A társak és a szunna

A társak mindenben engedelmeskedtek Allah Küldöttének (s.a.w.). Annyira tele volt a szívük a szeretetével, hogy mindenben igyekeztek utánozni és követni. Voltaképpen maga a Kegyes Korán parancsolta ezt nekik, amikor kijelentette, hogy a Küldöttnek való engedelmesség hit kérdése:

„De nem, Uradra! Mindaddig nem lesznek hívők, ameddig nem tesznek téged döntőbírának a köztük lévő vitás kérdésekben, és nem lesz semmilyen fenntartásuk amiatt, amit döntöttél, s teljes alázattal alá nem vetik magukat.” (Korán, 4:65)

A következő néhány példa szemlélteti alávetettségük mértékét:

• Nem sokkal halála előtt Mohammed Próféta (s.a.w.) sereget gyűjtött, Oszamát (r.a.) nevezte ki vezérének, és azt mondta neki, hogy nyomuljanak előre addig a helyig, ahol az apja elesett, és erősítsék meg ott a muszlimok uralmát. Még mielőtt elindultak volna, Mohammed Próféta (s.a.w.) ágynak esett. Oszama meglátogatta, ő pedig fohászkodott érte.
• A sereg éppen indulni készült, mikor Allah Küldötte (s.a.w.) meghalt. Abu Bakr (r.a.), közvetlen politikai utóda, az első kalifa, habozás nélkül útnak indította a sereget, annak ellenére, hogy Arábia különböző részein felkelések törtek ki. Elkísérte a katonákat Medina külvárosáig, és azt mondta: „Allahra, még ha farkasok támadnának is ránk minden irányból, nem fogom leereszteni azt a zászlót, amelyet Allah Küldötte (s.a.w.) emelt fel!”[i]
• Mohammed Próféta (s.a.w.) halála megrázta és mélyen elszomorította a medinai muszlimokat. A rákövetkező tanácskozás, ahol kalifát választottak, némi megosztottságot okozott a társak között. Abu Bakr a vállára vett egy nagyon nehéz feladatot, hiszen a hadsereg az indulási parancsra várt, közben érkeztek a jelentések a felkelésekről, és kisebb csoportok elégedetlenek voltak azzal, hogy őt választották kalifának. És pont ekkor jött hozzá Fatima (r.a.), Mohammed Próféta (s.a.w.) lánya, hogy a részét kérje Fadak földjéből. Abu Bakr nem akarta megbántani, de eltökélte, hogy ragaszkodik a szunnához. Mindig azt mondta: „Nem hagyhatok el semmit, amit Allah Küldötte tett”[ii]. És ő hallotta a Küldöttől (s.a.w.) azt, amit Fatima nem hallott: „Mi, próféták, nem hagyunk semmit az örököseinkre. Ami utánunk marad, azt adományba kell adni”[iii].
• Mekka meghódítása után az emberek Arábia minden részén csapatostul vették fel az Iszlámot. Természetesen sokan közülük nem voltak olyan elkötelezettek, mint a korábbi társak. Voltak, akik elhagyták hitüket, és Muszajlima, a Hazug vezetésével Medinára támadtak. Mások azzal lázadtak, hogy nem voltak hajlandók megfizetni a kötelező zakátot. Abu Bakr addig harcolt az ilyenekkel, míg ismét rend és béke nem lett Arábiában.
• Omárt (r.a.) úgy emlegették, mint „aki aláveti magát az igazságnak”. Anélkül, hogy tudta volna, mint mondott erről Mohammed Próféta (s.a.w.), a saját javaslatával állt elő, hogy hogyan kárpótoljanak valakit levágott ujjáért. A társak egyike ellentmondott neki: „Ó, Hívők Vezére! Én hallottam, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta: A két kéz együttes vérdíja ugyanannyi, mint az életé, és ezt egyenlően kell elosztani az ujjak között – vagyis 10 tevét 1-1 ujjért”[iv]. Omár azonnal visszavonta a döntését, és azt mondta magának: „Ó, Khattab fia! Mersz-e saját magadtól ítéletet hozni olyan ügyben, amiben Allah Küldötte (s.a.w.) már rendelkezett?”[v]
