szükséges a titkosszolgálat vezetőjével szembeni nyomozás esetén. Miközben a kormánypártnak megvolt rá az eszköze, mégsem hoztak hasonló törvényt arról, mely a hadsereg magas rangú beosztottjainak védelméről szólt volna. Ez az ellentmondás jól mutatja, hogy az újratárgyalások hangoztatása csak politikai fogás, nem pedig az igazság utáni vágy által diktált tett.
Ha megvalósul, ez a lépés csapást jelentene az utóbbi évtizedek demokratikus fejleményei számára. Visszafordulna az a folyamat, mely a katonaság demokratikus intézmények feletti gyámkodásának megszüntetésére indult el. Meg kell jegyezni, hogy az elmúlt fél évszázadban négy megválasztott kormányt távolítottak el katonai puccs során.
6. A kormány – a Koç-tól a Doğan-ig – jó néhány üzleti érdekeltséget kiszemelt, s adóbírsággal sújtotta őket, amikor azok politikailag Erdoğannal ellentétesen foglaltak állást. Az utóbbi idők történéseinek fényében veszélyben látja azokat a vállalatokat, melyeket a Hizmet-mozgalom követői vezetnek?
A hírekből arról értesültem, hogy amire utal, az többé nem csupán fenyegetés, hanem maga a valóság. A Koza-csoport, az İstikbal-csoport és a Bank Asya különféle átvizsgálásoknak, büntetéseknek, engedélyek és nagymértékű tőke visszavonásának célpontjaivá vált. A bank ellen még negatív kampány is indult olyan médiumokban, melyek kormánypárti elhajlásukról ismertek.
7. Abdullah Gülre egyesek úgy tekintenek mint egy olyan mérsékelt vezetőre, aki a különféle csoportosulásokat, így a konzervatívokat, liberálisokat és a Hizmetet is összefoghatja. Jobban támogatnák az AKP-t, ha Gül lenne a miniszterelnök vagy úgy gondolja, hogy ő hasznosabb lenne köztársasági elnökként? Rokonszenvesebb tehát Gül, mint Erdoğan?
Mindig is igyekeztünk azonos távolságot tartani minden politikai párttól. Mint civil társadalmi mozgalom, sosem törekedtünk egyik párt vagy jelölt támogatására sem. De a Hizmet résztvevői egyénileg párttagok és képviselők saját értékrendjük és meggyőződésük alapján, melyet szabad akaratukból alakítottak ki.
Abdullah Gül jelenleg a köztársasági elnök. Nem lenne tehát helyes, ha az ő nevét illetően találgatásokba bocsátkoznánk a jövő kapcsán.
8. Több támogatójuk is a médiában kedvezően viszonyul a CHP vezetéséhez az utóbbi hetekben. Ön szerint lehetséges valamiféle szövetség a Hizmet és a CHP között a következő választási ciklusban?
Megismételném: sosem léptünk szövetségre vagy partnerségre politikai pártokkal vagy képviselőkkel. Támogatásunk és kritikánk alapja mindig is értékrenden alapult. Ilyen szövetséget a jövőben sem tervezünk. Mint a civil szféra egyik szereplője, számunkra az a lényeges, hogy mindenki számára nyitottak legyünk. De értékeink világosak: demokrácia, univerzális emberi és szabadságjogok, átlátható és elszámoltatható kormány.
Ha eljön az ideje, a Hizmet tagjai – akárcsak más állampolgárok – az értékrendjüknek megfelelően választanak. Lehetséges, hogy azok az emberek, akik nagyjából azonos értékekben hisznek, végül hasonló döntéseket fognak meghozni.
Joe Parkinson és Jay Solomon- Wall Street Journal - 2014.01.21
- Készítés ideje: