Írta: Today’s Zaman Kategória: Interjúk.

Today’s Zaman – Riport

Fethullah Gülen Tanítómester végett vetett hosszas hallgatásának, és végre megszólalt a napirenden lévő sokat vitatott eseményekkel kapcsolatban. Őszintén válaszolt azokra a kérdésekre, amelyek mindenkit érdekelnek, és amelyek a december 17-én kirobbant korrupciós botrányokkal, az Ergenekon üggyel, a saját személye elleni rosszindulatú híresztelésekkel, és a március 30-ai önkormányzati választásokkal kapcsolatosak. Az elkövetkezendő 5 napban tartó riportsorozatunkban tanúi lehetnek, amint a Tanítómester kifejezi gondolatait és véleményét a Törökországban jelenleg zajló események kapcsán

Amikor felkerestük levert volt és szomorú de tartását nem vesztette el. Látszott, hogy hozzá nem méltó sértések okozzák szomorúságát, de ő így sem vesztette el a reményt, pont ellenkezőleg, azért imádkozott, hogy a sötét időket fényesség kövesse. Hitt benne, hogy csak idő kérdése, és minden megvilágosodik. „A rágalmazások, és a különböző cselszövések mindenkit elérnek, aki ezen az úton jár, és ez így is lesz mindig. Az óvatosság és előrelátás minden ellen a legjobb fegyver. Ezek ellen nem hatásos semmilyen rágalom, és semmilyen cselszövés.” mondta, majd hozzátette: Bárcsak ezek a cselszövők, és gyanúsítottak a Korán és a szunna fényében felülvizsgálnák a cselekedeteiket...”

Nagyon nyugtalanította az, hogy minden vitatott probléma hátterében a Gyülekezetet látták. Felhívta rá a figyelmet, hogy minden nyilvánosan meg nem magyarázott kérdésben a Gyülekezetet vették elő, hogy magukat tisztázzák. Azokat a vádakat, miszerint ő állna a hadsereg hátterében egy cselszövéshez hasonlította. Azt mondta, hogy a körülményektől függetlenül, mindig a jog és az egyetemes értékeket kell szem előtt tartani.

Az elmúlt időszakban nagyságoddal kapcsolatban elképzelhetetlen hazugságok, és rágalmak jelentek meg. Nagyon súlyos szavakat használtak. Ezeket a vádakat válaszra sem méltatta?

Természetesen nagyon elszomorított ez a dolog. Milyen bizonyíték van a kezükben, hogy ennyire biztosan állítják azt amiket állítanak, nem tudom. Nem emlékszem, hogy a történelem során mikor használták legutóbb azokat az erkölcstelen kifejezéseket, szitokszavakat, és gyalázatos jelzőket, amiket most a hívőkkel szemben használtak, és amelyeket nem szeretnék szó szerint idézni. Méltatlan azokhoz, is akik kimondták. De nem mondom, hogy hazudnak. Inkább úgy fejezném ki magam, hogy félrevezették őket. Egyelőre abban találok vigasztalást, hogy az egész történelem során mindig, de különösen a viszályok idején az embereket különböző rágalmak érték, a hívőket különböző vádakkal illették, és a mindenkit, aki nem volt tisztában az igazsággal be tudtak ilyen módon csapni. Szóval akkor kik vagyunk mi? Az emberek még Aisét is megvádolták, aki az összes hívők anyja, a boldogság korában (amikor a Próféta még élt.) Sőt, ami még rosszabb, a hitetetlenek még magát az Istent is szidták. A Koránban számos utalás van erre. „Az Isten egy fiút vett magának” mondják. Vagy: „Az angyalok az Isten lányai.” Ezek a nem megfelelő leírásai Istennek, engem nagyon zavarnak. De nemcsak Isten, hanem a próféták, és a szentek is „elszenvedik” ezt a helytelen bánásmódot. És ma pedig a hívők egy csoportja ugyanezt teszi egy teljesen átlagos, méltatlan személlyel, aki én vagyok. Ezért ennek semmi jelentősége nincs, én is ezzel vigasztalom magam.

Mindenki a saját jellemének megfelelően viselkedik. Azok az emberek, akik képesek arra, hogy másokat elnyomjanak, azok meg is fogják tenni ezt. De ha nincs fogad, nem tudsz megharapni senkit. És jobb is így. Csak hadd csinálják, hadd merüljenek el teljesen ebben. Minket pedig a nyugalom, és az éberség vezéreljen, és kérjük Isten kegyelmét azokra, akikben még bennük van a képesség, hogy visszatérjenek a rossz útról, és kérjük Istent, hogy mentse meg őket. A rágalmazás elszenvedőjeként azt mondhatom, hogy ez az út vádakkal, és cselszövéssel van kikövezve. Az óvatosság és előrelátás minden ellen a legjobb fegyver. Ezek ellen nem hatásos semmilyen rágalom, és semmilyen cselszövés.” mondta, majd hozzátette: Bárcsak ezek a cselszövők, és gyanúsítottak a Korán és a szunna fényében felülvizsgálnák a cselekedeteiket.

Nem gondolja, hogy egy idézet, amelyet oly gyakran hallunk Öntől, megfelelő napjaink helyzetének leírásához: „A barátok hűtlenek, a sors kegyetlen, az idő nyugtalan / túl sok a baj, és nincs ellenszer; az ellenség erős, és a szerencse elhagyott”(Fuzuli)?

Majdnem minden barátunk hű maradt hozzánk. Minden rágalom ellenére senki nem hagyott el minket a barátaink, és a társaink közül. Mi azt kívánjuk, hogy mindenki magához méltóan cselekedjen. De néha ez az elvárás túl soknak bizonyul. Nem tudom, hogy van-e jogunk elvárni bizonyos régi, tapasztalt barátainktól, hogy kimondják az igazságot. Legalább annyit elvárnék, hogy ezek a bizonyos barátok a jó időkben többek legyenek egyszerű barátnál.

Volt egy ember, aki egyszer azt mondta nekem, hogy kész lenne meghalni értem. És miután 1971 március 12-én kienegedtek a börtönből minket, a Bozyaka kollégium építkezésén dolgoztunk. Azt mondtam neki, hogy fejezzük be az építkezést. Mire ő: „Kérlek ne keverj bele engem ebbe.” Fontos, hogy az embereket ne rázzák meg a rossz idők. A teljesítmény számít. Nem szabad neheztelnünk, ha valaki nem tud megfelelően cselekedni. Odaát minden, még ezek a szégyenteljes cselekedetek is, mindenki számára nyilvánvalóvá válnak. Magunkkal fogjuk vinni ezeket a másvilágra. Mi az örökkévalóságért (a mennyországért) dolgozunk. Ha te az örök boldogság keresésén fáradozol, akkor nem érdekelhet ez az alantas világ.

Mi megbocsátjuk minden rosszat amit ellenünk tettek. Mindenki hallja meg ezt. De ha bármilyen sérelem éri a vallási vagy szent értékeinket, Ő (Isten) majd elszámoltatja a bűnösöket. Az agresszorok akkor fognak eltiportatni, amikor a legkevésbé számítanak rá.De mi ezt nem akarjuk, hiszen a az emberi szívnek olyannak kell lennie, mint a rózsának (puhának, és elegánsnak). És a szavainknak is rózsaszerűnek kell lenniük. Mindegy hol mondják ki őket, miután a hang elhal, akkor is egy finom illatot kell hagyjon maga után.

Ön az egyik fő áldozata az 1997 február 2-ai posztmodern puccsnak. A média lejárató kampányát követően egy pert indítottak Ön ellen, amely nyolc évig tartott. Egy csoport, amelyet az Ön ellen irányuló rosszindulat hozott létre, azt állítja, hogy Ön támogatta a febuár 28-ai puccsot, és ezzel további gyanúsításoknak nyitnak utat. Nem gondolja, hogy most újraéli ezeket az eseményeket?

Már sokszor keresztülmentünk hasonlókon. Engem hat és fél hónap börtönbüntetésre ítéltek, azzal a váddal, hogy „behatoltam az államszervezetbe”. Ez az 1971 március 12-ei katonai memorandum idején történt. Abban az időben a török PTK (TCK) 163. cikkelye guillotine-ként állt a muszlimok felett, egészen a Turgut Özal miniszterelnök által történt eltörléséig. Az 1980 szeptember 12-ei puccs után a hatóságok 6 évig lehallgattak, mint egy bűnözőt. Házkutatásokat tartottak. Zaklatták a barátainkat. Bizonyos értelemben ez a mi életünk részévé vált, hogy állandó megfigyelés alatt éljünk. Amit ma megélünk, az tízszer rosszabb, mint ami a katonai puccsok idején volt.

De mindennek ellenére, én nem panaszkodom. Most olyan polgároktól szenvedjük el ugyanazt a bánásmódot, akikkel úgy tudtuk, ugyanazt a hitet valljuk. Be kell vallanom, ez így még sokkal fájdalmasabb. Csak azt mondhatjuk: „Ez is elmúlik egyszer.” Türelmesnek kell lennünk.

Említették a Necmettin Erbakanról szóló krikáit is, aki a február 28-ai puccs idején miniszterelnök volt. Azt állítják, hogy Ön támogatta az a puccsot.

Mindenki tudta és látta, hogy a Török Fegyveres Erőket (TSK) mennyire zavarta, hogy a Jólét Pártja (RP) nyerte meg a választásokat. A felhők gyülekeztek, de még nem tört ki a vihar. Emlékszem a néhai Yavuz Gökmen, Fehmi Koru és Fatih Çekirge újságírókra Ankarában. Megosztottam velük akkori véleményemet. Nem fair és nem helytálló kritikákat kaptam. Pedig voltak mások is, akik már érezték a küszöbön álló veszélyt.

Amikor a Susurluk botrányt követő társadalmi reakciók hullámán lovagolva egyes csoportok megcsinálták a puccsot, akkor már késő volt. Az én nevem is összefüggésbe került a MIT-nél (Török Titkosszolgálat) a Susurluk botránnyal (a szóban forgó esemény 1996-ban történt, és összefüggésbe hozta az államot, az alvilág bűnszervezeteit, valamint a török titkosszolgálati erőket.) Habár később megtudtam kinek a műve volt ez, soha nem gyanúsítottam a hívők közül senkit (a hithű muszlimokról beszél.) Ezután jött a február 28-ai puccs. A hírhedt nyilatkozat második cikkelye kimondta, hogy az iskolákat nacionalizálni kell az Oktatás Egyetemesítéséről szóló jog értelmében. Egyre nőtt a feszültség, és mindenki azt kereste, hogy hogyan lehetne megmenteni az országot a veszélytől úgy hogy a lehető legkisebb kár érje. Mint sokan mások, én is azon a véleményen voltam, hogy az előrehozott választások jelenthetik a megoldást. Azt javasoltam, hogy tartsanak előrehozott választásokat egy új választási törvény szerint. Ezt nemcsak én hangoztattam de sokan mások, köztük Korkut Özal. Sok kormánypárti csoportosulás, és sajtóorgánum is ezen a véleményen volt, és ennek hangot is adtak. Ha belenézünk az archívumokba, akkor kiderül, hogy kik mondták, és írták ezt.

Van egy másik aspektus is. Figyelmeztettem az akkori munkaügyi minisztert, Necati Celiket, hogy puccshangulat van eluralkodóban. Ennek a beszélgetésnek vannak tanúi is. Alaattin Kaya (A Zaman napilap előző tulajdonosa) és Melih Nural (A Turgut Özal Egyetem megbízott testületének tagja) is ott voltak amikor erről beszéltünk. „Azt tervezik, hogy megbuktatják a kormányt” mondta. Keményen dolgoztam azon, hogy megakadályozzak minden antidemokratikus fejleményt. Celik miniszter nagy lelkesedéssel hallgatta végig az aggodalmaimat, majd távozott. Beszélt Erbakannak erről. De Erbakan nem tett intézkedéseket, hogy megakadályozza az ellenséges fejleményeket.

Ugyanígy megpróbáltam a figyelmeztetni az előző miniszterelnököt Tansu Cillert is, tájékoztatva őt a negatív fejleményekről. „Mérsékelt lépéseket fogunk tenni.” válaszolt Ciller. Ez elszomorított engem. Nem mentem bele a részletekbe. Miután észrevettem hogy senki sem hallgatja meg a veszéllyel kapcsolatos figyelmeztetéseimet, tennem kellett valamit, hogy elhárítsak egy incidenst, amely egy lehetséges puccshoz vezetett volna, amelyre már volt példa az előzőekben.

Nem vagyok abban a helyzetben, hogy bárkinek azt mondhassam „Elbuktál.” Mindenki tudja, hogy tisztelem azokat az embereket, akiket azért neveztek ki, hogy képviseljék az országot. Abban az időben sokat emlegettem Abu Bakr-t (az első kalifa) és ‘Umar ibn Abd al-Aziz-t (egy Umayyad kafila, aki a becsületességéről volt híres) és biztosítottam a kormányt, hogy nem számítana meghátrálásnak, ha lemondanának. Ha a Parlamenti képviselők tömeges lemondása által - amely előrehozott választások kiírásához vezetne – elkerülhető a nagyobb katasztrófa, akkor ehhez az eszközhöz kell nyúlni. Ez vonatkozik az 1960 május 27-ei, és az 1980 szeptember 12-ei puccsokra is. Sőt, a 2007-es e-memorandumra válaszul a kormányzó Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) az előrehozott választások mellett döntött, így képes volt elkerülni a katasztrófát. A taktika hasonló volt ahhoz, amit az antidemokratikus erők alkalmaztak a február 28-ai folyamatban, és az előrehozott választások kártya ezúttal is ütősnek bizonyult. Az én üzenetem tehát így szólt: „Módosítsák a választási törvényt, és tartsanak előrehozott választásokat.”

Ha egy közelebbi pillantást vetünk a Susurluk jelentésre, akkor láthatjuk, hogy a február 28-ai memorandum fényt derít rá, hogy a Hizmet mozgalom volt az egyik fő célpontja a junta-nak. Ami később történt az nem volt más, mint ennek a szándéknak a kifejeződése. Minden ellenkező állítás unfair és félrevezető.

Ennek a sorozatnak a második részében, amelyez holnap teszünk közzé, Gülen arról beszél, hogy nem hagyhatja, hogy az emberek szemet hunyjanak a korrupció vádjai felett.

forrás: zaman.com.tr todayszaman.com

Fethullah Güeln azt mondja nem mehet el szó nélkül a korrupció mellett

A hittudós Fethullah Gülen azt mondja, hogy az ő mély vallásos meggyőződése nem engedi, hogy szemet hunyjon a korrupciós vádak felett, és sajnálja, hogy Recep Tayip Erdogan kormányának nem sikerült megbírkózni ezekkel a vádakkal

“Ha kenőpénzről, lopásról, bundáról és hasonlókról van szó, amelyek az államérdek ellen vannak, hiába próbáljuk elleplezni ezeket, Isten számon fogja rajtunk kérni. De úgy tűnik, hogy bizonyos embereknek elvárásaik vannak.” nyilatkozta Gülen a Today’s Zaman újságnak a Saylorsburg-i (Pennsylvania) otthonában.

„Ha azok az emberek akik kezdeményezték a korrupciós vizsgálatok megindítását, a Hizmet mozgalom tagjai voltak, akkor azt kellett volna nekik mondanom, hogy „Hunyjatok szemet ezek fölött a vádak fölött.” mondta, majd hozzátette: „Úgy tűnik néhánya ezt várták volna. Valóban így van? Hogyan mondhatnék olyasmit, ami tönkreteszi a halál utáni életemet? Hogyan cselekedhettem volna másképp?”

Gülen azért is kritizálta az Erdogan kormányt, hogy nem küzdött a korrupció ellen. „ A kormány nem hozott korrupció ellenes intézkedéseket. De amikor december 17-én kirobbant a korrupciós botrány, akkor arra gondoltak, hogy talán megúszhatják a dolgot, ha bizonyos embereket vagy csoportokat mártanak be maguk helyett.” magyarázta.

Felidézte, hogy amikor a török titkosszolgálat (MIT) 2013 április 18-án átadta jelentését Erdogannak, amelyben kenőpénzre és hatalommal való visszaélésre derül fény, Reza Zarrab, a most letartóztatott iráni üzletember és néhány miniszter között, akkor a jelentést egyszerűen figyelmen kívűl hagyták, mondta Gülen.

Az iszlamista prédikátor, aki a Hizmet mozgalom szellemi vezetője, amely mozgalom világszerte aktív tevékenységet folytat az oktatás és a jótékonyság területén, azt mondja, hogy a kormánynak bizonyítékokkal kell alátámsztania a vádjait. Bület Arinc miniszterelnök helyettes azon álllításaira, amelye szerint néhány ember megfenyegette a miniszterelnököt, aki bezáratni készült az egyetemi előkészítőket, Gülen azt mondta, hogy a kormány megzsarolása nagy bűn, és aki ezt állítja annak bizonyítékokkal kell alátámasztani állításait, és haladéktalanul bírósághoz kell fordulnia.

Megjegyezte, hogy a 3800 elkőkészítőből, mintegy 3000 nem tartozik a Hizmet mozgalomhoz, és nagyon szomorú hogy sok olyan ember is áldoatul esik ennek az intézkedésnek, akik nem is tartoznak a mozgalomhoz.

„Szerintem nyiltan ki kellene mondaniuk hogy mi a szándékuk, például azt, hogy ’nem akarjuk, hogy Hizmet mozgalom beleavatkozzon az egyetemi felkészítésbe’ Nem szabadna annyi embernek kárt okozniuk, akik nem is állnak kapcsolatba a mozgalommal.

Rámutatott, hogy mivel az oktatásban egyre terjednek az olyan problémák, mint a kábítószer használat, a fiatalkorúak alkoholfogyasztása, és az öngyilkosság, ezért a kormánynak arra kellene nagyobb energiát, és forrásokat fordítnia, hogy megküzdjön ezekkel a problémákkal.

Ami a gyanútlan állampolgárok lehallgatását illeti, erről Gülen azt mondta, hogy a hatóságoknak ki kellene vizsgálniuk ezeket az illegális lehallgatásokat, és emlékeztetett, hogy ő maga is áldozatul esett ennek.

„Azokat, akik a telefonbeszélgetések illegális lehallgatásához folyamodtak, azokat azonosítani kell, és az igazságszolgáltatás elé állítani” mondta Gülen.

Íme a Gülen interjú második része:

A média egy bizonyos része azt állítja, hogy a korrupciós vádakat a Hizmet mozgalom koholta. Hogyan értékeli ennek a dolognak a jelenlegi állását?

Néhány ember, és csoport folyamatosan megalapolaztlan vádakkal illeti a Hizmet mozgalmat, noha sázmos cáfolatot, magyarázatot és helyesbítést adtunk ki. Ahogyan már előzőleg is említettem, néhány nekik szolgáló ügyész és rendőr a törvény által rájuk ruházott feladatát látta el, de úgy látszik nem voltak vele tisztába, hogy a bűnösöket kézre keríteni ugyancsak bűn! Más szóval ezek az emberek nem számítottak rá, hogy azért lesznek meghurcolva, mert a kötelességüket teljesítetették. Egy rovatvezető – azt hiszem Yavuz Semerci – így fogalmazott: „Egy napon ezeket az embereket kitűntetésekkel ékesítik fel.” Sajnos azok az emberek, akik a december 17-ei korrupciós vizsgálatokat lefolytatták el lettek távolítva, vagy át lettek helyezve máshová. Meg lettek hurcolva, és családjaik meg lettek fosztva bizonyos jogaiktól. Ezek után néhányan a Hizmet mozgalmat kezdték el szidni, hazugságot hazugságra halmozva. És még most is ezt teszik.

A korrupciós botrányok nem újkeletűek

Először is ezek a botrányok nem újkeletűek. A tötök titkosszolgálat leleplezte, hogy egy személy, aki lehet akár iráni kém is, szoros kapcsolatot épített ki néhány miniszterrel, azok fiaival, sőt magávasl a kormánnyal. Ezt a jelentést teljesen figyelmen kívűl hagyták. Azután erről a fejleményekről terjedelmesen írt a média, még kormányközeli lapok is. De akkor sem figyelt rájuk senki. A kormány nem tett intézkedéseket a korrupció ellen. De amikor december 17-én elkezdődtek a házkutatások, akkor úgy gondolták, hogy bizonyos emberek, vagy csoportok megvádolásával talán megúszhatják a dolgot.

Már beszéltem erről. Nincs semmilyen kapcsolatom azokkal, akik a rendőrségi akciókat szervezték. Már sokszor említettem, hogy nem ismerem azokat az embereket. Ennek ellenére még mindig azt állítják, hogy azok az ügészek és rendőrök velem állnak kapcsolatban.

Ami igazán elsozmorít az néhány politikus álláspontja, akikről eddig azt hittem, hogy őszinte emberek. Elvártam volna, hogy ezek az emberek, akiket már régóta ismerek, és azt gondoltam, hogy nem cselekszenek lelkiismeretük ellen, nem mennek el szó nélkül a korrupció és a kenőpénzek mellett. Vagy legalábbis azt hittem, hogy így lesz. Azt vártam volna, hogy úgy reagálják le az ilyen illegális ügyeket, mint mondjuk Özal tenné. De nem így tettek. Amiért pedig ők csöndben maradtak, néhányan vették maguknak a bátorságot, hogy előálljanak destruktív terveikkel. Olyat tettek amelyre eddig nem volt példa a Török Köztársaság történelmében. Törökország azokat leckéztette meg, akik a korrupciós nyomozásokat kezdeményezték, nem pedig azokat, akik a korrupcióban értintve voltak.

Az Iszlám rendelkezései ilyen ügyekben teljesen tiszták. Erkölcsi elvek tiltják a korrupciót. Még büntetik is bizonyos fajtáját. Semmilyen korrupciós cselekménybe nem szabad belenyugodni. Semmilyen korrupciós büntényt nem szabad büntetlenül hagyni. Az Iszlám szerint, ha egy bűn csak az egyénre korlátozódik, és nincs hatással a társadalomra, akkor az egyént fel lehet oldozni. Az Iszlám nem engedi, hogy ezek a bűnösök veszítsenek méltóságukból. Ezt a két pontot nem szabad összekeverni egymással. Más szóval, amikor ezek a bűnök mások jogaik sértik, akkor az Iszlám kimondja, hogy extra érzékenynek kell lennünk. Például Umar ibn al-Khattab ( a második kalifa) eltávolítatta Iyaz ibn al-Ghanem-et. Eltávolítatta a helytartót, a helyi helytartót, Afrika helytartóját, és Amr ibn al-‘As-t a posztjáról.

Ugyanígy eltávolította a a posztjáról eg ymásik híres helytartót is, a hódítót, aki a prezsák ellen harcolt a Qadisiya-i csatában, és visszhívta őt Medinába. Ez a helytartó nem volt bűnös, minthogy csak pletykák szóltak róla. ’Umar arra a következtetésre jutott, hogyha intrikák és vádak kaptak szárnyra vele kapcsolatban, akkor ezt azt jelenti, hogy elvesztette a presztízsét, és nem lehet továbbá hitelese helytartói posztján. Még Khalid ibn al-Walid-os eltávolította, azt gynítván, hogy ő is korrupcióba keveredett. Ebben az időben a Yarmuk is csata folyt éppen. Ne gondoljatok rosszra Khalid ibn al-Walid-al kapcsolatban. A nagy hadvezérnek csak egy lova és egy kardja volt, amikor meghalt. Más szóval ’Umar nem hunyt szemet a korrupció felett, hanem alaposan kivizsgálta azt.

Ezt már előzőleg is említettem. Ha azok az emberek akiket azzal vádolnak, hogy egy párhuzamos állam tagjai, megsértették a törvényt, akkor miért nem bűntették meg őket? Ezer meg ezer olyan esetről hallottam, hogy köztisztviselőket áthelyeztek, vagy eltávolítottak, de egy oylan esetet sem hallottam, hogy valaki ellen nyomozás indult volna. Ön hallott ilyenről?

60 éve prédikálok. Mindig ugyanazt mondom. Legyen ez az én hagyatékom. A testvéreimet, bátyáimat és nővéreimet akik együttéreznek velem -habár nem érdemlem meg – hagyják ki ezekből a korrupciós ügyekből, és engedjék emg, hogy ne hunyjanak szemet ezek felett az esetek felett.

Hadd tegyék amit a törvény szerint tenniük kell. A Korán úgy említi ezeke a korrupciós eseteket, mint „ghulul”. A ghulul azt jelenti, hogy valaki olyan dolgot vesz el, amihez nincs joga, vagy jogtalanul haszonra tesz szert, vagy a közvagyonból lop, vagy elárulja az igazságot. Tehát közjó vagy közvagyon megkárosítása bűn. Ez lehet csak néhány cent, vagy dollár, de lehet rengeteg, mondjuk több táskányi pénz. Vagy lehet egy köztisztség megszerzése annak kiérdemlése nélkül. Minden olyan lehetőség, amiből az ember anélkül profitál, hogy azt megérdemelte volna, az ghulul-nak számít.

A legtragikusabb része a dolognak, hogy amikor valaki ghulult követ el, a saját vallásos hitánek alapjait rombolja le. Amikor őszintétlenül kezdünk el viselkedni a magánéletünkben, akkor akaratlanul is befolyásolja azt, hogy mások hogyan gondolkoznak a vallásról, hogyan látják vagy értelmezik azt. Szerintem azok, akik vonzódnak a politikai posztokhoz, azok alkalmazzák ezt a gyakorlatot. Amikor például egy közbeszerzésnél egy cég, vagy üzletemberk azért fizet le egy politikust, hogy megnyerje a pályázatot, akkor megpróbálja az ez által elszenbvedett veszteségeit más módon kompenzálni. A közjogok az Isten védi. Sem íz iszlám jog, sema modern jogrendszerek nem tolerálják a jogok ilyen fajta megsértését. Ha valamit ellopsz nem igazolhatod magadat a Mecelle (az iszlám jog kodifikációja Ahmet Cevdet Pasa által) elveire való utalással, vagy a demagógia alkalmazásával. Lehet, hogy az iszlám törvényeiről és az őszinteségről prédikálsz, de közben magad a sötét utat járod. Ebben az esetben mindenki aki benned hisz nagy csalódást fog elszenvedni.

Az emberek felé könyörületességet kell tanusítanunk

Itt szeretném hozzáfúzni a következőket: Könyörületességgel kell az emberek felé fordulnunk. Prófétánk azt mondta: „Segíts a testvérednek, függetlenül attól, hogy ő az elnyomó vagy az elnyomott.” Amire a követői ezt mondták: „Ó Isten küldötte! Rendben van, hogy segítsünk neki, hogy ha ő az elnyomott, de hogyan segítsünk neki, ha ő az elnyomó?” „úgy segítsetek neki, hogy megakadályozzátok, hogy elnyomjon másokat” felelte a Próféta. A Próféta az tmondja, nekünk, hogy lépjünk fel az elnyomás, a gyilkosság ellen. Azzal, hogy kihangsúlyozzuk ezen dolgok sátáni mivoltát, el kellene rettentenünk az ebmereket attól, hogy ekkövessék azokat. Amikor azt választujk, hogy így teszünk, akkor ez egységet, és közösséget szül, nem pedig elidegenedést, és konfliktust.

A média egy bizonyos szegmense elég nagy hűhót csapott e körül. elferdítve a tényeket. Az embereket azzal a hazugsággal etették meg, hogy ön elátkozott minket. Tényleg így tett?

Ők folyamatosan fenntartották ezt a félreértést. Hadd magyarázzam meg egy példán keresztül. Ha egy ember folyamatosan hazugságokkal, és rágalmakkal sérteget téged, akkor eljön aza pont, hogy elveszted a türelmedet, és azt mondod „ha én tényleg olyan vagyok, amilyennek te mondasz, akkor Isten átka legyen rajtam, de ha nem , akkor Isten átka téeg sújtson a hazugásgaidért, és a rágalmaidért.” Erre kértem akkor én Istent. Nem neveztem meg sem embert, sem pártot, sem csoportot. Csak néhány jellemzővel és tettel utaltam rájuk. „Bárki aki ezt vagy azt teszi.” Ezt mondtam. Ha nem igaz rájuk mindez, és nem követték el ezeket, akkor miért veszik magukra? Én azt várnám el, hogy akik ezeknek a rágalmaknak hangot adnak például külöböző újságokban, azok azt mondják erre, hogy „Ámen”. De nem tudták ezt tenni. Pont ellenkezőleg kihasználták a lehetőséget. Én még mindig ezena véleményen vagyok. Ha mi egy szekta, vagy párhuzamos állam vagyunk, akkor Isten átka legyen rajtunk, de ha nem, akkor azokat sújtsa az átok, akik ezeket a hazugságokat és rágalmakat terjesztik az ártatlan mozgalommal kapcsolatban! Azok,akik nem tudnak erre az esdeklésre nyugodt szívvel Áment mondani, azok komolyan elkezdhetnek aggódni a sorsuk miatt.

A miniszterelnök helyettes, és kormányszóvíviő, Bülent Arinc azt állította, hogy egyesek megfenyegették a miniszterelnököt, amikor be akarta záratni az egyetemi előkészítőket. Azt állítja:_”Azt mondták: ’Ha nem hagy fel ezzel a tervvel, akkor megdöntjük a kormányt.’ Mire én felvettema kesztyűt, és azt váalszoltam: ’Tegyetek amit akartok, Nem vonulunk vissza.’ Hozzá tud fűzni ehhez valamit?

Egyszer és mindenkorra: Bárki aki ezt állítja, elő kell, hogy álljon a bizonyítékokkal és bíróságra kell vinnie az ügyet. Ki kell adni egy nyilvános közleményt is azoknak a neveivel, akiktől a fengyegetés érkezett. A kormány megzsarolása nagyon súlyos bűn. Ha ez csak üres rágalmazás, akkor viszont nincs mit hozzáfűznöm.

Ahogyan tudják, az elkészítők bezárása nem újkeletű dolog. Abban az időben előkerültek előző oktatási miniszterek nevei is, akik állítólag nem tudták véghez vinni ezt a tervet, és azt omndták, hogy majd a mostani miniszter megteszi ezt. Tehát ez a terv már régóta napirenden van, és talán ígéret is született arra, hogy ez megtörténik. Sajtójelentések szólnak arról, hogy volt iylen ígéret, és az erről szóló felvételek megtalálhatók az állami kozmikus sozábkban (azok a szobák, ahol az államtitkokról szóló iratokat őrzik). Teljesen világos, hogy az oktatásfejlesztéssel nem lehet igazolni ezeknek az iskoláknak a bezáratását. A nyilvánvaló szándék emögött az, hogy megakadályozzák a Hizmet mozgalom oktatás terén kifejtett aktivitását. „ Ne küldjétek a gyerekeiteket azokba az iskolákba” hallhatjuk nap mint nap a kormánypárt választási kampányában. más szóval a kormány szándéka először az előkészítőket, majd pedig az iskolákat fogja érinteni. Majd megpróbálják elérni, hogy a külföldi iskoláknak is ez legyen a sorsuk. Ebbena kontextusban Nazlı Ilıcak elemzése nagyon is valószínűnek látszik. Ő azt mondja, hogy a kormány valószínűleg titkosszolgálati jelentésekből értesült arról, hogy korrupciós nyomozás van készülőben, és ezért arra gondolt, hogy az elkészítők ügyét zsarolásra, vagy pszichológiai támadással hozza összefüggésbe, vagy csak egyszerűen ezzel akarta magáról elterelni a figyelmet.

Itt kell megjegyeznem, hogy jobb lett volna, ha nyilvánosan kifejelzik széndékaikat, mint például „ Nem akarjuk, hogy a Hizemt mozgalom belekeveredjen az iskolai előkészítők dolgába.” Nem kellett volna, hogy azokon az előkészítőkön csattanjon az ostro, akiknek semmi közük a mozgalomhoz. Szomorú, hogy rengeteg ember, akik az ilyen előkészítők működtetésén dolgozik, most hátrányos bánásmódban fog érszesülni. Egyébként 3800 elkőkészítőből, mintegy 3000 nem tartozik a Hizmet mozgalomhoz. Ha ezt kimondták volna, akkor mi azt válaszoltuk volna: „OK. Ha nektek ez élet-halál kérdés, akkor megkérjüka baártainkat, hogy egy bizonyos időn belül zárják be az előkészítőket.” Így az ártatlan emberek elkerülhették volna a meghurcoltatást.

Másrészről pedig a következőket szeretném hozzátenni: Az oktatási minisztérium, spt a kormány is, sokkal komolyabb problémákkal kellene, hogy elfoglalva legyen. Jelenleg a társadalmi válság, és a kultúrális erózió csapdába ejt egyéneket és családokat. Nemrég olvastam erről egy tudományos cikkben. Ha jól emlékszem, az öngyilkosságok száma 36!%-al nőtt az elmúlt 12 évben. Ugyanígy a kábítószerhasználat is nagyon elterjedt, és a diákok 32%-a fogyaszt alkoholt. Egy pszichiáter szerint a drogproblémákkal kezeltek száma 17-szeresée nőtt az elmúlt 12 évben. Ezek a számok elrettentőek, mert fenyegetést jelentenek a társadalom erkölcsi és más értékeire.

Tény, hogy ezek az óriási problémák veszélyt jelentenek az oktatási rednszerrek, sőt az ország jövőjére is. Akkor hogyan zárhatnánk be az előkészítőket,amelyeknek létjogosultságát éppen az oktatási rendszer megmentésére irányuló szándék igazolja? Amennyire én tudom, az iskolák és előkészítők, amelyek a mozgalomhoz tartoznak, pont ezekkel a problémákkal veszik fel a harcot. Különösen aggódom azért az űrért, ami a Délkeleten fog jelentkezni. Fel nem foghatom, hogy azok akik az országot irányítják., hogyan tehetik kockára az ország egyéségét, és integritását, csak azért hogy a saját kicsinyes érdekeiket szolgálják.

Az illegális lehallgatásokat ki kell vizsgálni

Rengeteg telefon lehallgatás szivárgott ki. Egyes körök a Hizmet mozgalmat gyanúsítják ezen felvételek kiszivárogtatásáért.

Hasonló vádak már a múltban is elhangzottak. Azok akik ezeket a vádakat hangoztatják eddig nem álltak elő semmilyen bizonyítékkal. Minthogy nincsen semmilyen meggyőző bizonyíték ebben az ügyben, arra lehet következtetni, hogy a vádaskodóknak valamilyen más szándékuk van.

Mindenki erről beszél. Ez egy komplikált történet. Vannak legális felvételek, amiket a bíróság utasítására készítettek. De ezek is illegális felvételek. Nem számít, hogy milyen ügyből kifolyólag, de akik ilyen illegális lehallgatásokhoz foylamodnak, azokat a bírtság elé kell állítani. Attól függetlenül, hogy ki a felvételek készítője. A barátaim és én szintén ezeknek az illegális lehallgatásoknak az áldozatai vagyunk. A fekete propaganda eszközeit használták fel, annak érdekében, hogy lerombolják az imidzsünket, nyíltan meg lettünk vádolva a médiában. Csak törvényes eszközökkel vehetjük fel ez ellena harcot. Ha valaki illegálisan készített ilyen felvételeket, akkor azt bíróság elé kell állítani. De meg kell jegyeznem, hogy azok is, akik egy hatalmas mozgalmat vádolnak illegális lehallgatással, minden bizonyíték nélkül, azoknak is törvény előtt kell felelniük. Az igazságszolgáltatásnak felelősségre kell vonnia őket, ezekért a vádakért. Nem lehetséges a törvénytelenség ellen törvénytelenséggel harcolni. Szerintem az, hogy panaszkodunk a hangfelvételek ellen úgy hogy közben azokak felhasználjuk a választási kampányban, az teljességgel összeegyeztethetetlen mindne etikai és törvényes elvvel.

A riportsorozat harmadik részében Gülen rácáfol arra, hogy a Hizmet mozgalom és az AKP harcban állna egymással, és kijelenti, hogy a kormány a jelenlegi politikájában a jogok és szabadságok leszűkítésére törekszik.

forrás: todayszaman.com

Úgy tűnik ellentét van a kormány és a Hizmet mozgalom között. Sok cikk foglalkozik ezzel. Néhány azt mondja: „a pártot amit nem szeretünk, le tudjuk váltani, viszont egy közösséggel nem tehetjük meg ezt. „ Ön mit gondol erről?

Először is szeretném megjegyezni, hogy ez nem valamiféle vita az AKP és a Hizmet mozgalom között. Az elmúlt években az alapvető emberi jogok súlyos csorbát szenvedtek. A támadó és romboló hangvételő nyelvezet, amit a politikusok használtak, csak egymásra uszítja a társadalom különböző rétegeit, és polarizálja azt. A Gezi Park eseményei alatt kifejeztem egyet nem értésemet a çapulcu (bandita) szó használata kapcsán. Ez vonatkozik az alavitákra is. Törökországnak nem sikerült demokratikus megoldásokat találnia a legalapvetőbb jogokra. Talán direkt húzzák az időt. Mi támogattunk egy projektet ami egy nagy vallási komplexum építését célozta, de nem várt, és igen éles hangú kritikákat kaptunk

Másodszorra, mi nem vagyunk és nem is leszünk politikai párt. Ezért mi nem vagyunk riválisai egy politikai pártnak sem. Mi egyenlő távolságot tartunk mindenkitől. Sőt mit több, mi nyilvánosan kimonjuk a reményeinket, és az aggodalmainkat, amelyek az ország jövőjére vonatkoznak. Szerintem ez az egyik legtermészetesebb, és legdemokratikusabb alapjogunk. Nem értem egyes embereket mért zavar az, hogy mi élünk ezzel a demokratikus jogunkkal. Az, hogy az ország vezetőinek azt mondjuk, hogy ilyen és ilyen ötleteink vannak, az nem kellene,hogy bűn legyen. A fejlettebb demokráciákban az egyének, és a civil szervezetek szabadon megvallhatják politikai nézeteiket, és kritikákat fogalmazhatnak meg az ország politikai ügyeivel kapcsolatban, és senki nem feddi meg őket ezért.

Hozzá kell tennem, hogy minden intézmény amelyet a barátaink hoztak létre, és üzemeltetnek, teljesen nyitott bárki számára, és abszolút a törvénynek megfelelően működik. Az egész struktúra teljesen átlátszó. A friss fejlemények megmutatták, hogy ki nem átlátható. A Hizmet mozgalomban a részvétel nem kötelező. Nagyon szomorú, hogy a mozgalom híveit úgy kezelik, mint egy tilott szervezet tagjait, noha azok tisztelik és követik a törvényt. A közintézmények tisztviselői között mindenféle ideológiai csoport résztvevői megtalálhatók. Egy köztisztviselő lehet jobboldali, baloldali, alavita, szunnita, nem-muszlim, kurd, török vagy bármi, de egy a lényeg: hogy megfelelően teljesítse a szolgálatát. Továbbá, hogy törvényes keretek között, megfelően tegye ezt. Ha a köztisztviselők megalapozatlan vádakkal szembesülnek, akkor ez az ő alapvető jogaiknak a megsértését jelenti. Amikor egyszer csak egy elképzlet párhuzamos struktúráról kezdesz el beszélni, akkor mindenhol azt fogod látni, és ez előbb utóbb ahhoz vezet, hogy elnyomással fogsz élni ezekkel az emberekkel szemben.

Mi az oka annak, hogy most egy olyan pártot támad, amelyet 12 éven át támogatott? Régebben azonosak voltak az érdekeik?

Mi soha semmilyen körülmények között nem kooperáltunk senkivel az érdekeink védelmében. Mindig is tartózkodtunk ettől, mert ezt tanítja nekünk a Korán és a Szunna. A befolyásos pozíciók hajhászását mindig is úgy tekintettem, mint az értékeink elárulását. Soha nem mondanék semmit azzal kapcsolatban, hogy mások hogy döntenek. De a világi és anyagi nyereségekre való törekvésről az a véleményem, hogy hátrányos a túlvilági életem szempontjából. Ugyanez a helyzet a barátaimmal is. Mi soha nem akartunk igazgatók, kormányzók vagy miniszterek lenni. Ha valaki ilyet tett volna a múltban – én nem emlékszem ilyenre – akkor azokat kivetjük magunk közül. Erről tájékoztattam az állami vezetést is

Ezekkel a dolgokkal kapcsolatosan mindig is támogatásunkról biztosítottunk, amennyiben az a demokráciát, és az alapvető jogokat solgálja. Mi bármilyen pártot támogatnánk, aki biztosítja, hogy az antidemokratikus intézkedéseknek véget vet, és állandosítja a pluralisztikus dmeokráciát. A feltétel nélkülipartizánkodás egy dolog, és támogatást nyújtani a demokratikus gyakorlatnak egy másik.

Most ott vagyunk, ahol előzőleg voltunk. Azt kell nézni, hogy ki az, aki eltávolodik ettől a ponttól. Egy politikai párt, amely eddig a jogok, és szabadságok kibővítésén fáradozott, az most cenzúrázni akarja az internetet, és olyan törvényeket vezet be, amelyek az országot a titkosszolgálat országává teszik. Lehetséges ránk úgy gondolni, mint a társadalmi kohézió elleni támadások irányítójának, akik a demokratikus jogokat félre akarják söpörni? Ha za eégsz ügy csak a Hizmet mozgalomról szól, akkor meg lehet próbálni az elnyomó intézkedéseket tolerálni. De ami most történik azt egy szélesebb perspektívából kell néznünk. Sajnos Törökország elszakadóban van a világtól. Ha Törökország elszigetelődik és elveszti a demokratikus gazdagságát, akkor az nemcsak az országban élőknek lesz fájdalmas, hanem azoknak is, akik Törökországra modellként tekintettek.

A negyedik részben Gülen arról beszél, hogy ő maga támogatja a kurd kérdés megoldását, és a kormány megkésett lépésein sajnálkozik.

A nagykövetek ankarai konferenciáján a nagyköveteket felszólították, hogy „jól magyarázzák el ezt a szervezet” külföldi misszióik során. Úgy is lehet mondani, hogy a nagykövetek olyan utasítst kaptak, hogy feljelentsék a török iskolákat. Mit tudna hozzáfűzni ehhez?
Amikor olyan híreket hallok, hogy a török hatóságok megpróbálják ellehetetleníteni a török iskolákat külföldön, akkor fáj a szívem, és Istennél találok csak vigaszt. Sajnos ez a rombolási vágy minden egészséges határon túlmegy. Ezeket az iskolákat az anatóliai emberek önfeláldozása révén jöttek létre. Majdnem mindenki ismeri ezeket az iskolákat Törökországban, jobboldaliak, baloldaliak, neonácik, vallásosak, és ateisták, az Igazság és Fejlődés Pártja (AKP) emberei, a legnagyobb ellenzéki párt a Köztársasági Néppárt (CHP) a Nemzeti Mozgalom Párt (MHP) a Nagy Egység Pártja (BBP) a Boldogság Pártja (SP), a Béke és Demokrácia Pártja (BDP), egyszóval mindenféle ember. És még soha nem hallottam senkit, aki azt mondta volna, hogy ezek az iskolák veszélyesek és be kell őket zárni. Semmilyen racionális vagy politikai indok nem támasztja alá ezeknek az iskoláknak a bezáratását

Azok a barátaink, akik ezeket az iskolákat alapították, azok számos anyagi és egyéb nehézségeken mentek keresztül. Magukkal hozták az anatóliai ember emberszeretetét, és toleranciáját. Az egyetemes értékeiket. Szemet hunyni ezek felett az erőfeszítések felett, amelyek arra irányulnak, hogy a kulturánkat, és a nyelvünket megismertessék a világgal, hálátlanság. Nem rejthetjük el ezt a nyilvánvaló igazságot. Mindegy mit csinálnak. ez a bölcs társadalom lát és tud mindent. Így minden próbálkozásuk, amely az iskolák bezáratására vonatkozik, és amely eredménytelen marad, az teljesen megbokrosítja őket. Kontrolállatlanul vergődnek. Ezt is tudni kell.

Törökország nem lehet a nemzetközi porondon nyerő játékos, ha nem tudjuk biztosítani, hogy az önkéntes szervezetek s lobbik támogatják. Törökország nem élhet túl, ha elszigeteli magát a külvilágtól. Ebben a korban ez nemcsak Törökországra, hanem minden más országra is vonatkozik. Törökországnak szüksége van azoknak az embereknek a támogatására, akik szeretik és együttéreznek vele. A társadalmaknak többet kell tudniuk egymásról, és meg kell érteniük egymást a globális béke érdekében.
Nagyon fáj azt látnom, hogy ezek a jótékonysági kezdeményezések hogyan szabótálódnak el, vagy milyen hamis képet mutatnak róluk a külföldi embereknek. Ennek ellenére meg kell próbálnunk fenntartani a tiszteletet és az udvariasságot mindenkivel szemben. Ez az amit mindig is tettünk, és tenni fogunk, mert ezt diktálja a karakterünk.
Ebben a múlandó világbna nem fogunk senkiről sem rosszat mondani. Nem törjük össze senki szívét. Továbbra is a jó és szereteten alapuló kapcsolat fontosságát fogjuk hangsúlyozni. Minden cselekedetünket Bediüzzaman Said Nursi ezen szavai fogják vezérelni: Mindenkinek megbocsájtok, aki nekem nehézséget vagy kínt okozott. a kínzatás, aminek ki lettem téve, és a megpróbáltatások, amiken annyi éve alatt keresztülmentem. Semmilyen földi gyönyörben nem volt részem az életem 80 éve alatt. Az egész életemet a csatamezőn töltöttem, vagy tömlőcben, börtönöken. Hónapokig senkivle nem beszélhettem. A hadbíróságok bűnösként kezeltek. Megbocsátok azoknak akik elnyomtak és száműzetésben küldtek annyiszor. Akik koholt vádakkal börtönbe küldtek, és azoknak akik hozzájárultak a bebörtönzésemhez.”
Mint hívő, én magam is osztozom ezen érzésekben. Senkire sem haragszom. Ígéretet tettem, hogy a halált mosolyogva fogom várni, és az Isteni próbákat ugyanúgy fogom kezelni, mint a boldogságot.
A barátainknak nem szabad kétségbe esniük. Isten kegyelmével és engedelmével az nemzetért, annak jövőjéért, és az egész emberiségért tett szolgálatainknak nem lesz vége. Hála Isten nagylelkűségének sem a rágalmak, sem a lejáratókampányok nem állják a szolgálat útját. A tiszta lelkiismeretű és tiszta gondolatú emberek hamar leleplezik majd a rágalmakat és a hazugságokat.
Ahogyan már máshol is megjegyeztem, lehetnek bizonyos fanatikus erőfeszítések, hogy megállítsanak minket, de ameddig vannak olyan lelkek, akik nyitottak a párbeszédre, gyengéd emberek, akik mindenkire mosolyognak, lelkiismeretes emberek, akik tudatában vannak bűneiknek, olyan lelkek, akik megbánták helytelen cselekedeteiket, és bölcs emberek, akik az ésszerűségre építik jövőjüket, addig mi mindig újra talpra fogunk állni, és továbbra is szeretni fogunk mindenkit. Ezt kell tennünk, a friss fejlemények fényében.
Másrészről, úgy gondolom, hogy nagyon veszélyes polarizálni a társadalmat különböző vonalak vagy identitások mentén Törökországban. Ez játszás a tűzzel. Egy szülő hogyan uszíthat egy családtagot egy másik családtag ellen, aki esetleg más ideológiákat vall? Mi egy nagy család vagyunk, akiknek a gyökerei évszázadokkal korábbra nyúlnak vissza. Óvakodnunk kell attól, hogy ideológiáink, vagy identitásaink különbözősége miatt vita vagy konfliktus alakuljon ki közöttünk. Mindenkinek tisztelnie kell a mássságot. A véleménnyilvánítás szabadásgát nem lehet korlátozni. A többség véleménye kétségtelenül tiszteletet érdemel de nincs ez másképp a kisebbségek véleményével sem. Ha a tömegeket elnyomják, az súrlódásokhoz fog vezetni. És ez olyan kockázat, amit semmilyen politikai párt nem vállalhat fel semmilyen politikai nyereség érdekében sem.
Sajnos ez történt a Gezi park-i tűntetések során is. Az emberek demokratikus követeléseket fogalmaztak meg, és először csak egy békés tűntetés volt. Ezeket a tűnetéseket még lehetettt volna tolerálni. A hatóságok meghallgathatták volna a tűntetők követeléseit. De ehelyett a tűntetőket erőszakkal elnyomták. Az a bevásárlóközpont, amit ott építettek volna, vajon megért egy csepp vért is? Vagy egy emberéletet? Természetes, hogy az elnyomás erőszakhoz vezetett, és egy helyi ügyből nemzeti ügy lett. És a gonosz erők hálózatai, amelyek csak arra vártak, hogy a káosz eluralkodjon, azok végre színre léphettek. Mi nagyon aggódtunk, és a barátaink világszerte a békéért imádkoztak. A „Szükség Imá”-ját mondták el. És ennek ellenére azt mondták, hogy ezeket a tűntetéseket a Hizmet mozgalom szervezte. Isten világosítsa fel őket.

Némely körök mostanában a „legfelsőbb szellemi vezető” kifejezést használták, ohgy bepiszkítsák a mozgalom imázsát, és hogy elhitessék, hogy a mozgalmat külső szereplők támogatják.
Ilyenekkel vádaskodni nagy bűn. Úgy sejtem az emberek még soha nem találkoztak ekkora hazugságokkal, és rágalmakkal. Ha van valami, amire rájöttek, akkor arról tájékoztatniuk kell a nyilvánosságot. Máskülönben a muszlimokat feketítik be. A lejárató kampány annyira elviselhetetlen, hogy mindennap új hauzgásokat és rágalmakat hallunk minden nap. A bőség iránti vágy a szíveket érzéketlenné teszi. És ebben az esetben nem érzékeled a dolgokat reálisan. Figyelmen kívűl hagyod a spritualitást. Sőt, meg is alázod azt. Amikor a szív érzéketlenné válik, és nagy jelentőséget tulajdonít ennek a világnak, a bőség iránti vágy által vezérelve, akkor abba a csapdába esik, hogy azt gondolja, hogy csak ez a világ létezik. És akkor már nem fog aggasztani, ha bűnt követsz el. A Korán azt javasolja, hogy legyünk érzékenyek, és érzelmesek. Ha a szív keménysége csapdában ejti a lelket, akkor az egyén bármilyen eszközt képes bevetni, legyen az legitim vagy illegitim, hogy elérje célját. Sajnos a jelenlegi helyzet okaiknak egyike a szívek keménysége. De ha a Hizmet mozgalom vezételvét kérdeznék, akkor én azt mondanám, hogy az a szolidaritás és védelem, amelyet Isten adományoz a tanácskozás és a testvériség fejében.
A Hizmet mozgalom nem függ semmilyen tűnő hatalomtól vagy szereplőtől. Azért haladt előre, mert Isten kegyes; ameddig ő védi, addig senki nem nyúlhat hozzá. A muszlimoknak óvatosan kell cselekdniük. Ők nem rágalmazzák a testvéreiket hamis jelentések alapján. Sajnos a túlvilág nem szerepel azoknak a napirendjén, akik világi pozíciókat hajhásznak. Ez sajnos társadalmi deivációhoz, és vallási torzulásokhoz vezethet. Sok olyan szokatlan kijelentést tettek, amely amely ellentmond minden vallásos meggyőződésnek. A média bőven foglalkozott ezekkel. Ez ellenkezik a vallásos normákkal, és azok is akiknek hallgatniuk kellene, azok is beszélnek. Megmenthetjük a lelkeinket a zűrzavartól és korrupciótól, ha midennap megújítjuk érzelmeinket, és gondolatainkat. A dolgok a végén majd úgyis a helyükre kerülnek. Ennek az országnak az emberei megint egymásra fognak nézni. Azok akik ugyanabba az irányba fordulnak (Mekka felé) imájuk közben, azoknak tartózkodniuk kellene attól, hogy olyan kijelentéseket tegyenek, amiket később megbánnak.
Az ötödik részben Gülen kifejti álláspontját az elkövetkezendő választásokkal kapcsolatban, és egy új alkotmányról fog beszélni, amely a tiszta lappal kezdést jelenthetné Törökországban.

Már csak pár nap van a választásokig. Különböző vélemények vannak arról, hogy a mozglaom melyik pártot fogja támogatni.

Nem tartom helyesnek, hogy a muszlimok mindig csak erről beszéljenek, és azt gondolják, hogy a szavazóláda az élet értelme. Az ország szempontjából természetesen nagyon fontos, de nem minden. Nagyon elszomorító azt látni, hogy a szavazatok középpontba állítása néhány ember számára megkönnyíti, hogy hazugságokat mondjon. Amikor a barátaim arról kérdeztek, hogy kire adják a szavazatukat, akkor mindig azt válaszoltam, hogy tegyenek a belátásuk szerint. Szerintem ha megmondanám nekik, hogy melyik pártra szavazzanak, az egy bizonyos nyomást jelentene, illetve egy bizonyos párt mellett elköteleződni szerintem egy fajta izolálódást jelent a társadalom többi rétegétől. A mi álláspontunk a népszavazáson nem egy bizonyos párt támogatására szolgált, hanem a demokratikus lépések bevezetésére. Úgy tűnik ezt nem értékelik

Van egy pártelnök, aki folyamatosan inzultál mindenkit. És sajnos annak a pártnak a bölcsei inkább a mély hallgatást választják. A fanatikus partizánokon kívül eddig úgy vettem észre, hogy az AKP szavazótábora ezt eléggé rossz néven veszi. Ha valaki elfogadja, és elismeri ezeket a vádakat, még akkor is lehet, hogy az adott pártra fog szavazni. De szerintem ezek a kritikák, amelyek mindenki számára bántóak lehetnek, a barátaink számára is azok voltak. Mindenki majd végiggondolja a helyzetét, és elemzi a jelölteket. A jelöltek a fontosak, és nem a pártjaik, minden pártban rengeteg értékes jelölt van. Bármilyen pártra szavazol nem követsz el bűnt.

Vannak spekulációk azzal kapcsolatban, hogy esetleg visszatér Törökországba. Mit tudna ehhez hozzáfűzni?

Jóként akartam azokra gondolni akik arra kértek, hogy térjek vissza. Pár ezelőtt is kaptam ilyen hívásokat. Ami ezeket a hívásokat illeti. érzékelem a mögöttes szándékot. De ragaszkodom az udvariassághoz, és a pozitív attitűdhöz a hívőkkel kapcsolatban. Mindig is két lábbal álltam a földön. Így éltem az életem. Szerintem a legmagasabb állomás, amit valaki elérhet, az az hogy Isten igaz szolgálja legyen. Én ezen az állomáson akarok meghalni. Nekem semmilyen kapcsolatom vagy kötődésem nincs semmilyen külső hatalomhoz, vagy erőhöz. Ez nem is kérdés. Akik ilyen külső erők hálójában vannak, azok a földi javakat, bőséget, hatalmat, pozíciót és egyéb evilági dolgokat hajhásznak. Sajnos azok, akik a hatalom megszerzésére aspirálnak, zsarnoki eszközök bevetésével, elkezdtek félni azoktól, akik nem törekednek erre, és akik sokkal fontosabbnak tartják azt, hogy elnyerjék Isten tetszését, és a túlvilági boldogságot. Ők megpróbálják ezeket az embereket úgy beállítani, mint akik fenyegetést jelentenek az államra, de valójában az ő terveikre jelentenek fenyegetést.

Még a legkevésbé fejlett társadalmakban is az embereket felelősségre vonják a szavaikért és a tetteikért, és ítéletet mondanak felettük a szavaik és a cselekedeteik alapján. Az emberek és a hatóságok tisztában vannak vele, hogy miket csináltam az elmúlt 50 év alatt, hiszen tanúi voltak. Lehetséges, hogy valaki akinek titkos szándékai vannak, eltitkolja azokat 50 évig?