• Abu Musza al-Asari (r.a.) elment meglátogatni Omárt a hivatalában. Bekopogott az ajtaján háromszor, majd hazament, mikor senki nem válaszolt. Miután Abu Musza távozott, Omár az ajtóhoz ment. Mikor megtudta, hogy Abu Musza volt ott, de már hazament, érte küldetett, és megkérdezte, miért ment el. Abu Musza azt felelte: „Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta: Ha valakit meglátogattok, kopogjatok az ajtaján, és ha a harmadik kopogásra sem ad engedélyt a belépésre, menjetek haza”. Omár megkérdezte, hogy tudja-e igazolni ezt a hadíszt, mert ő maga nem hallotta. Abu Musza odahívta Abu Szaid al-Khudrit (r.a.), aki szintén hallotta ezt Allah Küldöttétől (s.a.w.). Omár elfogadta a szavukat.
• Mikor Omárt hátba szúrták a mecsetben, leborulásban, megkérdezték a társai, hogy ki akarja-e jelölni az utódját. Omár azt felelte: „Ha kijelölöm, hát valaki, aki jobb nálam (Abu Bakr), így tett. Ha nem jelölöm ki, valaki, aki jobb nálam (Mohammed Próféta (s.a.w.) nem tette”[vi]. Omár az utóbbit akarta követni. Azonban, hogy megelőzze az esetleges ellentéteket, egy kijelölt bizottságra bízta az ügyet.
• Amikor Omár látta, hogy Zaid ibn Khalid (r.a.) szorgalmi imát imádkozik a délutáni kötelező ima után, megrótta, mondván, hogy Mohammed Próféta (s.a.w.) nem tett ilyet. Zaid azt felelte: „Még ha darabokra töröd a fejemet, akkor is ezt fogom tenni, mert láttam, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) is így tett”[vii].
• Umm Szalama (r.a.), Mohammed Próféta (s.a.w.) egyik felesége elmondta, hogy egy napon a férje nem tudta imádkozni a szorgalmi imát a délutáni ima előtt, mert éppen egy küldöttség látogatta meg, ezért utána imádkozta. Zaid bizonnyal ezen a napon látta Mohammed Prófétát (s.a.w.).
• Ali (r.a.) egyszer állva ivott. Maiszara ibn Jaqub rászólt: „Miért iszol állva?” Ali azt felelte: „Ha állva iszom, hát azért, mert láttam, hogy Mohammed Próféta (s.a.w.) így tett. Ha ülve iszom, hát azért, mert láttam, hogy Mohammed Próféta (s.a.w.) így tett”[viii].
• A muszlimoknak lehetőségük van arra, hogy a rituális mosdás folyamán, ahelyett, hogy megmosnák a lábukat, áttöröljék a vékonytalpú, házon belül viselt bőrcipő felső részét (vagy házicipőjükét[ix]) nedves kezükkel. A szunna felsőbbrendűségét bizonyítva a személyes okoskodás felett, Ali azt mondta: „Ha nem láttam volna, hogy Mohammed Próféta (s.a.w.) a cipője felső részét törli át, jobbnak ítélném a talpát áttörölni”[x].
• Ha egy muszlim véletlenül valakinek a halálát okozza, akkor az örökösök vérdíjra jogosultak. Omár azt gondolta, hogy a feleség nem örökölhet a férjéért fizetett vérdíjból. Dahhak ibn Abu Szufian (r.a.) azonban elmondta neki, hogy amikor Asjam ibn Dibabit megölték, Mohammed Próféta (s.a.w.) adott a vérdíjból a feleségének. Omár kijelentette: „Mostantól a feleségeknek örökölniük kell a férjük vérdíjából”[xi].
• Abu Ubaida ibn Dzserrah (r.a.) volt a Szíriában harcoló muszlim seregek parancsnoka. Amikor Omár meglátogatta őt Amwaszban, ott már kitört a pestisjárvány. Mielőtt Omár a városba lépett volna, Abdurrahman ibn Awf azt mondta neki: „Hallottam, hogy Allah Küldötte (s.a.w.) azt mondta: „Ha halljátok, hogy járvány tör ki valahol, ne menjetek arra a helyre, és ha járvány tör ki ott, ahol vagytok, ne menjetek máshová, hogy a járványt elkerüljétek”[xii]. Omár annyira engedelmes volt a szunna iránt, hogy a város határából visszafordult és hazament, anélkül, hogy hűséges barátját életében utoljára láthatta volna.

[i] Suyuti, Tarikh al-Khulafa’, 74.
[ii] Bukhari, „Fara’id,” 3.
[iii] Bukhari, „Khums,” 1; Muslim,, „Jihad,” 52.
[iv] Ibn Hanbal, 4:403; Hindi, Kanz al-’Ummal, 15:118.
[v] Muslim,, „Adab,” 7:33; Ibn Hanbal, 3:19.
[vi] Bukhari, „Ahkam,” 51.
[vii] Ibn Hajar, Fath al-Bari’ 3:83.
[viii] Ibn Hanbal, 1:134.
[ix] Amely elég erős ahhoz, hogy 3 mérföldet gyalogoljanak benne, és nem ereszti át a vizet..
[x] Abu Dawud, „Tahara,” 63.
[xi] Abu Dawud, „Fara’id,” 18; Tirimidhi, „Fara’id,” 18.
[xii] Bukhari, „Tib,” 30; Ibn Athir, „Usd al-Ghaba,” 3:48.

Tweet

Whatsapp