Nem bizonyos emberek meggyőződései alapján fogom eldönteni, hogy visszatérjek-e Törökországba, hanem majd csak azután, miután konzultáltam a barátaimmal, akiknek a véleményét őszintének tartom. Ahogyan mondtam, ha visszatérek, akkor nem másként fogok visszatérni, mint aki voltam, Ramiz Efendi fiaként, aki imámként szolgált az Üç Şerefeli Cami mecsetben.

Már egy ideje nem prédikál az interneten. Akik a mozgalommal kapcsolatban vannak, azok kíváncsiak az érzelmeire, főleg ekkor nyomás és ilyen inzultusok hatására. Van valami amit üzenne szeretne nekik?

Türelmesnek kell lennünk annak ellenére ami történik velünk. Soha nem szabad felhagynunk az elnéző és illő hozzáállásunkkal. Az emberek különböző periódusokban különböző problémáktól szenvedtek. Olyan emberek, mint Imam Rabbani, Hasan al-Shadhili és Mawlana Baghdadi szintén szenvedtek. Emlékezni kell arra a brutalitásra amit Bediüzzaman elszenvedett. A brutalitás minden fajtájának ki volt téve. A mi helyzetünk nem is hasonlítható ezekhez a kiváló emberekéhez. Ha így kell lennie, akkor nekünk is el kell szenvednünk mindent, ami ér bennünket. Soha nem szabad neheztelnünk. Így kell imádkoznunk Istenhez: „Boldogok vagyunk, hogy Isten az urunk, az iszlám a vallásunk, és hogy Mohammed (áldás és béke legyen vele) a prófétánk.” Soha nem szabad sértve éreznünk magunkat azért ahogyan Ő kezel minket. Mindig elégedettnek kell lennünk Vele.

A problémák csak ideiglenesek. Ha megfelelő a kommunikációnk és kapcsolatunk Istennel, akkor akkor a legnagyobb bajok esetén is biztosítani tudjuk a túlvilági életünket. Ha nem hajhászunk világi előnyöket akkor a túlvilági életben örök nyereségekre tehetünk szert. Mindenkinek ott kell maradni ahol van. A helyzettől függően meg kell próbálni elérni a célt, még akkor is ha a fő útvonalat lezárják. Ez a cél az egyetemes emberi értékek. Az előbb említett emberek soha nem voltak pesszimisták, és nekünk példáz kellene venni róluk. Nem szabad elveszítenünk a reményt. „A reménytelenség egy olyan ingovány amelybe ha beleesel elmerülsz benne, de ha van mibe kapaszkodnod, akkor megmenekülhetsz.” Ez az amit Mehmet Akif (híres török költő) mondott. Reméljük ez a zord idő egyszer jóra fordul. Mindig is ebben reménykedtünk.

Utalt arra is, hogy eddig miknek voltam kitéve. Nem végeztem el a katonai szolgálatomat, amikor május 27 (1960) a katonai puccsot elkövették. Akkor engem üldöztek. Üldöztek a máricius 12-ei (1971) puccs idején is. El kellett menekülnöm, mint egy banditának az 1980-as puccs után is. Az előző miniszterelnök Turgut Özal akkor gyakorolta a hatalmát, amikor erősnek érezte magát, így egyedül maradtam. De ezzel még nem volt vége. Elutaztam Mekkába hogy teljesítsem a zarándoklatot. Megint kellemetlenségekbe ütköztem. Vallomást tettem az államvédelmi bíróságon. A bírósági eljárás a február 28-ai puccs (1997) puccs után 6 évig tartott. Annak ellenére, hogy a nevemet bemocskolták, a New Yersey-i államügyész tiszteletet tanusított irántam. Az ajtóban fogadott. Leültetett. Majd kimosta a saját poharát, vizet öntött bele, és átnyújtotta nekem, mondván, hogy biztosan kiszáradt a szám, amiért annyit kellett beszélnem a kihallgatáson. Ezt tapasztaltam itt. Egyáltalán nem ismert engem. Aztán megvitattuk, hogy talán küldenem kellene valamit neki, ezért a kedves fogadtatásért. Azt mondta, hogy nem fogadhat el ajándékot olyantól, akinek az ügyén dolgozik. Azt gondoltam magamban, hogy minden rossz ellenére vannak még ilyen emberek.A törvény ilyen fajta értelmezése úgy látszik még mindig hatással van a világpolitikára.

Az tis meg kell említenem, hogy a kaotnai szolgálatom alatt börtönben voltam, mivel prédikáltam. Egy parancsnok, aki védett engem, megengedte, hogy prédikáljak, és ő maga is megjelent a prédikációkon. Amiután elhagyta az egységünket, könnyek között megölelt, és azt mondta, hogy biztos hogy nehéz sorsom lesz ha ő elmegy. És így is lett. Börtönbe kerültem. Mindenféle üldöztetésnek és elnyomásnak voltam már kitéve. Habár azok, amiket most tapasztalok sehol sincsenek a múltbeli szenedéseimhez képest. A hazugságok, az inzultusok, és a befeketítések.. mindenki csak a saját karakterét vetíti ki az attitűdjében és a kritikáiban. A végén úgysem tudunk senkinek semmit mondani.

A káoszból való kilábaláshoz egy új alkotmányon keresztül vezet az út

Törökország nehéz időket él meg. Néha az embereket elfogja a pesszimizmus. Öm szerint hogyan kerülhetne ki Törökország ebből a helyzetből?

Mindenekfelett meg kell említenem, hogy ilyen időkben nagy szükség van arra, hogy imádkozzunk Istenben, és hogy a kegyelmébe ajánljuk magunkat. Nekünk kell aggódnunk azok sorsáért, akik nem aggódnak a sajátjukért. Azok akik mindig is elégedettek, és mások hitét megkérdőjelezik, azok vallási szempontból nagy veszélynek teszik ki magukat. ’Umar (a második kalifa) aggódott a sorsa miatt (noha ő volt az egyike azon tízeknek, akiknek meg lett ígérve a Paradicsom). Szóval nekünk is aggódnunk kell a sorsunk miatt. Az Ő kegyelmében kell védelmet, és vigasztalást találnunk. Azt kell mondanunk: „Isten kérlek fogd a kezem. Mert ha nem teszed, akkor én elveszek.” A hit és a behódolás nemcsak az egyénnek, hanem a tömegeknek is a menedéke. Akik nem keresnek menedéket ebben, azok összetörnek a saját egojuk súlya alatt. Isten óvjon minket ettől!

Ez az érem egyik oldala. A másik pedig ez: azért, hogy túljusson ezen a válságon, az országnak új klímára van szüksége. Egy új alkotmány garantálhatja csak az alapvető jogokat és szabadságokat. A tömegeknek nyomást kellene kifejteni a releváns emberekre, és intézményekre, hogy egy új demokratikus alkotmányt dolgozzanak ki az egyetemes jogi elvek elismerésével. Sok értelmiségi hasonló állásponton van. Egy Törökország amelyik a saját értékétől eltávolodik és az emberek, akik a világtól is eltávolodnak.

Ma az egyénnek, és a társadalomnak nagyobb szerepe van mint az államnak. Lehetetlen olyan projektet végrehajtani, ami az emberekre vonatkozik. Bediüzzaman a század elején azt mondta, hogy a hatalom kulcsa a civizált emberek felett a meggyőzés és nem a kényszer. Tehát az emberek elnyomása nem marad mindig változatlan. Nem lehet végleges. Türelemmel, óvatossággal, és elővigyázatossággal kell megközelítenünk az eseményeket. Ha azzal a türelemmel és hódolattal közelíted meg az eseményeket amit megérdemelnek, akkor végül az ész fog diadalmaskodni. És akkor azok,a kik előtte bűnt követtek el, szégyellni fogják magukat, és akkor te kinyitod a szívedet, mert észreveszed, hogy ez nem az ítélkezés napja, és feloldozod őket. Ez volt a történelem folyamán mindig. Ha az ellenkező irányba mész, amikor az emberek eltávolodnak tőled, akkor csak tovább nő a távolság. És azon a napon amikor egység kell, és együttműködés, akkor észreveszed, hogy hibát követtél el. Észreveszed, de akkor már túl késő. Semmi másra nem szabad gondolnunk, mint a szolgálatainkra és kötelességünkre. Ez az én szerény véleményem a témáról.

Készítés ideje: 2014. március 27.